Darázsméz

Egy olyan világban élünk...

... ahol a szeretet istenét imádjuk a gyűlölet nevében.
... ahol statisztikai adatokért és pénzért játszunk fémszálas vonóval az emberek idegein.
... ahol a teremtés utolsó, leggyengébb láncszeme pusztít el egy egész bolygót saját kedvtelésére csak azért, mert az állattól az önálló gondolatai különböztetik meg.
... ahol a tökéletes képmutatás győzedelmeskedik az őszinte, emberséges esendőség felett.
... ahol hibát elkövetni szégyen.
... ahol magukat intelligensnek tituláló emberek a saját anyanyelvükön képtelenek helyesen megszólalni.
... ahol nem létezik védelem.
... ahol az emberek nagy része a családja miatt válik nyomorulttá.
... ahol az, ahogyan beszélnek a szexről, elveszi az ember kedvét az intimitástól.
... ahol mindenétől egyszerre válik meg az ember, mert a mindenével együtt sincsen semmije.
... ahol az őszinteség elkerülési stratégia.
... ahol a simogatás előszele a gyilkosságnak.
... ahol a sok szegénnyé, a kevés inkompetenssé tesz.
... ahol mindent akarunk, de a minimumot sem tudjuk kezelni.
... ahol az igazságot mindig csak kimondani vagyunk képesek, véghez vinni soha sem.
... ahol a legutolsó személy, akit emberszámba veszünk, mi magunk vagyunk.
... ahol van pofánk szó nélkül hagyni a legmélyebb vallomásokat, amikre évekig készülnek az emberek.
... ahol jobbnak gondoljuk magunkat másoknál.
... ahol nőként a férfit hibáztatjuk.
... ahol férfiként a nőt hibáztatjuk.
... ahol soha semmiből nem tanulunk.
... ahol nem is vagyunk képesek szerelembe esni, csak a számunkra legmegfelelőbb opciót felkutatni.
... ahol magunk építése helyett másokat teszünk a földdel egyenlővé.
... ahol egymás szavába vágunk.
... ahol mindig csak elvenni tudunk.
... ahol már nem akarunk semmit sem mondani.
... ahol már elfelejtünk gondolkodni.
... ahol kötelezve vagyunk arra, hogy kivetkőzzünk magunkból.
... ahol az utolsó Emberek is megkeményednek végül.

... ahol képtelen vagyok ezt mind eltűrve létezni.