Kib@szottul szeretlek [18+][Harry Potter f.f.]

36

Egy hét.. Egy borzasztóan fájdalmas, és hosszú hét. Ennyi ideje van kómában Draco, és ennyi ideje Allison szinte egy szemhunyásnyit sem aludt. Folyamatosan a szőke mellett volt, és várta, hogy az felébredjen. Órákra se járt be, ezért a tanárok már többször is jártak nála, hogy ez nem állapot, de a Griffendéles betegesen ragaszkodott ahhoz, hogy a Mardekáros mellett maradjon.

Este, már az összes ápoló elment a saját szobájába aludni, mikor Allison éppen begombolta a szőkén az új, tiszta inget, mikor az mocorogni, és nyöszörögni kezdett. Hirtelen kipattantak a szemei, és elkezdett zihálni, közben pedig azt vizsgálta hol is van.

-Hé, Draco! Nyugi! Itt vagyok!-fogta meg az arcát, és simogatni kezdte.

-Hol vagyok? Mi történt? Te miért vagy itt?-már kicsit lassabban, de még mindig kapkodta a levegőt.

-A gyengélkedőn vagy, Harry meg dobott egy „gyenge„ ártással, amitől halálosan megsebesültél, végül az orvosok megmentettek, és kómába estél egy hétig. Én egész héten itt szobroztam melletted, és vártam, hogy mikor ébredsz fel.

Egy perc néma csend.

-Draco mondanom kell valamit.. Azért tudták Harryék a taktikát, mert kiszedték belőlem veritaserummal...-sütötte le szemeit a Griffendéles.

-Szóval azt mondod, hogy azért bántottam a nekem legfontosabb embert, mert a hülye barátai igazságszérumot írattak vele?

-Igen, ezért én..

-Bántottalak azért amiről nem is te tehetsz..-a szőke hangja megremegett- Allison én annyira sajnálom!

A Griffendélesnek eddig tartott az idegrendszere, ezért elsírta magát, ráborult Dracora, és a mellkasába zokogott.

-Annyira féltem, hogy elveszítelek..-fúrta a fiú nyakhajlatába a fejét.

A Mardekáros magához ölelte a lányt, és bele puszilt a hajába.

***

Reggel a Griffendéles sietősen lépkedett a nagyterem felé, reggeli reményében. Ahogy belépett az étkezőbe a Griffendélesek egytől-egyig megbámulták.

Fasza, valószínűleg Harry nem tudta befogni..-gondolta magában a lány.

-Sziasztok!-dobta le magát Harryék elé.

-Szia.-köszönt kedvesen Hermione- Malfoy, hogy van?

-Túl éli.-válaszolt egyszerűen a lány.

-De kár..-morgott Harry.

Allison letette a villát.

-Most komolyan? Képes vagy majdnem megölni, utána meg még viccet is csinálsz belőle? Tudod nekem fontos Draco, bármilyen ember is, én szeretem!-a Griffendéles szemébe könnyek gyűltek- Te simán fogtad, és ott hagytad, felőled meg is halhatott volna, de te nem érezted azt amit én! Egy KICSESZETT héten keresztül ültem 0-24 a kómába esett barátom mellett, és neked meg az a reakciód, hogy "de kár, hogy túlélte"?!-a lány itt kifakadt, és könnyei elindultak.

-Jól vagy?-kérdezte lágyan Mione.

-Nem..én.. én nem.. vagyok jól..-nézett fel- Teljesen elhagytatok.. Életem legrosszabb héten vagyok túl.. És kellettetek volna.. szükségem lett volna rátok..-szipogott- De ti ügyet sem vetettetek rám!

Arcát kezébe temette, és tovább sírt.

-Allison, annyira sajnálom..-fogta meg a lány kezét Hermione.

-Nem kell pont most elkezdeni foglalkozni velem, eddig is megvoltam, ezután is megleszek. Viszlát..-állt fel az asztaltól, majd felnyalábolt pár kézben vihető ételt, és vissza ment barátjához a gyengélkedőbe.

A szőke nagyon békésen szunyókált, rakoncátlan tincsei arcába lógtak, és ott, abban a pillanatban, a lány szerint, annyira ártatlannak, illetve cukinak tűnt, hogy ajkait elhagyta egy "Awhh". A lány kisöpörte barátja útban levő tincseit, majd ébresztésképpen elkezdte puszikkal, illetve csókokkal végig hinteni.

-Mmm..-nyöszörgött a szőke- Hagyj még aludni..

-Édesem, sajnos fel kell kelned, mert ha alszol nem tudják bekötni az infúziót.-biggyesztette le ajkait.

-A MIT?!-ugrott fel a szőke, majd konstatálta, hogy senki nem akar semmilyen tűt sem belé szúrni- Galád kis dög..

-Tudom, mondták már.-mosolygott a lány.

-Nem bújsz ide?-hernyózott arrébb a szőke.

Allison egy szó nélkül kapta le a cipőjét, majd be feküdt barátja mellé az ágyba.

-Teljesen ki vagy hűlve, biztos jól vagy?-nézett fel a szőkére.

-Igen, biztos.

-Annyira hiányoztál..

-Te is nekem..-belepuszilt a hajába, majd jobban magához húzta.