Utópia {+16} (✔️)

28.

Bellamy:
Miközben a Fal felé haladunk a magas fűben, hogy ne vegyenek észre, a testemet elönti az adrenalin, ami minden alkalommal, amikor bevetésre megyünk. A társaim egy része a félelemnek hódol be általában ilyenkor. És az sem titok, hogy előtte engem is magába szokott keríteni, de amint megindul a játék, már a helyét átveszi a pörgés és a cselekedés vágya. Bár most az adrenalin bizsergető érzése mellett van egy kis...aggodalom. Nem félelem, mert azt kizártam. Sokkal inkább aggódom, hogy mi van Carinával. A képzeletem rosszabbnál rosszabb képeket tol az arcomba, hogy Roman miket tett vele, de nem hagyom, hogy ezek maguk alá gyűrjenek. Sokkal inkább ösztönzésül hatnak. Hibának és lebukásnak nincs helye. Egyetlen végzetes lépés és talán Carina már nem éri meg a holnapot. Azt pedig nem hagyhatom. Ki fogom szabadítani onnan, ahol most az a barom fogvatartja és utána a városból is. Megígértem, hogy vigyázom majd rá és én sosem szegem meg az ígéretemet. Ez sem egy ilyen helyzet. Amúgysem nagyon szoktam hibázni, de most még sokkal jobban figyelek arra, hogy minden simán és magabiztosan menjen. A hiba bármely megjelenése nem megengedett.
Figyelem a Falat, amire az a terv, hogy felmászunk. Több őr is sétál rajta és sasszemmel figyelik a terepet. Bár főképp csak a benti részt lesik és a lámpáik sem igazán érnek el hozzánk.
Ez így nem jó.
Az addig tök jónak tűnt, amíg csak emlegettük, hogy felmászunk és leszereljük őket, de most túl rizikósnak tűnik. Ők többen vannak. És, ha észrevesznek, miközben mászunk fel hozzájuk, akkor biztos, hogy megsoroznak minket. És ők nem csak bénító lövedékkel. Ráadásul a kamerák is venni fognak. Oké, hogy tudjuk, hogy hol vannak a vak foltok, de ez akkor is túl kockázatos. Gyorsan döntöttünk és találtunk ki új tervet, mert én kiborultam Carina miatt és a többiek sem akarták, hogy a lánynak, aki eddig segített minket, hosszú heteken át, baja essen. Viszont a csapatot nem akarom veszélybe sodorni, csakmert érzelmileg nem voltam fókuszált. A családom és a barátaim elvesztése legalább olyan fájdalmas lenne, mint Carina elvesztése.
-Ez így nem jó-morgom a célre szegezett pillantással, amivel kiérdemlem a legjobb barátom figyelmét.
-Mi a baj?-Néz rám a fegyvere mögül.
-Nem fog menni, szinte nullák az esélyeink. Ez így nem fog menni-rázom meg a fejem és megtorpanok.-Várjatok!
Ahogy a hangom eljut a többiekhez, mindannyian megtorpannak és felém fordulnak.
-Mi a baj?-Érkezik megint a kérdés, ezúttal Layla szájából.
-Nem fogunk feljutni oda időben-rázom meg a fejem.-Épségben nem. Le fognak szedni minket.
Apa ide lépdel hozzám, majd mélyen a szemembe néz.
-Azt mondtad, hogy nincs sok időnk-teszi a kezét a vállamra, s finoman megszorítja azt.
-Nincs is-értek egyet ismét megrázva a fejem.-De azzal, hogy mi meghalunk a Falon való felmászásban, senkinek sem segítünk.
-Van egy jobb terved?
Visszavezetem a tekintetem a Falra, s komolyan koncentrálva gondolkozni kezdek. A fogaskerekek úgy kattognak a fejemben, hogy szerintem még Carina is hallja ott, ahol épp van.
Nagyon remélem, hogy még van és nem késtünk máris el.
Ahogy meredek a hatalmas építményre, az állkapcsom annyira megfeszül, hogy bele is sajdul. A kép, ahogy Roman Carina mögé settenkedik és leüti, megint fájdalmat ébreszt a mellkasomban, de ezzel egy idejűleg beugrik.
-Van-nézek vissza apa szemébe.-De kellene hozzá az egyik teleportáló és a festékpatronos fegyver. Megkapom az engedélyt?
Apa egy darabig fürkészi az arcom, mintha megpróbálná kiolvasni a fejemből mindazt, ami az előbb megfogalmazódott bennem, de aztán csak aprót bólint.
-Vidd, ami csak kell-teszi hozzá és a kezembe nyomja az egyik nagy táskát, hogy kivegyem belőle mindazt, amire szükségem van.
Előszedem az egyik teleportálót és a fegyvert, amiben festékpatronok vannak, plusz néhány tárat még. Amikor végzek a kipakolással, berakom őket az én táskámba, majd felállok és a két barátom felé fordulok.
-Velem jöttök?-Kapkodom a tekintetem köztük.
Ők összenéznek, majd magabiztosan, határozottan bólintanak.
-Nem is kérdés-teszi hozzá Caleb, amire ezúttal én bólintok rá, majd visszafordulok az édesapámhoz.
-Jelzek, ha jöhettek és tiétek lehet a Fal-szorítom meg a vállát.
Ő újra bólint egyet, nekem pedig nem kell több. Leguggolok a kint hagyott teleportálóhoz, ami a kint maradó csapatnál marad és beírom Carina szobájának a koordinátáit. Már annyiszor lógtam be hozzá, hogy fejből tudom, így legalább ezen nem kell stresszelnem.
-Ez biztonságba visz majd a Falon belülre-nézek fel a legjobb barátomra.
-Találkozunk a túloldalon-tiszteleg, majd átlép a szobába.
Layla is vet rám egy pillantást, mielőtt bemenne a teleportálóba, de aztán ő sem habozik az átkeléssel. Már épp én is betenném a lábam Carina szobájába, amikor apa elkapja a karom.
-Bellamy-fordít magával szembe.-Vigyázzatok magatokra, rendben?
A torkomat gombóc szorítja.
A gondolat, hogy talán többet nem látom a családom, újabb fájdalmat okoz a szívem tájékán, de nem fogom tétlenül várni, hogy Carina megmeneküljön.
-Rendben-felelem hatalmasat nyelve.-Ti is-teszem hozzá, aztán magamhoz vonom az öregem és szorosan megölelem.-Szeretlek apa-morgom, mielőtt elengedném.
-Én is téged, fiam-veregeti meg a hátam, de miután elválunk, már nem nézek vissza.
Átlépek a teleportálón, hogy egy másik világba csöppenjek.
Csak remélem, hogy apának nem esik semmi baja.
-Mostmár elmondod, hogy mi a terved?-Kérdezi Caleb rám nézve, de azonnal lecsitítom.
-Halkabban, nehogy meghalljanak.
-Basszus, tényleg-kap a szája elé Layla, másik kezében a fegyverét szorongatva.-Carina "párja"-mutat idézőjelet egy kézzel-itt van.
Devon.
Róla teljesen megfeledkeztem. Én úgy általánosságban gondoltam, hogy ne halljanak meg. Viszont most, hogy Layla megemlítette, az izmaim megfeszülnek. Lehet, hogy az a srác tudja, hogy hol van Carina. Talán tudja, hogy hova vitte Roman.
-Bellamy-szól rám a lány, kirángatva a fojtogató gondolatokból.
-Igen?
-Mi a terved?-Néz mélyen a szemembe Caleb.
Ja igen. A terv.
Leteszem a táskám, hogy előszedjem belőle a patronos fegyvert és az ablakhoz megyek.
-Tiétek lesznek az őrök-kezdem magyarázni.-Szedjétek le őket a bénító lövedékekkel, én meg lelövöm a kamerákat. Ha jól célzok, márpedig sosem vétem el, akkor le tudom festeni a lövésekkel a lencsét. Ha tiszta a terep és nincs őr, akkor jelzek a többieknek, hogy jöhetnek. Okés?-Nézek végig rajtuk.
-Csináljuk-emeli a szeméhez Layla a fegyverét.
-Ezt baromira fogom élvezni-térdel le mellém Caleb az ablakba és ő is belenéz a célkeresztjébe.
Nem hibáztatom ezért. A bátyját valószínűleg megölték, úgyhogy a bosszú legalább olyan édes most a számára, mint Laylának és nekem.
Mivel rajta van a fegyvereken a hangtompító, ezért nem vesztegetünk több időt. Én elkezdem kilőni a kamerákat, s közben Layla és Caleb folyamatosan kommunikálnak, hogy melyik embereket szedik le. És ahogy én sem, úgy ők sem tévesztik el a célt. Talán fiatalok vagyunk egy-két társunkhoz képest, de határozottan jók. Minden egoizmus nélkül. Ez tény és való.
A szívem a fülemben dobog és izzadtság cseppek gyöngyöznek a homlokomon, ahogy igyekszem minél előbb kilőni a zavaró tényezőket, hogy apáék bejussanak. Ha itt végzünk, akkor haladunk tovább, ki az utcára és folytatjuk a takarítást. Legalábbis ez a terv, de amikor meghallom a lépcsőn felfelé haladó lépteket, valami elönti az agyamat. Vagyis a lila köd az, de azt valami egészen más mozgatja. Nem is tudom, hogy a düh, a harag, a remény, az elnyomott félelem, vagy a kétségbeesettség, de felpattanok, kitárom az ajtót és berántva Devont, felnyomom a falra. A fiú szemei elkerekednek és az orrlyuka kitágul, ahogy levegőért kezd kapkodni.
-Ti kik vagytok?-Kérdezi teljes pánikban és kapálózni kezd, de vasmarokkal fogom.
-Hol van Carina?-Sziszegem a fogaim közt.
-Bellamy-harsan fel Caleb hangja, de nem tudok rá reagálni.
-Hol van Carina?-Ismétlem a kérdésem.
-Micsoda? Miről beszélsz? Ki vagy te? Egyáltalán honnan ismered őt?-Hadarja a kérdéseit, de én most egyáltalán nem vagyok türelmes hangulatban.
Elhúzom a faltól, majd újra neki vágom.
-Azt kérdeztem, hogy hol van Carina?
Alapvetően nem vagyok...ilyen.
Sosem bántok ártatlanokat és nem alkalmazom erőszakot, csak ha nagyon muszáj. Viszont most teljesen elvesztem a fejem.
-Honnan tudjam? Csak egy levelet kaptam, hogy az elnök fiának segít.
Mielőtt reagálhatnék, Caleb leránt Devonról és lefog, hogy ne tudjak újra neki menni.
-Bellamy, mit művelsz?-Próbál a szemembe nézni, de én nem tudom levenni a szemem a fiúról.
Próbálok újra közel férkőzni hozzá, de a legjobb barátom vasmarokkal tart.
-Bellamy, ő ártatlan-szól rám Laya, de még mindig nem hat meg.
Egyszerűen nem érdekel.
Carina bajban van, ő meg beveszi azt a szart, hogy segít az elnök fiának.
Barom!
-Nem érdekel-próbálok megint odajutni hozzá, de Caleb még mindig nem hagyja.
-Benne is mikrochip van-kiáltja el magát Layla ingerülten.
Na ezzel viszont ad egy virtuális pofont.
Mikrochip van benne, vagyis bármikor belenézhetnek a fejébe és láthatnak minket, vagy hamis információkkal láthatnak el, ahogy őt irányítják. Az egész akciót megbuktathatom és azzal oda az esély is, hogy megmentsem a lányt, akit szeretek.
-Lehiggadtál?-Néz rám Caleb, amikor már nem fújtatok úgy, mint egy dühös vadállat.
-Igen-préselem ki magamból, s ahogy a fiú elenged, oda megyek Devonhoz.-Ne haragudj, majd, ha szabad leszel, valahogy kiengesztellek-nézek a szemébe, majd mérek egy ütést a halántékára, amitől ő ájultan esik össze.
Ha nem buktunk le, akkor nem is kockáztathatjuk, hogy lebukjunk.
-Ez meg mi volt?-Förmed rám Layla Devon mellé guggolva, de nem válaszolok.
Csakis Carina arca lebeg előttem. Legutóbb a szerelmem a karjaimban halt meg itt bent. Most ezt nem engedhetem meg magamnak. Nem veszíthetem el őt is.
-Leszedtétek, akit kellett?
A szobára feszült csend telepszik. Mind a két barátom úgy merednek rám, mintha hátba szúrtam volna őket és egyikünk sem szólal meg. Végül azonban, mivel tudja, hogy nem fognak választ kapni, Caleb megtöri a csendet:
-Igen, tiszta a terep.
-Akkor jelzek apáéknak és menjünk tovább. Meg kell tisztítanunk még az utcákat és ki kell lőnöm a kamerákat-kapom a vállamra a táskám, s megragadva a fegyverem, elindulok ki a szobából, majd a házból.
Hibáztam, pedig nem lett volna szabad.
Mostantól még jobban kell koncentrálnom.
Jövök már Carina.