HULLÓCSILLAG - Nagy Márk szemszögéből

13.

– Gyerek... – hülledeztem Körte, Beka viszont nem foglalkozott vele, csak a telefonját nyomkodva elindította a felvételt.

A moziterem ajtajait becsukták, ugyanis elkezdődött a film, mi pedig a néma előtérben ácsorogtunk, amíg fel nem csendült a telefonból egy dallam, majd a lány hangja.

Nincs több fény,
A lámpákat leoltották rég,
Nem láthat senki,
Nem láthat senki a színpadon túl.

Nincs több esély,
Amit kaphatnék, ki marad mellettem, ha kiég
a fény? Ha kiég a fény; ami eddig ragyogott?
Nincs veszítenivalóm. Ennél többet nem adhatok. Ha valaki
szeret, az akkor is szeret, ha időnként gyenge vagyok.

Repítette a hírnév,
Ő szárnyra kapott,
Bárki bármit ígér, én
Hullócsillag vagyok.
Repült a felhőkön,
És tudtam, hogy mosolyog,
Mosolyog azon, hogy
Hullócsillag maradok.

Nincs több remény,
Amit adhatnál, nekem
Nem jár második esély, bárki bármit ígér.
Bárki bármit ígér.
Nincs veszítenivalóm. Ennél többet nem adhatok. Ha valaki
szeret, az akkor is szeret, ha időnként csalódást okozok.

Repítette a hírnév,
Ő szárnyra kapott,
Bárki bármit ígér, én
Hullócsillag vagyok.
Repült a felhőkön,
És tudtam, hogy mosolyog,
Mosolyog azon, hogy
Hullócsillag maradok.

Repítette a hírnév,
Ő szárnyra kapott,
Bárki bármit ígér, én
Hullócsillag maradok.
Repült a felhőkön,
És tudtam, hogy szomorú,
Szomorú attól, hogy
Hullócsillag vagyok.

Nincs több fény,
A lámpákat leoltották rég,
Nem láthat senki. Nem láthat senki a színpadon túl.

A dal véget ért, és újra csend telepedett az előtérre, csak a film zajait lehetett halkan hallani.

Beka írt nekem egy dalt... Beka. Írt. Nekem. Egy. Dalt! Nekem! Egy dalt! Nekem!!
Szinte tátott szájjal meredtem Beka telefonjára, és igyekeztem a felgyorsult szívverésemet visszaállítani az egészséges tempójára. A francba Késtél-Gerivel és Mónikával, én odáig vagyok ezért a lányért. És minden okom megvan rá.

– Ez még csak a demó, természetesen. És azért én éneklem, mert nem stúdióban vettem fel, hanem a saját gépemen – szakított ki Beka a gondolataimból.

– Khm – krákogott meglepetten az újságíró. – És ezt Márknak írtad?

– Igen. Ha a szövegből nem derülne ki – mondta visszafojtott mosollyal.

– De. Khm. Kiderül. Nos... Márk. Te mit szóltál, amikor először hallottad a számot, amit Bexi neked írt? – kérdezte az újságíró, miközben igyekeztem visszarázódni a helyzetbe, de még nem voltam annyira ott fejben, hogy válaszolni tudjak.

– Márk imádja a dalát – felelt Körte helyettem, amikor észlelte, hogy még enyhe sokkban vagyok.

– Akkor halljuk ezt Márktól, rendben? – ráncolta a szemöldökét a férfi Körte felé fordulva.

– Hát... ööö... – kezdtem lassan. – Most is csak azt tudom mondani, amit akkor mondtam, amikor először hallottam a Hullócsillagot – emeltem fel a fejem, és továbbra is döbbenten Beka szemébe néztem.