Ninjago: Az egyezség [SZÜNETEL/ABBAHAGYVA]

I. Fejezet - Az idegen

Késő estére járt az idő. Az üzletek bezártak, az otthonok ablakai fényesen ragyogtak a benti fénytől. Viszont voltak olyan épületek, amik csak most kezdtek kinyitni.

A kocsma Stiixben, a Rozsdás Szakállas is ilyen hely volt. A csaposról, az öreg Pete Lewis-ról lett elnevezve, aki már több, mint 15 éve tartja fenn a kocsmát. Minden éjjel jönnek emberek egy kis esti sörözésre, és amíg nem isszák le annyira magukat, hogy megrongálják az épületet, addig Pete meleg szívvel fogadja őket. Viszont van egy vendége, akit mindig szívesen fogad, és aki már az első éjszakától minden este benéz.

Egy férfi hosszú vörösbarna hajjal és  szemkötővel, szemétből összeeszkábált narancs és zöld páncélt viselt, hátán vörös kalap díszelgett. A neve Ronin volt. Senki sem tudta, hogy ez a valódi neve, vagy csak álnév. Mikor egy részeg férfi kérdezett róla, Ronin nem válaszolt. A férfi tovább kérdezett, mire ő kihívta őt a kocsmából. Másnap este a férfi már gipszben lépett be az ajtón. Azóta nem kérdeznek semmit tőle. Ronin csak iszogatni jár be, mikor a csapos kérdezi, hogy ünnepel-e valamit, mindig az a válasza, hogy "már nem is ihatok a kedvenc kocsmámban?".

Ez az este is olyan volt, mint a többi. Ronin bejött a kocsmába, leült a bárpulthoz, és kérte a szokásosat. Aztán még egyet. És mégegyet. Látszott rajta, hogy rossz napja volt, ezért senki sem akarta megközelíteni. Ma este viszont történt valami, ami megváltoztatta az életét...

Az éjszaka közepén nyílt az ajtó, és egy sötétkék csuklyás ember lépett be rajta. Ruhája szakadt volt, hátán zsák és tegez, benne nyilak, kezében íj. Odalépett a bárpulthoz, íját nektámasztotta, és leült.

- Egy pohár whiskyt! - szólt a csaposnak.

Ronin végignézett rajta. Gondolt egyet, felállt, arrébb húzta székét az idegenhez. A férfi közben megkapta italát, és hogy inni tudjon a pohárból, levette a fején lévő csuklyát. Idősebb férfinak látszott, kócos, ősz hajával és fehér körszakállával. Ronin 40 és 50 év közé tippelte volna korát. A férfi a megkapott italból kortyolgatott, gondolataiba feledkezve.

- Te meg honnan jöttél? - kezdte a beszélgetést Ronin.

Az idegen nem válaszolt.

- Hé, kérdeztem tőled valamit! - kiabált Ronin kissé ittasan. A kocsmában valamennyi szempár rájuk szegeződött.

- Mit érdekel az téged? - válaszolt csendben az idegen, még mindig maga elé nézve.

- Stiix azok a városok közé tartozik, ahol mindenki ismer mindenkit. És téged nem ismerünk - mutatott körbe a kezével Ronin - szóval, hacsak nem most költöztél ide, amit kétlek, akkor utazó vagy. Ez a ruhádon is látszik. Akkor megkérdem mégegyszer. Honnan jöttél?

Az idegen egy nagyot húzott az italából, majd először nézett rá Roninre. Végigmérte szemével, majd sóhajtva visszafordult.

- Messze innen.

Ronin furcsállta a rövid választ.
- Annak a 'messzi helynek' pontos neve is van?

A férfi elvigyorodott a kérdésen.
- Őszintén - fordult Ronin felé, - olyan régóta járom már az egész szigetet, hogy már nem emlékszel pontosan, honnan jöttem.

Ronin tovább kérdezett.
- És mi szél hozott Stiixbe? Nem sokan járnak errefelé.

- Ahogy mondtam, már réges-rég keltem útra. Rengeteg akadályon kellett átvágnom, hogy elérjek ide. És ami a kérdést illeti - mosolygott az idegen, - azért tértem be ebbe a városba, hogy lepihenjek hosszú utam során.

- Miért? Nem szoktál más városokba belebotlani?

Az idegen elkomorodott.
- Nem sok városban látnak szívesen.

Ronin egyetértően bólintott.
- Ez velem is így van, barátom - tette kezét az idegen vállára, mire ő illedelmesen lesöpörte magáról.

- Mondtad, hogy több éve vándorolsz. Ezzel van valami célod is, vagy csak úgy sétálgatsz össze-vissza? - kérdezte Ronin felvont szemöldökkel.

- Van célom - közölte az idegen az italába kortyolva.

Ronin várt egy kicsit, hogy a mondat befejeződjön, de a férfi nem folytatta.
- És a célod az, hogy...

Az idegen kuncogott az orra alatt.
- A célom - fordult Ronin felé, - hogy bátor lelkeket keressek, akik velem tartanának hosszú utamon.

Ronin játékosan körbenézett.
- És hol van az a 'sok bátor lélek? - kacagott, mikor egy véletlen lendülettel ledöntötte saját poharát a bárpultról, ami nagy hangzavarral ért földet. A hang hallatára sokan odanéztek, mitől keletkezett a zaj.

- A francba... - nézett a földre Ronin.
Szilánkok leptek el mindent, viszont a folyadékot beitta a padló, mivel az fából készült. Majd odafordult a csaposhoz.

- Pete, kérnék még egy korsóval a szokásosból.

Az öreg csapos morogva megfogott egy korsót, töltött bele sört, majd odavitte Ronin elé. Ám mielőtt a férfi elvehette volna, rászólt:
- Ronin, ez már az ötödik korsó sör lesz. Először is fizesd ki az előbbi négyet, mielőtt adnék még többet!

Ronin elkezdett turkálni a zsebében. Nem volt benne semmi pár papírfecnin kívül. Majd visszagondolt a napjára. Vajon a boltjában hagyta volna a pénztárcáját? Egyáltalán volt pénztárcája? Majd jobban belegondolt. Egyáltalán volt pénze? Egyáltalán Van pénze?

Kínosan a csapos szemeibe nézett.
- Ó, kedves, drága öreg barátom, Pete... Hát mióta is vagyunk cimborák? 10 éve?

- 16 - vágott közbe a csapos.

- Részletkérdés - folytatta Ronin - de eddig mivel minden italt kifizettem...

- Hát... - gondolt vissza az öreg Lewis.

- A lényeg az, kedves barátom - vigyorgott kínosan Ronin, - hogy ma...
- Én kifizetem neki. Az összeset - mondta egy hang Ronin mellől. Az idegen férfi egy szép köteg pénzt lóbált a csapos előtt. - És nekem is hozzon még egy pohár whiskyt!
Pete elégedetten elvette a pénzt, majd pár pillanattal később visszatért a kért italokkal, és letette a két férfi elé.

- Kösz - húzta magához magához a korsóját Ronin - nem tudod, mit művel az öreg Pete, ha bedühödik. Szerencsémre még nem tudtam meg - tette hozzá mellékesen - ahogy ma sem, hála neked.

Az idegen vállat vonva ivott bele az italába.

- Amúgy Roninnek hívnak. Bár ezt csapos barátunk már említette. És te? - nyújtotta kezét az idegen felé.

A férfi először furán nézett rá, majd elmosolyodva megrázta Ronin kezét.
- Archron. A nevem Sultan Archron.