Élő virág

1. rész- Beköltözés

Beköltözés napja. Egy hét volt hátra a szemeszter kezdetéig. Hátizsákkal és egy gurulós bőrönddel érkezett a kollégiumi épület csoporthoz. Nem akarta limuzinnal vagy egyéb felvágós családi banzájjal felhívni magára a figyelmet, de azért taxi vitte a főiskola környékéig. Elővette zsebéből a kinyomtatott levelet, ami a szükséges információkat tartalmazta, épület, szobaszám... Megkereste az illetékeseket, hogy bejelentkezzen és birtokba vegye a következő két félévre szóló lakhelyét, és reménykedett benne, hogy normális szobatársa lesz erre az időre. Ren Tao nívós háttérrel rendelkezett, és bár élvezte ezt a kényelmes életet, ahogy idősödött, egyre kevésbbé akarta ezt mások tudtára adni vagy legalább is beszélni róla. Nem akart hamis, pénzorientált kapcsolatokat az életébe.

-*-*-*-*-

Korán érkezett a hugával, bár vegyes érzésekkel. Az előző évben jóformán a maga ura volt, elsőévesként senki felé nem tartozott felelősséggel, és őt sem tartotta számon senki. Egy részről örült, hogy vele van a testvére, mert mégiscsak összetartoztak, más részről aggódott a lány temperamentuma miatt, és hogy egy nyugodt perce nem lesz, ha épp nem a vizsgáira készül... Mivel elsők között érkeztek, hamar megkapták a szoba kulcsaikat és a beosztást. Felvonta a szemöldökét, amikor meglátta a szobaszám melletti két nevet: Horokeu Usui, Ren Tao. Tao... sosem hallotta még, pedig tavaly azért sikerült ismeretségeket kötnie. Végigfutotta a névsort a folyosón és elvigyorodott. Ott volt Yoh, Choco és még néhányan a csapatból. Ez azért jó hír volt. Utána a huga nevét keresték, Pirika is meglett, egy emelettel lentebb. Horo meglepetten figyelte a szobatársa nevét.

-Nahát... Damuko is ide jelentkezett? - kérdezte és valamiért mindjárt jobbnak érezte a napját. A lány régi jó barátjuk volt, bár tavaly, ahogy főiskolára került nem sokat találkoztak, nyáron pedig Damukoék utaztak el a tengerentúlra. Lelkesen vette el a kulcsokat, majd felkapta Pirika egyik táskáját is és sietett, hogy lepakoljon a szobájában. A szobatársa még nem volt ott, ledobálta a saját cuccait az ablakhoz közelebbi ágyra, majd ott sem volt. Mire Pirika felhúzta a nagy bőröndöt már az ajtaja előtt álldogált a kisebb táskával. Segíteni akart a hugának kipakolni. Többek között...

- Örülök, hogy ennyire lelkes vagy... - mormogott Pirika fáradtan Horora, miután elhúzta bőröndjét a szobáig. Talán mégis túl sok dolgot pakolt magának? Kizárt! Egy nőnek sosem lehet túl sok holmija. - Akkor már igazán hozhattad volna, te a bőröndöt! - vette elő a szobakulcsot.

Horo rányitott már a szobára, de sajnálatára zárva volt, pedig szívesen találkozott volna már Damukoval. Elhúzta a száját.

- Ugyan minek hoztál ennyi mindent? És a saját nagy bőröndömet is fel kellett hoznom... - lépett félre, hogy a huga nyithasson.

Pirika benyitott, bevitték Horoval a cuccait és lelkesen ugrálta körbe a szobát.

- Olyan mint egy nyári táborban!

Horo ráhagyta a hugára, majd végigdőlt a lány ágyán. Tavaly ő is lelkesebb volt, bár most is örült, hogy eljöttek otthonról. Nem hiányzott neki az apja,miután a közelmúltban csúnyán összevesztek nem szívesen voltak egy légtérben. Inkább suli mellett munkát vállalt, csak ne kelljen a férfitől kérnie egy kanyi vasat sem. Fél szemmel Pirikára nézett, majd az ajtót vizslatta, de Damukonak nem volt se híre se hamva. Talán később érkezik. Elnézte még a hugát, ahogy pakolászik, majd felült.

-Gyere... ilyenkor szokott lenni a gólyák körbevezetése. Adnak ingyen pólót, vagy tollat... és szerintem kaját is. Majd megpróbálok beolvadni - vigyorgott.

-*-*-*-*-

A kínai fiú is szemügyre vette újdonsült szobatársa nevét, mikor az ajtajukhoz ért. Horokeu Usui... Érdekesen csengett. Hasonlót sem hallott még, pedig egész kiskorától Japánban élt. Kinyitotta a kulcsra zárt ajtót, majd belépett a szobába, és egyből észrevette a másik ágyra dobált csomagokat.

- Hát... akkor majd később... - jegyezte meg, majd ő is az ágy környékén tette le a cuccait, aztán elindult nővére keresésére, aki pár nappal korábban érkezett. A lány már végzős volt, és a gólyáknak segédkezett az eligazításukban.

Jun messziről észrevette az öccsét és lelkesen intett neki. Nagyon örült, hogy Ren végülis iskolát váltott és egy helyen tanulhatnak. Amint odaért már rá is aggatott egy pólót az iskola címerével.

-Ugyan nem vagy gólya, de csatlakozz a körbevezetéshez... lepakoltál? Jó helyen lesz a szobád? - támadta is le a kérdéseivel. - Remélem jó szobatársad lesz... az sokat számít, tapasztalatból mondom.

- Még nem volt hozzá szerencsém. Talán majd este. - hagyta, nővére hadd örömködje ki magát. Ő maga nem izgult annyira, ismerte már ezt a főiskolás életformát, de Jun lelkesedéséből egy parányi azért átragadt rá. Üsse kő, a körbevezetés jól fog jönni, hogy minél hamarabb ismerős legyen neki a terep.

Ren elköszönt nővérétől, majd a tömörülő gólyacsoport közelében maradt, és várta az indulást. Körbenézett az izgatott arcokon. Nekik még minden új volt, mondhatni, akár varázslatos is, mintha valami mesevilág kapujában állnának. Szegény naív lelkek, fogalmuk sincs mi vár rájuk...

A tömeghez később csatlakozott egy páros. Mindkettőjüknek kék haja volt, így szeme sarkából könnyen kiszúrta őket, és ott is maradt tekintete a pár fiú tagján. A srácnak amolyan utcai suhanc megjelenése volt, és ez azonnal megragadta Ren figyelmét. Bár ő nem így öltözködött, nem ez volt a stílusa, más fiúkon mindig is beindította a fantáziáját az ilyen kinézet. Ez a körbevezetés talán jobb is lesz, mint várta, látványra biztosan.

*-*-*-*-*-*-*

Horo kíváncsian figyelte az új arcokat, de Damukot még most sem látta. Beleolvadtak a tömegbe Pirikával, és követték az idegenvezetést. Persze Horo több információt is megosztott közben testvérével, például, hogy hol lehet átvágni két épület között, merre járnak a párok egy kis légyottra - arra semmiképp sem javasolta a sétát, és hogy melyik büfében finomabb a sütemény. Egy ízben közelebb kerültek Junékhoz és a fiúnak feltűnt a lány névtáblája. Tao... oldalba is bökte Pirikát.

-Szerinted lehet köze a szobatársamhoz?

A kínai fiú próbált a közelükben maradni, és hallgatta a beszélgetést, amennyire a helyzet engedte. Furcsa volt neki, hogy a fiú milyen mellék infókat tud a kampuszról gólya létére, itt valami sántított. Nagyjából volt egy elképzelése, mi lehet az. Aztán valahogy messzebb keveredtek tőle, és úgy már nem igazán tudott hallgatózni.

Pirika a kérdést elvesztette valahol félúton a feldolgozás állapotában, csak arra tudott gondolni az idősebb lányt nézve

- Milyen gyönyörű... - csúszott ki halkabban a száján, és pirulva figyelte a ragyogó szemű tüneményt.

Horo teljes mértékben félreértette a hugát. Az idősebb lányra nézett és a felsője szúrt neki szemet, látszott, hogy divatos darab, bár nem értett hozzá, sejtette hogy elég drága is, és nagyon jól állt a Tao lánynak.

- Tényleg szép - hagyta rá végül.

Jun már megszokta, hogy minden tekintet rajta csüng, amíg beszél, most is így volt, bár egy igen csillogó tekintet megragadta a pillantását. Rámosolygott a kék hajú lányra, majd tovább magyarázott...

*-*-*-*-*-