Őrült a szerelemért

5. Fejezet

Rafe

Harag kerít hatalmába az ereimben. Mély lélegzetet engedve az orromon keresztül nyugodt maradok. Csak bámulom őt. Honnan tudná az elvonási tüneteimet? Valószínűleg csak feltételezte ... vagy talán mégsem olyan primitív és megfelelő. Talán látott egy pillantást a való világra. És talán nem ez volt az elso test, amit ő is látott? Végül is hihetetlenül nyugodt volt. Míg én mélyen megrendültem, annyira monoton volt. Mintha az egész jelenet egy cseppet sem zavarta volna. Hacsak nem olyan jól eltudja rejteni az érzelmeit, mint én?

- Nincs apu pénze. Apu meghalt. - helyesbítek.

Nem tudhattam vele, hogy drága apám még él és jól van, és, hogy ő az oka annak, hogy ebben a zűrzavarban vagyunk. Nem tudtam, hogyan fogom őt meggyőzni, hogy igazából nem én öltem meg a férfit. Azt mondogatom magamnak, hogy jogi okokból és tisztán tartom magam, de a lelkem mélyen tudom, hogy érdekel, mit gondol ez a lány rólam, de nem tudom miért. Et zavar engem. De akárhogy is, nem tudom pontosan megmagyarázni, hogyan szabadul meg Ward mindenkitől, aki az útjából kerül. A válla fölé dobja, hogy elvégezzem az utolsó piszkos munkát. Ez a közös megegyezésünk volt. Mégha az egész ötlettől, még mindig rosszul érzem magam. Csak meg kell győznöm magam, hogy az ölés az életmód. Minden nap látod, az állatok a túlélés módjaként ölnek. A természen nem szép ... ez hazugság.

****

Ugyanott ülök mély álomban, mikor egy ajtónyitás hangja megrémít, és a szemem kinyílik. Az állam a mellkasomhoz ér, miközben fejem leereszkedik, amikor hallom a kulcsok zörgését. Az őr a cellánk felé sétál. Azonnal kiegyenesedem. Mennyi az idő? Elkezdem bökni Citrus lábát. Ha ez a valódi neve, annyit tudok, hogy a feje tetején ezt nevezte el. Semmi okot nem adtam neki, hogy bízzon bennem.

Az oldalán fekszik, és a nyála a szája oldalán folyik le. Aranyos.

Várjunk ... honnan jött ez a gondolat? Ez egyáltalán nem aranyos.

- Citrus, kelj fel! - sziszegem bosszúsan.

Amikor felébred, zavartan kezd körülnézni, majd a szeme rám szegeződik, és mintha rájönne, hogy a tegnap este nem álom volt. A csalódott tekintet, amit rám vet, elárulja, hogy az utolsó arc, amelyre fel akart ébredni, az enyém volt. Durva.

- Ébresztő. - az őrök megállnak. - Oké, melyikőtök szeretne először kihallgatásra menni? - kérdezi.