Játékos élet Yoongi ff. Befejezett

32. Fejezet

Hoseok POV

Lassú léptekkel haladtam reggel az iskola felé, mikor hirtelen kaptam egy üzenetet. Megállva, a zsebemből előhalászva vettem elő a telefonomat.

Kim Taehyung: Kosárpálya.

Csak ennyiből állt. Rögtön levágtam, és sietve indultam a célponthoz, ami igazából a suli udvarán van. Mikor beértem, már láttam a fiú alakját, ahogy keményen edzett. Imád kosarazni, ez a szenvedélye. Szinte profi benne, de ez egy örök hobbi marad neki, amiért az apja nem engedi. Azt szeretné, ha majd a cégükben ő lenne a következő vezérigazgató. Ha gazdag családban érsz, mit érnek az álmok? Semmit. Ugyanis sosem dönthetsz a jövődről.

- Hé Taehyung!- szólítottam a fiút miután oda értem, ugyanis nem vett észre, olyannyira bele volt mélyedve a játékba.

- Itt vagy?- vett észre, majd leült és elő vette a háti zsákjából a flakonját, amibe bele is kortyolt.

- Mizu?- ültem le mellé.

- Minden kafa.- rázta meg a fejét, mire felhorkantottam és kényelmesebben elhelyezkedtem a padon.

- Miért hazudsz?- kérdeztem nevetve.

- Nem hazudok.- válaszolt a szemembe sem nézve.

- Akkor miért hívtál ide reggel nyolckor, mikor épp tanítás zajlik?- tértem a lényegre, mire elhalkult.- Csak akkor jössz ide legtöbbször, ha valami bánt. Főleg hogy elég szűkszavú voltál abban az üziben.- Emlékeztettem.

- Na jó. Nem hiába hívtalak ide.- sóhajtott fel idegesen, majd lehajtotta a fejét, miközben a könyökeivel a lábain támaszkodott.- Történt valami.

- Na mesélj.- Lettem kíváncsi.

- Tegnap este történt ez. Kaptam egy üzit Binnától. Ő egy régi barátom, aki amúgy leszbikus és van is kapcsolata.- magyarázta, bár nem értettem.- Azt írta itt van Szöulban, talizzunk. Bele is mentem. Mikor megláttam, nagyon megörültem. Elindultunk az utunkra, beültünk egy kávéra, utána írt a barátnője, hogy jött érte, szóval gyorsan kifizettem a költségeket, majd elbúcsúztunk és elmentek.

- Eddig nem igazán értem hol a probléma.- mondtam ki a gondolataimat miután hagyott egy kis szünetet.

- Mindjárt érteni fogod.- Nevetett fel kínosan.- Mikor indulni akartam haza kaptam egy random hívást Rosétól.- A név hallatán rájöttem kivel is lesz gond.- Egyszerűen nem akartam felvenni. Fáradt voltam, és szimplán nem is akartam vele beszélni. Vele nem tudok kommunikálni anélkül hogy ne emlékeztetne az érzéseire irántam.- Nyüszített fel idegesen.- Szóval úgy voltam vele, hogy leszarom, megyek haza, lezuhanyzom és elteszem magam holnapra aludni.- Vázolta fel a tervét.- El is indultam. Mikor a kapunk elé értem, tudatosult bennem, hogy nincs otthon senki. Gyors elő vettem a kulcsomat, kinyitottam a kaput, viszont amint ezt megtettem és a bejárati ajtó előtt levő lépcsőre néztem, azt hittem elájulok az ijedtségtől.- Kapott a szívéhez.

- Jejzus, mond már mi volt!- Lettem izgatott.

- Rosé ült ott full részegen.- temette a fejét a tenyerébe.- Átmászta a kerítést, csoda hogy nem szólt a riasztó. Nem is értem miért nem.

- Na jó, ez para! Mit akart?- Kérdeztem, mire lehajtotta a fejét, megnyalta az ajkát, és vigyorogni kezdett kínosan.

- Ezt hogy kellene mondanom, finoman vagy nyersen?- Kuncogott.

- Kezdesz megijeszteni.- Tettem hozzá.

- Ő is megijesztett engem. Tudod mit kért tőlem?- Tette fel a kérdést, aminek válaszára oly kíváncsi voltam.- Azt akarta hogy elvegyem a szüzességét.