Mindig Veled

02

Aurora Remus kezét fogva lépett be az Abszol útra vezető úton, s amint maguk mögött hagyták Tom kocsmáját, a lány már el is felejtette a találkozást az ikrekkel.

Első útjuk a Gringotts Varázslóbankhoz vezetett, hogy pénzt vegyenek fel. A mogorva koboldokkal teli fehér márványépület után meglátogatták Madam Malkin talárszabászatát, majd útjukat a Czikornyai és Patzába, valamint a patikába folytatták. Utolsó állomásuk Mr. Ollivander pálcaboltja volt.

Izgalommal telve lépte át az ősöreg küszöböt és fejét ide-oda mozgatva igyekezett mindent szemügyre venni. A mágia, ami ott tornyosult, oly' szokatlan, mégis oly' ismerős volt neki.

A polcok mögül egy dülledt szemű, ősz férfi bukkant elő, s a hangja bársonyos volt, szinte kenhető, mintha az olvadt vajat kennék kenyérre, Aurorát mégis kirázta a hideg.

- Miss Balck. Örülök, hogy végre eljött. - fordult először Aurorához, majd mikor megpillantotta a mögötte lépkedő férfit, felegyenesedett - És Remus Lupin. Hogy van?

- Mostanában jól. - biccentett Remus mosolyogva, ám mégis kissé feszengve.

- Nos, akkor lássunk is hozzá! - csapta össze a tenyerét a férfi, s mérőszalagjával elkezdte lemérni a mérőszalagjával Aurorát.

Ollivander időközben magára hagyta a két vásárlóját a bolt előterében és a hátsó sorokhoz sietett, ahonnan egy pálcás dobozzal tért vissza. Aurora a kezébe vette, suhintott vele, mire a sarokban álló pálca ezer darabra robbant szét. Az ősz varázsló fejét csóválva kapta ki a kezéből a pálcát, s helyezte bele a következőt, de alighogy megérintette, már egy új volt a kezében. Az ötödik pálcánál azonban történt valami. Valami ami nem a berendezés rongálása volt.

Ahogy a kezébe vette, testét furcsa, de kellemes melegség járta át és úgy érezte, mintha a tarkója is bizseregne kicsit. Suhintott egyet, s a pálcából piros-arany csillagok törtek ki, Ollivander meghatottan mosolygott, Remus pedig mosolyogva fél kézzel magához húzta.

- Rózsafa és sárkány-szívizomhúr. 10 és fél hüvelyk. - adta meg a jellemzőit Ollivander. Aurora elmélázva nézte az apró rózsákkal faragott, vöröses, szinte már fekete pálcát. - Adja csak ide, elcsomagolom. - Aurora odaadta a pálcát, közben figyelte, ahogy a férfi óvatos mozdulattal dobozba helyezi. Remus kifizette a 7 galleont, majd már távozni készültek, mikor Ollivander utánuk szólt.

- Használja egészséggel, és óvatosan, Black kisasszony. Ez a pálca rendkívül szeszélyes lehet egy szeszélyes tulajdonossal. - Black bólintott, azzal kiléptek a szűkös kis üzletből.

Visszatérve a macskakővel kirakott zsibongó utcára, ahol boszorkányok és varázslók keltek-jártak, még szétnéztek a Mágikus Mizsériában is, ahonnan pedig hazafelé vették az irányt.

***

Szeptember elsején Aurora még azelőtt felébredt, hogy Remus felkeltette volna. Az izgalom, mely az egész testében jelen volt, kiváló ébresztőnek bizonyult, mert miután kinyitotta a szemét, s felfogta, hogy aznap utazik a Roxfortba, az álom rögvest kiment a szeméből.

Közösen megreggeliztek, majd reggeli után átnézték Aurora csomagját, majd indultak is az állomásra. Társashopponálással megérkeztek a King's Cross egyik eldugottabb, sötétebb részébe, ahol felegyenesedve a lány megpróbálta lenyugtatni kavargó gyomrát és őrülten verő szívét - több, kevesebb sikerrel.

Remus addig magára hagyta a lányt, míg egy kulit szerzett neki. Felpakolták rá a nehéz ládát és Fifi, a macskabagoly kalitkáját. Ezután az irányt a kilences és a tízes vágány között elhelyezkedő fal felé vették. Remus lopva körülnézett a peronon lévő mugli-tengeren, de senki nem figyelt rájuk. Erről megbizonyosodva ráfogott a kuli egyik oldalára, s biztatóan Aurorára mosolygott, ezzel jelezve, hogy: indulhatnak.