Mindig Veled

05

Aurora és Gracelyn a könyvtár egyik eldugottabb zugában ültek egymással szemben, és Bájitaltant magoltak. Lassan beköszöntött a december, így mostanra már nagyjából az elsősök is megtapasztalták hogyan is mennek a dolgok a Roxfortban. Már csak kevés diák akadt, akik elaludtak, vagy esetleg órára menet eltévedtek. Egyetlen dolog volt, amiből eddig kimaradtak: a vizsgák. Viszont tudták, hogy az év végén azt is megtapasztalják majd, így Aurora és Garcelyn nem hanyagolta a szorgos tanulást semelyik tantárgyból sem.

Mellesleg, a barátságuk ugyan minden eddiginél szorosabb lett, a mézszőke lány még mindig igyekezett titokban tartani ezt a kapcsolatot bátyja elől. Black ellenben meg volt róla győződve, hogy Grayson tudja, csak épp a megfelelő pillanatra vár, hogy lecsaphasson a hugára, vagy esetleg (de a fiút ismerve ezt kevésbé tartotta valószínűnek) arra várt, hogy a lány magától mondja el neki.

S, ha már barátságot említettem: Aurora Aliciával és Angelinával is rendkívül jól összebarátkozott. A Roxfort előtt ugyan félt, hogy milyenek lesznek a szobatársai, azonban mikor összekerült velük, kellemeset csalódott. Ugyanezen az idő alatt Lee Jordannal, sőt mi több, Fred Weasley-vel is összeismerkedett. Legjobb barátok ugyan egyik fiúval sem lettek, mégis elég sok időt töltöttek együtt: lévén úgy tűnt egy a baráti körük.

Ha már baráti kör, s ami talán mindenkit a legjobban érdekel:  Geroge Weasley.

Rendkívül különös kapcsolat volt ez kettejük között. Rengeteg csípős szóváltás és óvatlan tréfa csattant el köztük, ha kellett, ha nem. Volt, hogy Sötét Varázslatok Kivédésén Robinson professzor előtt vesztek össze, amiért mindketten egy heti büntetőmunkát kaptak.

- Lassan vissza kell mennem az alagsorba, mielőtt Grayson keresni kezd. - kezdett pakolászni Grace. Aurora felpillantott rá.

- Miért hiszed azt, hogy nem tudja? - őszintén kíváncsi volt a válaszra.

- Mert nem szabad tudnia. Tudod milyen a családom. Ha megtudnák.. - halkította le a hangját, s jól láthatóan megborzongott.

- Tudom. - sóhajtotta fáradtan Aurora.

- Jó éjt, Rora. - búcsúzott el végül Olsen, mikor összepakolta tankönyveit.

- Jó éjt, Grace. - válaszolta a másik, majd miután barátnője eltűnt, újra elmelrült a bájitaltan világában.

Még körülbelül húsz percet töltött a könyvtárban, majd felállva összepakolt és kifelé vette az irányt. Ahogy kilépett az ajtón, mintha csak őrá vártak volna, felbukkant két vörös hajkoronával büszkélkedhető, szeplős fiú. Ajkukon vigyor ült, mikor Aurorát közrefogták, a lány minden tiltakozása ellenére. Hiába csapkodott és próbált szabadulni, az ikrek nem engedték el. Helyette egy rejtett folyosóra vezették.

- Mi a frászt akartok? - dühöngött kipirult arccal.

- Tulajdonképpen még mi sem tudjuk. Csak megláttunk és jó ötletnek tűnt magunkkal hozni téged is. - ismertette a gondolataikat Fred.

- Persze. Fogadjunk megint valami bajt akartok keverni és unjátok, hogy csak ti kaptok büntetőmunkát. Köszönöm, ebből én nem kérek. - hátatfordított a két fiúnak, azzal a szándékkal, hogy otthagyja őket. Azonban maga mögül sercegés hangzott fel, mire megfordult és George szemébe nézett.

- Ha most kimész innen, te leszel az egyetlen aki büntetőmunkát kap. Mi viszont Freddel szárazon megússzuk az egészet. - egy pillanatra elhallgatott. - Ha csak nem ismersz innen egy rövidebb utat a klubhelyiségig. - George kihívóan húzta fel a szemöldökét.

Aurora gyorsan végigfuttatta magában azt, amit az előbb a fiú felvázolt, s arra következtetésre jutott: hiába nem akar velük lenni, büntetőmunkára sem akar menni. Így, hát szájhúzva, de a kezét nyújtotta egy tűzijátékért. Fred elégedetten elvigyorodva nyomott egyet a kezébe, s ebben a pillanatban George eldobta azt, amit a kezében tartott - ami aztán a nyílt folyosón szépet, de hangosat durrant. Úgy számolták, hogy Fricsnek körülbelül másfél perc odaérnie hozzájuk ( ha a kastély legtávolabbi pontjában van), így Fred és Aurora is meggyújtották a sajátjaikat, eldobták őket és futásnak eredtek. Elől Fred futott, mögötte Aurora kezét elkapva - hogy nehogy lemaradjon - loholt George is.

Az egyik saroknál befordulva Fred hirtelen megtorpant, mire a két mögötte szaladó egyenesen beleszaladt a fiúba - ami azt eredményezte, hogy George földre kényszerítette tesvérét, s mivel fogta Aurora kezét, a lány kettejükön landolt. Black, ahogy felemelte a fejét, s elnézett jobbra, rögtön megértette, hogy miért fagyott le Fred. Ugyanis, legnagyobb bánatára Argus Friccsel és a macskájával, Mrs Norrissal nézett farkasszemet.

- Hát, asszem' most elkapott minket. - osztotta meg a gondolatait a lány, leginkább lemondóan.

- De még mennyire, hogy el! - nyekeregte Frics elégedetten. Szinte látta maga előtt, hogy a gondnok milyen élvezettel fogja beárulni hármójukat McGalagony professzornál. - Egy, kettő, felkelni! Indulás az irodámba!

Aurora ráérősen tápászkodott fel: ugyan tudta, hogy bajban van, egyáltalán nem hatotta meg. Tudta, hogy előbb-utóbb úgyis Frics szobájában fog kikötni, csak azt nem gondolta, hogy a Weasley-ikrekkel együtt. Bosszúból ugyan, hogy belekeverték ebbe az egészbe, még beletenyerelt George oldalába, teljesen figyelmen kívül hagyva fájdalmas nyögését.

Megvárta, míg bajtársai is felkelnek a hideg kőről, majd Frics nyomába vetette magát. A belőle áradó penész- és ázott macskaszag csípte az orrát, de igyekezett nem foglalkozni vele. Mellette Fred és George le sem tagadhatták volna: élvezik a helyzetet, amit teremtettek, mégha a büntetéshez nem is igazán fűlött a foguk.

Ahogy beléptek Frics irodájába, Aurora egyből megértette, miért áraszt a gondnok olyan rettenetes szagot. A szobájában ez az aroma csak felerősödött.

- Üljetek le! - intett a férfi a székek felé, majd hátat fordított nekik, hogy egy fiókban kezdjen kutakodni.

Ültében nem sokat tehetett hát a lány: nézelődni kezdett. Hamar kiszurta a falra felakasztott, csillogó láncokat - talán a legjobban karbantartott eszközök voltak a helyiségben. Egész addig azokat nézte, míg Fred oldalba nem bökte. Aurora rákapta a tekintetét, amaz pedig csak fejével egy irányba bökött.

Black odapillantott: Különösen veszéles, elkobzott tárgyak

Frics addigra már leült az asztalához három papírral, amiket egy agyonhasznált pennával töltögetni kezdett.

- Adjátok ide az utolső tűzijátékot. - tátogta a lány végül. Úgy gondolta, ha már benne van, akkor legyen benne nyakig. Fred és George elvigyorodtak.

Fred kihalászta a zsebéből az utolsót, amit végül a háta mögött átnyújtott Aurorának. Amaz, szintén a háta mögött meggyújtotta azt, majd Frics felé hajította. Az pont a férfi feje felett sült el: ezzel elég időt adva Frednek és George-nak arra, hogy felpattanva kihúzzák a dobozt, és a zsebükbe szórjanak mindent, ami a kezük ügyébe akadt.

Aurora addig halálos nyugalommal nézte végig, ahogy a gondnok próbálja eloltani az éppen lángra kapó, igencsak ritkás haját.

Mrs Norris, ezzel egyetemben hangot adva nemtetszésének, idegesen fújtatott.