Mindig Veled

04

Másnap reggel Aurora fáradtan ébredt. Este, a lakoma után a ládájából ki sem pakolva vetette magát ágyba, arra sem fordítva időt, hogy megismerje szobatársait. Úgy volt vele, hogy lesz bőven ideje rá a hét év alatt.

- Jó reggelt! - köszöntötte őt az egyik lány. Aurora gyorsan végigpillantott magán, majd az afro-amerikai szobatársán. Halkan visszaköszönt, lassú mozdulatokkal feltápászkodott és elé lépdelt.

- Aurora Black vagyok! - nyújtotta a kezét, amit amaz hamar el is kapott.

- Angelina Johnson! - felelte a lány halványan mosolyogva. - Este olyan hamar kidőltél, hogy időnk sem volt bemutatkozni Aliciával. Alicia egyébként a másik szobatársunk, azt hiszem most éppen a mosdóban van. - fecsegett Angelina, miközben az ágyneműjét igazgatta. - Te szeretsz kviddicsezni? Nekem feltett szándékom a következő évben jelentkeznina csapatba.

- Én jobbam szeretem csak nézni. - vont vállat Aurora és elkezdte magára ölteni a ruhájit, akit időközben kipakolt magának.

- Oh, szia! - egy halk, félénk hang szakította félbe Angelinát, aki szólásra nyitotta a száját. - Alicia Spinnet vagyok. - lépett közelebb a lány és ő is a kezét nyújtotta.

- Aurora Black. - mutatkozott be ő is. - Örülök, hogy megismerhetlek.

Így ismerkedett meg Aurora a szobatársaival. Ezután a gyors bemutatkozás után hamar beszélgetés kerekedett ki hármójuk között, ami szinte végig nagy egyetértésben folyt. Kivéve, mikor Angelina felhozta Alicia előtt, hogy Aurora egyáltalán nem szeretne bekerülni a kviddiccsapatba, mivel a játék sokkal jobban vonzza őt a nézőtérről. Ezt a tényt Angelina és Alicia is egyaránt nehezen dolgozták fel. Nem értették, hogy nem szerethet a lány játszani, mikor a varázslók és a boszorkányok között ez volt a legnépszerűbb, és szinte egyetlen sport.

Még akkor is erről folyt a szó, mikor már mindhárman egyenruhába felöltözve helyet foglaltak a Griffendél asztalánál Fred, George és Lee Jordan mellett, akit tegnap, a csónakúton látott először.

- Miről folyik a szó, hölgyeim? - a figyelmet George vonta magára, s bár a kérdést nem csak Aurorának intézte, mégis az ő szemébe nézett. - Jó reggelt, Törpe.

- Jó volt, míg nem ültem le veled szembe. - vágott vissza duzzogva a lány, s közben szedett magának egy kis rántottát.

- Ejnye Aurora.. - rázta a fejét Fred megrovó hangnemben, kajánul vigyorogva.

- Én Alicia vagyok, ő pedig Angelina. Aurorát úgy látom már ismeritek. - vonta magára a figyelmet Alicia megunva a hármas bazsajgását. - Ti kik vagytok? Aurora nem mutatod be a barátaidat? - még mielőtt átgondolhatta volna, hogy mit mond és kinek, a csípős válasz ösztönösen bukott ki belőle:

- Neked ebből a beszélgetésből tényleg az jött le, hogy ezek ketten a barátaim? - ahogy ezt kimondta, és Alicia meglepett arcába pillantott, rögtön elszégyellte magát. Talán erre gondolt Remus, mikor otthon azt mondta neki, hogy fékezze a nyelvét? - Bocsánat.

- Khm... Semmi baj. - vakarta a fejét a lány. - Nos, kik vagytok? - fordult végül ismét a fiuk felé. Úgy tűnt, hamar túllendültek a dolgon, így Aurora nem is firtatta tovább, inkább enni kezdett.

A kérdésre a három fiú egyszerre kezdett élénk beszédbe, amit Angelina és Alicia teljes figyelemmel hallgattak, míg Aurora csak fél füllel figyelt oda. Igaz, reggeli közben fél szemmel néha-néha szemügyre vette a beszélőket. Hamar leszürte, hogy nem egy ezeréves baráti társaságot lát maga előtt. Habár igaz volt, hogy Fred és George ikrek lévén szinte azok voltak, Lee-t azonban csak tegnap este ismerték meg. Bár ez nem tűnt akadálynak külső szemmel. Úgy látszott, hogy ők hárman, akarva-akaratlanul is, de egy jól működő barátságot fognak kialakítani. (Talán olyan jól működőt, mint amilyen az ő barátsága az Olsen-lánnyal.)

Ahogy a lány képe az elméjébe úszott, tekintetét egyből a Mardekár asztala felé vezette. Feltett szándéka volt, hogy megkeresi Gracelynt. Hamar ki is szúrta a lány mézszőke haját a bátyja kobakja mellett. Pár percbe ugyan tellett, míg amaz észrevette, hogy bámulják, de mikor szétnézett és tekintete összekapcsolódott barátnőjével, kezével megdörzsölte a halántékát. Aurora megismételte a mozdulatot, amit még a Roxfort előtt beszéltek meg levélben titkos köszönésként, hogy Gracelyn bátyja, amíg csak lehet, ne szerezzen tudomást barátságukról.

Ezt a meghitt pillanatot McGalagony professzor érkezése szakította meg. Kezében több tucat pergamen volt összefogva, melyeken (Aurora feltételezése szerint) az órarendjük volt.

- Jó reggelt elsősök. - állt meg felettük a professzor.

- Jó reggelt, McGalagony professzor. - felelték a fiatalok kórusban.

- Remélem az éjszaka kipihenték magukat és nem hajnalig dorbézoltak. - mindenttudó pillantása siklott végig a három fiún. Azok amilyen ártatlanul csak tudtak, úgy tekintettek a professzorra. Végül Lee válaszolt.

- Dehogy professzor.

- Ajánlom is. - biccentett elégedetten. - Itt vannak az órarendjeik. Javaslom, igyekezzenek az evéssel, nem akarok olyan panaszt hallani a griffendéles elsősökre, hogy már az első napon elkéstek. - osztotta ki az utasításokat McGalagony. Aurora bólintott, hisz ő sem akart elkésni, rögtön az első roxforti napján.

A professzor Alicia kezébe nyomta az órarendeket, meghagyva a lánynak, hogy kiossza azokat. Black elvette a felé nyújtott pergament és gyorsan átfutotta a szemével.

Rögtön reggeli után dupla Bájitaltannal kezdtek az alagsorban, a Mardekárosokkal. Az órákat átnézve a többiek harsány beszélgetésbe kezdtek és igyekeztek kielemezni, hogy honnan hova tudnak eljutni, a legrövidebb útvonalon. Ami, valljuk be, nehéz volt, tekintve, hogy egyelőre csak egyetlen útvonalat ismertek: a Nagyteremből a Griffendél tornyáig, s vissza.

Aurora azonban nem folyt bele ebbe a beszélgetésbe (sem). Gyorsan magába tömte az utolsó két falatot a tányérjáról, amit aztán leöblített egy kis sütőtöklével, majd felállt és kezében az órarendjével elköszönt a többiektől, majd elindult vissza a toronyba, hogy összeszedje a mai napra szükséges holmijait.

- Oh, helló Aurora! - a lány arra pillantott, ahonnan a hang érkezett. Vele szemben a hatodéves Charlie Weasley sétált a lefelé a lépcsőn, szélesen a lányra mosolyogva.

- Charlie, szia! - mosolyogott fel a lány a nála öt évvel idősebb fiúra. A tegnap esti vacsora alatt szinte egész végig vele beszélgetett. Kikérdezte őt a roxforti dolgokról, majd a beszélgetés átcsapott ismerkedés félébe. Aurora megtudta, hogy heten vannak testvérek és ő a második gyerek, valamint azt is, hogy a hétből csak a legifjabb lány, a többiek mind fiúk.

- Hogy aludtál? - kezdeményezett beszélgetést a fiú.

- Jól köszönöm. - biccentett a lány. - Amúgy McGalagony most osztja az órarendeket. - közölte ezt a tényt Aurora, tényleg csak úgy mellesleg megemlítve.

- Akkor sietek, mielőtt megtalál és letépi a fejem. - röhögött fel Charlie. - Jó első napot! - szaladt el a lány mellett, majd visszafordult - És esetleg, ha eltévedsz és ott vagyok a közeledben, szólj nyugodtan; elnavigállak. - a fiú meg sem várta Aurora válaszát: leszaladt a lépcsőn és becsörtetett egy csapat Hollóhátas mellett a Nagyterembe.

Aurora mosolyogva nézett pár másodpercig a fiú után, majd folytatta az útját a toronyba. Azonban a nagy elmélkedései közepette rálépett az egyik trükkös lépcsőfokra, ami abban a pillanatban derékig elnyelte a lányt.

- Ó, hogy az a..!