Bonyolult Szerelem

🔺 Tizenegyedik rész 🔻

🔻▪️🔻

Dee

-Te most komolyan kidobtad a házból? - Kayla üvöltött velem a szobámban. - Szerinted ő hogy fogta fel ezt az egészet. - csak megvontam a vállam.

-Mindegy. Kayla, nekem most nehéz lenne boldogan mosolyognom mellette, amikor jelen pillanatban, nem vagyok az. Az hogy anya, majdnem halál fia lett.. itthon szinte nincs szabad időm, mert vagy Jason húzza az agyam a hülyeségeivel, vagy Billyvel fogalakozok, mikor időm így engedi.. nekem ez rosszul esik és nem tudok boldog lenni, amíg abban a tudatban vagyok, hogy bármelyik pillanatban újra megteheti. Nem megy érted. Ezért is dobtam ki őt, úgy hogy abban a tudatban éljen hogy valami rosszat tett. Írtam is neki. - vettem elő a hátsó farzsebből a telóm és megmutattam neki az üzit.

-Ez aztán az üzenet. - mondta. - Lefogadom, hogy egyből rohant Heather ágyába. - tette hozzá kis idő után.

Tudtam, hogy ez az igazság, de nem akartam, hogy az legyen. Nem akarok szembesülni azzal a tudattal, hogy ő egyből ment hozzá és lefeküdtek. De valahol mégis éreztem és tudtam, hogy megcsalt engem.

-Dee, anyukád gondjait ne viseld magadon egyedül. Itt vagyok neked tudod jól. - ült le mellém az ágyra és karolt át - És ha elmondtad volna a gondod, ami a szívedet nyomja Westonnak, nem hinném, hogy nem érdekelné, hisz mégis csak a barátnője vagy, de... - állt fel szembe velem - ha mégis akkora tapló, akkor jobb is hogy kidobtad. - nevettem fel a hiperaktívitásán és a gondolataimba merültem. - De komolyan, nem vagy egyedül Dee. Itt vagyok én, az öcséd Jason, és Billy, akinek most nagyobb szüksége van rád, mint valaha. - Kayla szavai jól estek és melengették a szívemet.

-Köszönöm Kayla, te vagy a legjobb! - öleltem meg.

-A legjobb és legolcsóbb.

-Legolcsóbb? - kérdeztem rá - Ezt mégis hogy értsem? - nevettem.

-Úgy drága legjobb barátnőm, hogy.. ha én nem lennék neked, ha nem ismernélek, pénzt kunyiznák tőled.

-Szóval egyszóval, te lehúznál! - vágtam hozzá egy párnát.

-Mégszép! - vágta vissza a párnát, pont az arcomba.

Kayla elaludt az ágyamon a nagy tanulásban. Semmit nem tanultunk a holnapi matek dogára és érzem, hogy a tanár meg fog szivatni az órán. Képes rá. Mindegy. Nem is tudok figyelni az egyenletekre. Nem megy. Más jár a fejemben.. inkább ki jár a fejemben. Nem akartam ezt tenni vele, nem akartam kidobni, de balul sült el. Ez már a múlt. Próbáltam befészkelni magam Kayla mellé magam az ágyba, de annyi helyet sem hagyott, hogy legalább a szélén elférjek. Nem neki az egész ágy kell. Komolyan mondom, mint egy víziló!
A vízilót nem tudtam arrébb tuszkolni, ezért át mentem a húgom szobájába és mellé feküdtem. Érezte, hogy mocorgás van, így kinyitotta a szemét: -Aludj drágám, csak én vagyok! - simogattam meg az arcát. Át karolt, miután én elhelyezkedtem és végre lehunytuk a szemünket és vártuk a másnap reggelt.

A reggeli ébresztőre ébredtem, nagyon nehezen tudtam kinyitni a szemem. Homályosan láttam, de végül a rózsaszín szobát láttam meg. Hát persze. Hagytam még Billy-t kicsit aludni és átmentem a szobámba, hogy felkeltsem Kaylat, de támadt egy vizes ötletem. Hogy felébresszem, leöntöttem egy pohár vízzel. Tocsogott a vízben az ágyam.

-Kimosod az ágyneműmet! - figyelmeztettem, mikor felkelt - helyesbítek - kiugrott az ágyamból.

-Mért én?

-Vajon mért? Össze nyálaztad és még aludni sem tudtam. Billy mellett kellett aludnom. Mert egy hatalmas víziló elfoglalta a helyem. Azért! - figyelt figyelmesen, most egy kisgyerek - Ezért, amint vége a suliban.. haza jössz velem és kimosod az ágyneműt. - figyelmeztettem a mutató ujjammal.