Bonyolult Szerelem

🔺Tizenhatodik rész🔻

🔻▪️🔻
🔻Dee🔻

Másnap reggel felkeltünk, meg reggeliztünk és a délután folyamán azt csináltuk, amit akartunk. Kayla és Marisol próbáltak engem kicsalni a friss levegőre, de a tegnap történtek hatása alatt vagyok. Nem tudtak rávenni, ezért elmentek én meg a hozzot könyvemet kezdtem el olvasni: A GUCCI - ház című könyvet. Érdekes könyv, bemutatja, a Gucci családot és azt, hogy hogyan alakult meg a Gucci bolt. Leírja a testvérek közti konfliktustól kezdve a szerelmi bajokig. Annyira belemerültem a történetükbe, hogy az sem vettem észre, hogy Weston az ajtónak dőlve áll.

-Érdekes könyv lehet! - sóhajtozott. -Nagyon.. belemerültél. - folytatta.

-Jól gondolod. - csaptam be a könyvet.. - Mit keresel itt? - kérdeztem, mire el lökte magát az ajtótól és az ágyamra feküdt; a kezét a tarkója alá tette és a plafont kezdte nézegetni. Én is felpillantottam - mintha lenne ott valami -, de semmi. Felkeltem a fotelből és megálltam előtte.

-Weston.. kimennél? Nincs hangulatom senkihez, se hozzád, pláne nem a hülyeségeidhez.. - nyitottam volna az ajtót, hogy azon távozzon, de olyan hirtelen kerekedett mögém és csapta be az ajtót, és döntött neki az ajtónak, hogy megijedtem. 

-Mit művelsz? - kérdeztem remegő hangon, amire el is mosolyodott. De gyenge vagy Dee. Kérdésemre nem kaptam választ, csak egy hirtelenséggel kapta el a számat és dugta a nyelvét a számba, amit nem tudtam megfékezni. Utat engedtem neki. Felkapott az ölébe - átkulcsoltam a lábam a testén - és emelte fel mindkét kezem az ajtónak, hogy neki legyen hatalma felettem, ami meg is volt. Váltam el tőle: -Ezt nem lehet. - mondtam - nem is érdekelte őt a kijelentésem -, megfogott és óvatosan az ágyra döntött. Hosszú ideig csak csókolóztunk, élveztük egymást és elvált tőlem. Nem tudtam mit kezdeni a hirtelen reakciójával, így kérdőn néztem rá, de elfordult tőlem. Megakartam kérdezni tőle, hogy mi volt ez? Miért távolodott el tőlem, de amint oda jutottam volna, távozott.

Kimentem utána - már kezdett esteledni -, és láttam hogy a többiek tábortűzet gyújtottak és májvacukrot sütöttek. Én nem vagyok oda érte, ugyanis nem szeretem a májvacukrot. Kayla nagyon élvezte a dolgot. Említette, hogy soha életében nem evett még - én sem -, de ő mégis úgy volt vele, hogy kipróbálja. Én nem. Fél szemmel láttam, hogy Weston engem néz. Felé pillantottam és csak néztük egymást. Nem tudtuk nem egymást figyelni. Carl szakított félbe minket, mikor egy játékot talált ki.

Na már megint kezdődik, ennek nem lesz jó vége! - gondoltam magamban.

Carl - és végül mindenki - beleegyeztek, hogy Én még soha..  játékot játszunk. Nem vagyok oda érte az efféle játékért. Mert a végén valaki sérül. Egy üres Corona sörös üveggel pörgették ki az embereket és inniuk kellett ha valaki megtette. Nyilván az első én lettem.

-Én még soha.. nem feküdtem le más pasijával. - durva kijelentéssel kezdtem. Lehet szar példát hoztam fel, de ahogy láttam.. sokan meghúzták a piát. 

Folytak a kérdések amire igazából nem is figyeltem. Az égő tüzet néztem és ahogy el ég a fa, de egy kérdésnél felkaptam a fejem.

-Én még soha, nem csaltam meg a barátom/barátnőm. - tette fel az egyikük a kérdést, amire szinte mindenki lehúzta a piát, Weston felé néztem, aki - ahelyett, hogy megitta volna -, inkább felállt és elment a házba. A többiek már annyira kivoltak ütve, hogy észre sem vették, hogy Weston felállt. Egy kis idő után én is felálltam, mert nem volt szívem, se kedvem nézni őket. Kayla is kivolt ütve, de Marisol megfogta és vissza vittük a házba. Marisol es Kayla kifeküdtek. Én meg nem is gondolkodva, bekopogtam Westonhoz. Ajtót nyitott egy száll alsógatyában és megpillantottam - a még mindig izmos felsőtestét - és nagy nehezen végre a szemébe tudtam nézni.

-Bemehetek? - kérdeztem. Beljebb nyitotta az ajtót és beléptem. Láttam, hogy senki sincs itt, így nyugodtan tudtam vele kommunikálni. Nem mondott semmit, csak leült a fotelba és nézett. Oh istenem, ne nézz így rám. Mindjárt összeesek. Kénytelen voltam egy kis időre félre nézni, mire összeszedem a gondolatom.

-Miért mentél el délután? Miért.. távolodtál el? - kérdeztem szerényen. Weston csak ült és figyelt, amit én már nem bírtam idegileg. A vérnyomásom az egekbe szállt, a szívem majd kiugrott a helyéről, mert én idióta olyan izgatottam vártam a válaszát. - Tudod mit, felejtsd el. - mondtam és mentem volna ki az ajtón, mire megszólalt: - Nem akarom elrontani.

-Tessék?

-Nem akarom elrontani. Nem akarlak újból bántani. Jól akarom csinálni. - mondta rám sem nézve. - Nehéz, hogy nem vagy mindig mellettem, nehéz,  hogy nem csókolhatlak meg..

-Csókolj meg.. - mondtam hirtelen, amire felém kapta a fejét. Láttam, hogy próbálja visszafogni magát és ezért inkább elpillantott. Levettem a kabátom és a földre zuhant. Szinte lassú felvételben sétáltam felé és ültem az ölébe. Visszakozott, de én akartam.

Akartam érinteni őt.
Akartam érezni őt.
Akartam, hogy öleljen és érintsen.
Akartam őt mindenestül.

-Akarlak. - mondtam és gyengéden megcsókoltam. A tettemre, éreztem, hogy belemarkol a fenekembe. Utat engedtem, hogy a nyelve a számba hatoljon és szenvedélyes táncot járjanak. A kezem az alsógatya helyett a legféltettebb csodájához vezettem és kényeztetni kezdtem, aminek hangot is adott a nyak csókkal és füle birizgálásával. Ügyesen szakította le rólam a nadrágot és a bugyimat félre húzva dugta belém két ujját, aminek én is hangot adtam. Ketten kényeztettük egymást egyszerre. Együtt élveztünk el, egymásra borulva. Megcsókoltam és a fenekemnél fogva állt fel velem és az ágyra dobott. Akkor ez nem minden volt. Weston levetkőztetett és fölém kerekedve kezdte csókolgatni a nyakam, majd tért rá a mellemre amit a szájába vett. Az ujjaival a hasamat simogatta - ezzel is húzva az időt és a kéjt, amit érzek -, majd a kottont felhúzva hatolt belém.
Lassan és óvatosan bánt velem, olyan gyengéden ahogyan eddig még sosem.
Összekulcsoltuk a kezünket. Lihegve borult mellém, és még mindig nem engedtük el egymás kezét.

Meztelenül feküdtem rajta és simogattam a felső testét, ő meg a hátam. Minden pillanatot megért.

🔻Weston🔻

Dee hátát simogattam és elgondolkodtam azon, hogy megérdemlem-e őt? Nem hiszem, ahhoz túl jó hozzám. De mégis.. mégis itt fekszik a karomban - meztelenül, a gyönyörű testével -, és csak aprócskán mosolygok az orrom alatt a boldogságtól.

Csak a kérdés az, meddig fog tartani ez az állapot? Meddig éri elmenni a szerelemmel? Talán évekig? Hónapokig? Napokig? A kérdés nem egyszerű.. sőt, nehéz belegondolni, ha az ember boldog - ahogy én érzem magam Dee mellett -, boldog vagyok mellette. Még senkinek sem mondtam, de Dee mellett tényleg boldog vagyok.

-Jössz nekem egy nadrággal! - törte meg kuncogva  a kellemes csendet. Ja igen, a nadrág. A nadrág amit leszakítottam róla. Nem tehettem mást.

-Oké, veszek neked egy újat. - válaszoltam boldogan és nyomtam egy csókot a homlokára. 

-És most mi lesz? - kérdeztem félve. -Megbocsátottál?

-Itt az a kérdés,.hogy te megbocsátottál-e nekem? - könyökölt és nézett rám. A válaszom helyett, inkább megcsókoltam.

Felöltöztünk, majd kimentünk a friss a levegőre, a többiek is akkor keltek. Azta, de nagy buli lehetett tegnap.

-Tegnap te mennyit ittál? - kérdezte mellettem Dee.

-Semmit. Amikor nem figyeltek mögém kiöntöttem a piát. - mondtam mosolyogva.

-Cseles. - válaszolta és visszament a házukba.

Mit meg nem adnék azért, hogy ez a pillanat így legyen és semmi se álljon közénk, de tudom, hogy engem vér az isten, mert az isten bizony, hogy ezután még több szenvedés jön.

🔺▪️🔺