Szerelmünk gyümölcse (Taekook ff.)

🍀4. Rész🍀

Taehyung szemszöge

- Ébresztő Kicsim. - ülök kislányom mellé. Viszont Hyori csak néhányat motyog és alszik tovább. - Hercegnője apának. Idege felkelni különben nem jössz velünk a játszótérre. - suttogom a fülébe. Hyori szeme lassan kinyílik és hozzám bújik. - Jó reggelt Szépségem. Jól aludtál? - ölelem magamhoz.

- Igen. És te apu, hogy aludtál? - dörzsölt meg a szemét pici kezeivel.

- Nagyon jól aludtam. - adok egy puszit Hyori homlokára. - Gyere Picim. Mit szeretnél felvenni? - megyek a szekrényhez amibe akárcsak a szoba színe, a rózsaszín dominált.

- Azt. És azt. - mutat egy világos rózsaszín rövidnadrágra és egy fehér pólóra.

Miután felöltöztettem Hyorit, lementünk a nappaliba ahol Namjoon és Jin már az étkezőasztalnál ültek.

- Ki ez a szép hercegnő? - kérdi Jin mosolyogva majd leguggol, hogy magához ölelje unokáját.

- Szia nagyi. - öleli magához Jint majd Namjoonhoz lépked. - Szia Papa. - öleli meg őt is szorosan.

- Szia Kicsi. - köszön Namjoon is.

- Képzeljétek apu elvisz játszótérre. - meséli lelkesen Hyori miközben a gabonapelyhét ette. - Ti is jöttök? - csillan fel a szeme.

- Igen Picim. Én megyek. Viszont papa nem tud jönni. - mondta Jin mire Hyori kissé elszomorított.

- Hyori Picim. Egyszer majd elmegyünk ketten rendben? - mondja Namjoon.

- Rendben Papa. - lesz nagyobb a mosolya.

A játszótéren Hyori megismerkedett egy kislánnyal. Név szerint Jeon Nayeon. A két kislány nagyon jól elvannak. Közösen játszanak és zavarják el a fiukat akik bele mernek szólni a "csajos" dolgokba. Akár egy életre szóló barátság is lehet belőle.

- Nayeon Picim. Gyere. Apa otthon vár. - szólal meg kedvesen egy hölgy.

- Anya. Nem maradhatok még Hyorival? - kérdi reménykedve Nayeon.

- Sajnálom Drágám, de mennünk kell. Tudod, hogy apának nincs sok ideje a munkája miatt. De most végre van. Hozott neked egy meglepetést is. - mondja az anyuka.

- Rendben. Szia Hyori. - ölelik meg egymást a kettő kislány majd a szőke hajú az anyukája mellé lépett.

- Apu? - szólal meg Hyori már a kocsiba.

- Mondjad Kicsim. - fordulok hátra az anyósülésről.

- Nekem van anyukám? - mindenre számítottam csak erre nem. Segítségkérően nézek a volán mögött ülő Jinra aki ugyan úgy lefagyott mint akárcsak én.

- Nos Kicsim... ha nagyobb leszel mindent meg fogsz tudni. - mondja Jin.

- De én most akarom tudni. - vágja be a durcit.

- Picim nézz rám. - kérem amit a kislányom meg is tesz. - Még kicsit vagy ahhoz, hogy felfogd az egészet. Hidd el hamarosan mindent megtudsz csak egy picit még várni kell.

- De van anyukám? Igen vagy nem? - lesz picit könnyes a szeme.

- Van életem. Van anyukád. - mosolyogok.

- És ő hol van? - mondja már vidámabban.

- Közelebb mint hinnéd. De ennél többet Babám, nem mondhatok. Sajnálom. - mondom halkan a végét.

- Nem baj apu. - mondja kuncogva.

Útközben egy boltnál megálltunk otthonra vásárolni. Jin egy szabad parkolóba leparkolt és mind a hárman kiszálltunk a kocsiból. Hyori egyből hozzám sietett miután Jin kivette őt az ülésről.

- Szeretnél valamit Picim? - guggolok le Hyori elé a boltban.

- Kaphatok banános tejet? - csillan fel reménykedve a szeme.

- Rendben Picim. Maradj itt nagyival. Mindjárt vissza jövök. - adok egy puszit a homlokára és el is sietek banános tejet keresni.

Megkönnyebbülve sóhajtottam egyet mikor végre megtaláltam. Rólam tudni lehet, hogy nem éppen a legmagasabb személy vagyok, és mivel már csak a felső polcon volt banános tej így nyújtózkodni kezdtem érte.

Sokadik próbálkozás után már készülnék feladni, viszont arra nem számítottam, hogy valaki a derekamra fogva, teljesen hozzám simulva veszi le nekem a hűsítő tejet. Kissé félve fordulok meg, ám a szívemről hatalmas kő esett le mikor megbizonyosodtam róla, hogy nem egy idegen voltam az, ugyanis Jungkook vette le nekem a választott terméket.

Éppen meg akartam köszönni a segítséget mikor felfogtam, hogy elég közel állnunk egymáshoz. Alig néhány centire. Bennem mintha valami érzelem kavarogna amit már nagyon régen érzetem és nem is hiányzott nekem ez.

- K-köszönöm. - mondom halkan, dadogva.

- Szívesen. Már egy ideje nézem ahogyan szenvedsz. - lép egyet hátra Jungkook mosolyogva így tetőtől talpig, végig tudtam mérni főnökömet. Most nem a szokásos szmokingba volt a hozzá passzoló fekete farmerrel hanem egy sokkal lazább öltözetben állt előttem. Egy térdnél szakadt farmer, egy bő fehér póló és fekete bőrdzseki. Ahogy végig néztem rögtön egy gondolat szállt a fejembe. Hogy mennyire jól néz ki így.

- Tehát jót szórakoztál rajtam. - döntöm kissé oldalra a fejemet mikor vissza nézek a főnököm szemébe.

- Egy kicsit. Aztán láttam, hogy fel akarod adni így levettem. Nem is mondtad, hogy szereted a banános tejet. Nekem az egyik kedvenc innivalóm. - mondja mosolyogva Jungkook.

- Oh a nagy Mr. Jeon odáig van a banános tejért? Mindent kinéztem volna belőled csak ezt nem.

- Ezt bóknak veszem. - kacsintott Jungkook. - Akkor én megyek. Hétfőn találkozunk Taehyung. Legyen szép hétvégéd. Szia. - int egyet majd miután én is elköszöntem elment.

- Ki volt ez a jóképű srác? - jelenik meg Jin.

- A főnököm. - sóhajtok. A banános tejet berakta a kosárba, majd Hyori kezét megfogva indultunk el a kasszához, hisz Jinék minden szükséges dolgot megvettek.

- És mond TaeTae. Nem érzed úgy, hogy ennyi idő után végre találtál valakit? - kéri Jin mikor leültünk a nappaliba. Namjoon és Hyori felmentek játszani, mivel a kislányom azt mondta, hogy amiért nem volt velünk a játszótéren, ezért most vele kell játszania.

- Nem. Jin, ő a főnököm. - csattanok fel.

- Nekem is azt volt Namjoon és tessék. Házasok vagyunk és van egy gyönyörű gyerekünk és egy unokánk.

Ha tudtam volna, hogy igaza lesz Jinnek...