Szerelmünk gyümölcse (Taekook ff.)

🍀2. Évad 35. Rész🍀

Jungkook szemszöge

- Na mizu? - lép hozzám Yoongi. - Nem volt szó a Junról? - kérdi óvatosan.

- Szerencsére nem. - rázom meg a fejemet. - Végleg sikerült neki elengedi. - pillantok szerelmemre aki sokkolt tekintettel meredt előre, és elemeli a fülétől a telefont. Összeráncolt szemöldökkel nézek vissza Yoongira aki ugyan olyan értelmetlen tekintettel nézi Taehyungot. - Hé, Baba. - ülök le mellé, és az asztalon pihenő kezére simítok. - Minden rendben? - kérdem halkan.

- Taemin meghalt. - mondja suttogva.

- Oh... - lepődök meg. - Hát ez... - keresem a szavakat, de nem találom. Nem tudok erre mit mondani.

- Nehogy azt hidd, hogy szomorú vagyok. - néz fel rám nagy szemekkel. - Csak nagyon meglepődtem. - rázza meg a fejét.

- Ki hívott? - húzom magamhoz közelebb.

- Egy rendőr. - kezdi el birizgálni az ujjaimat. - Nem tudom, hogy miért engem hívtak. - ránt vállat.

- Lehet a baleset miatt. - suttogom.

- Lehet. - válaszolja túlságosan is nyugodtan.

- Miért vagy ilyen nyugodt? - kérdem mosolyogva.

- Feladta. - húzza ő is egy hatalmas mosolyra az ajkait. - Végleg feladta. Végre nyugodt életünk lesz Kook. - mondja boldogan és szinte bele ugrik a nyakamba. - El sem hiszem. - suttogja.

- Én sem, Baba. - ölelem magamhoz, nevetve. Igen, tudom, hogy elég csúnya valakinek a halálának örülni, de most kifejezetten boldog vagyok. Végre semmi bántódásunk nem lesz már többé. Tae hirtelen húzódik el tőlem, és az arcomat a kezei közé véve, csókol meg hosszan. Én a csókba mosolyogva, ölelem magamhoz vékony derekát. - Lesz temetés? - kérdem mikor elhúzódtunk egymástól.

- Biztosan. - suttogja.

- És elmész? - nézem a szemébe.

- Nem. Nincs az az isten, hogy én elmenjek. - rázza meg a fejét rögtön. - A papon kívül úgysem lesz ott senki. - ránt vállat. - De úgysincs ki megy szervezze a temetést.

- A szülei? - kérdem.

- Meghaltak, még régebben. - mondja lazán. - De lényegtelen. Ne foglalkozzunk ezzel. Vége van. Mindennek. - mosolyodik el. - Ennél jobb már nem lehet ez a nap. - ölel meg ismét. Nem sokkal később Hyori totyogott mellénk, álmosan.

- Mi az hercegnő? - kérdem mosolyogva.

- Haza akarok menni. - motyogja és felmászik Taehyung ölébe, és szorosan hozzá bújt.

- Megyünk Kicsim. - suttogja Tae és egy apró puszit adott Hyori fejére. - Remélem nem terveztél már semmit. - áll fel és mosolyogva néz rám.

- Már csak otthonra hagytam egy kis meglepit. - mondom.

- Meg foglak verni. - "fenyeget" meg és dob egyet Hyorin aki már félálomban volt.

- De ne itt. Majd otthon, ha Hyori lefeküdt aludni. - simítok a hátára.

- Menjünk haza. - mondja Taehyung, és hozzám hajolva ad egy apró csókot.

- Elaludt? - ölelem át hátulról szerelmemet aki a szobánkban pakolta el a ruhákat.

- Fel sem kelt azóta, hogy beraktuk a kocsiba. - fordul velem szembe, mosolyogva.

- Akkor jó. - suttogom és az ajkaira hajolok. - Tíz perc múlva gyere a fürdőbe. - húzódom el tőle.

- Rendben. - simít végig a mellkasomon. Az egyik kezemet fenekére teszem, és egy nagyot bele markolok, amitől kicsit megugrik. - Kook! - csap a nem olyan régen megsimított területre. - Ne fogdosd a fenekem. - tol el magától, mosolyogva.

- Miért? - ráncolom össze a szemöldököm. - Ki fogdossa ha nem én? - teszem csípőre a kezemet.

- Hát nem is tudom. - lép újra közelebb hozzám. - Az a pincér srác aki ma kiszolgált minket, nem is volt olyan rossz. - húzza végig a mutató ujját a nyakamon. - Lehet neki megengedném, hogy itt-ott hozzám érjen. - néz fel a szemembe.

- Taehyung, ne szórakozz. - sziszegem a fogam közt.

- Csak viccelek Gukkie. - karolja át a nyakam, kuncogva. - Sosem hagynám, hogy rajtad kívül más hozzam érjen. - suttogja.

- Szerencséd. - húzom magamhoz. - Most már megyek, előkészítem az utolsó meglepetést. - engedem el egy kis idő után.

- Menj. - simít az arcomra, majd vissza fordul a szekrényhez. Gyorsan a fürdőbe megyek és megnyitom a csapot, hogy addig is follyon bele a víz, amíg előkészülök. A gyertyákat már behoztam, úgyhogy már csak a rózsaszirmok vannak hátra. Leszaladva a nappaliba, veszem elő a szekrényből, ahol eddig el volt dugva, majd vissza siettem a fürdőbe. A dobozt a földre leteszem, s Taehyung egyik kedvenc tusfürdőjéből nyomok a vízbe, ami szinte azonnal habosodni kezdett. A szirmokat a földön szétszórtam, majd a gyertyákat meggyújtva nézek körbe. A bort és a poharakat a kád szélére raktam, majd a maradék szirmot a hab tetejére tettem, így mostmár végre készen vagyok mindennel.

- Na készen vagyok. - lépek be ismét a szobába, ahol az ágyon ülve, telefonozik. Viszont mikor megszólalók, felkapja rám a fejét, és mosolyogva teszi le maga mellé a készüléket. Ajkaimat felfelé görbítve nyújtom felé a kezemet, amit lassan megfogva, áll fel az ágyról. Egyik kezemmel átöleltem a derekát, s elindulunk a fürdő felé. A kilincset lenyomva, tárom ki az ajtót, és Taet előre engedve, megyünk beljebb. - Tetszik? - állok mellé mosolyogva.

- Kook, ez... meseszép. - néz körbe, majd felém fordul. - Köszönöm. - ölel meg.

- Neked bármit Baba. - puszilok a homlokára. - Segítsek levetkőzni? - nézek rá egy halvány mosollyal. Tae egy aprót bólint és készségesen felemeli a kezeit. Pólója aljához nyúlva, húzom le róla a puha anyagot, így feltárva makulátlan felsőtestét. Lassan mind a kettőnk meztelen volt, így be is másztunk a langyos vízzel teli kádba. Tae egy jól eső sóhaj után a mellkasomnak dől. Szorosan átfonom a karomat dereka körül, és magamhoz húzom. - Azért jó volt a mai nap? - kérdem halkan.

- A legjobb volt. - mondja. - Mindenre számítottam, csak erre nem. - emeli fel azt a kezét amin a gyűrű díszeleg.

- Miért? - puszilok a nyakára.

- Nem gondoltam, hogy ilyen hamar megkéred a kezem. - kuncog fel.

- Hát pedig már egy ideje együtt vagyunk. Várható volt. - nevetek fel én is.

- Tudom, csak... váratlan volt. - hajtja le a fejét. - Szeretlek. - néz fel rám.

- Én is téged Baba. - csókolom meg.