A TANÁROM

Kit válasszak...?

  Csak bámultam magam elé percekig.Egyszercsak  kitört belőlem a zokogás.Aztán elgondolkoztam...biztos elakart volna kísérni Shawn suliba és akkor látott meg minket Ádámmal.Mindent elrontottam...mindennél jobban szeretem Shawn-t,nem lehet,hogy a kapcsolatunknak itt a vége,az nem lehet.

Hirtelen lépteket hallottam,letöröltem a könnyeimet és mintha mi sem történt volna az ajtó felé fordulva mosolyogva vártam,hogy mikor lép be az ajtón Ádám.

-Te sírtál?-nézett rám aggódóan.

-Jaajj dehoogy,csak belement valami a szemembe.-válaszoltam gyorsan.

-Aha,szóval sírtál,mi történt?Tudok segíteni?-ült le mellém az ágyamra.

-Háát,minden miatt is...a többi lány az osztályból folyamat kinéz magának az öltözködésem meg a jó jegyeim miatt.Mit ne mondjak nem esik jól.-csak reménykedtem,hogy a hirtelen vékonnyá változó hangom nem árulja el Ádámnak,hogy hazudtam.

-Megverjem őket?-kérdezte,miközben láthatóan összeszorította az ökleit.

-Neeem,nem kell nyugi-nevettem el magam,végre a történtek után először.-Fhuu Én még nem is reggeliztem,kérsz Te is valamit?-próbáltam terelni a témát.

-Ööö aha-válaszolta Ádám.-Mit eszünk?-rohant ki a szobámból,le a lépcsőn a konyha felé véve az irányt.

-Még nemtudom,bármit ehetünk-rohantam utána.
Mikor a lépcsőn elkezdtem lerohanni Ádám rámszólt:
-Most óvatosan gyere le a lépcsőn-mosolyodott el aranyosan
Igyekszem igyekszem-mosolyodtam el Én is,utána pedig lassítottam a lépteimen

Mikor leértem a lépcsőn Ádám karjaiba húzott,Én pedig akaratomon kívül beszívtam mélyen az illatát.Utána elgondolkoztam...mégis mit teszek?Hiszen Shawn-al vagyok együtt...úristen...egy szörnyeteg vagyok...

Hála az égnek ebben a pillanatban elengedett Ádám a karjai közül,mint aki tudta,hogy éppen ez minden kívánságom.

-Ülj le a nappaliba,Én pedig csinálok rántottát ha az jó neked-mosolygott rám.

Okés,nekem jó-válaszoltam,ezek után pedig adott nekem egy homlokpuszit.

Ez tudtam mit jelent...nagyon szeret engem...és Én is újra kezdek valamit érezni iránta...

Nagyon elmélyedtem a gondolataimba,Ádám zökkentett ki a gondolkodásból.

-Kész van a reggeli,jöhetsz-ennél a szónál görcsberándult a gyomrom.Mégis,hogy közöljem vele,hogy nem lehetünk együtt...?