Untitled Part 13

61 1 0
                                    

Felálltam a kanapéról és az étkezőasztal felé vettem az irányt.Lehajtott fejjel leültem és csak bámultam a tányéromra kiszedett reggelit.Ádám nyilván észrevette,hogy van velem is valami egyből rákérdezett.

-Történt valami?Vagy csak nem szeretnél kapcsolatot?Persze megértem ha ez gyors neked nyugodtan szólj.-mosolygott rám kedvesen.

-Figyelj...egy nagyon rendes fiú vagy,nagyon szeretem a társaságodat,de Én szeretném ha csak barátok maradnánk.Bocsánat...-még folytattam volna ha nem vág bele a szavamba.

-Persze megértem,nincs semmi baj-mosolygott de a szemébe láttam,hogy belül mégis egy kicsit összetört.Szégyelltem magam,de nem tudtam mást tenni.

A beszélgetés után inkább csendben folytattuk a reggelit.Miután megreggeliztünk Én még mindig láttam rajta,hogy valami nem stimmel vele ezért szó néljül odamentem hozzá és megöleltem.Aranyosan magához szorított.Akaratomon kívül is elkezdtem sírni,látni,hogy egy fiú miattam törik össze szörnyű érzést keltett bennem.Először csak egy két könnycsepp gördült le az arcomon de később már zokogtam.Rázkódótt a mellkasom a sírástól.Úgy sírtam mint szinte még soha.Sajnáltam Ádámot,nagyon...

-Shhhh ne sírj,nyugodj meg.-suttogta a fülembe.

-Jó jó cs-cs-csak n-n-nem akartalak meg-meg-megbántani-mondtam a sírástól hüppögve.

-Nincs mit sajnálni,nem tehetsz róla.Lehet tényleg jobb lesz ha csak barátok maradunk.egy kapcsolattal lehet,hogy nem érte volna meg elrontani a barátságunkat.

Még pár percig egymást ölelve álltunk az asztal mellett,amikor Ádámnak hirtelen megcsörrent a telefonja.

-Ohhh Anyám az,mindjárt jövök-válaszolta.

Amíg vártam,hogy végezzen a telefonálással leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t.Átkapcsoltam valami random csatornára.Teljesen belemélyedtem a gondolataimba.Nemtudtam egyszerűen rendet  tenni a fejemben.Már kb 3 perce magam elé bámulva ültem a kanapén amikor Ádám kétségbeesett hangját hallottam a konyhából.

-HOGY MIVAN???AZONNAL INDULOK!!!-választolta egyszerre ingerült és kétségbeesett hangon az Anyukájának. 

-Mi történt??-kérdeztem ˝enyhe˝ aggódással a hangomban.

-A Nagymamám rosszul lett úgyhogy nekem most mennem kell,sajnálom.-mondta lehajtott fejjel.

Semmi baj!Gyorsan siess!Szeretnéd,hogy elkísérjelek?

-Háát azt megköszönném-válaszolta.

-Okés,egy pillanat és jövök.

Gyorsan felfogtam a hajam fogat mostam és 2 perc múlva már el is indultunk.


A TANÁROMWhere stories live. Discover now