A TANÁROM

A zűrzavar...

A szoba egyik sarkában megpillantottuk a ˝betörőt˝ aki már legalább 45 perce nyugodtan éli itt bennt az életet:).Mikor észrevette,hogy beléptünk a szobába az Ő arcára is nagy ijedtség ült ki.Ádám mit sem gondolkozva,hirtelen felindulásból nekirontott a férfinek.

-Hé,hé,hé-kiáltottam Ádámra ijedten.

-Mit képzel maga hmmm???-kezdte el még nagyobb erővel lökdösni a férfit,aki mostmár nem hagyta magát és beszállt a lökdösődésbe.Próbáltam szétválasztani őket de nem akartam belekeveredni a vitájukba ami mondjuk előbb-utóbb sikerült is:))A férfi megpróbált ellökni közűlük de akkora erővel tette ezt meg,hogy erőtlenül megbotlottam egy a sok közül földön heverő nehéz könyvben és az ágyra estem.A betörő hirtelen riadtan felém fordult hallva az ijedt sikoltásomat,Ádám pedig kapva az alkalmon lerátotta a fejéről a símaszkot...megdöbbentett amit láttam...Shawn volt az...hirtelen rá sem ismertem...

-MAGA MIT KERES ITT???-kérdezte tőle Ádám szinte az arcába ordítva.De Shawn nem válaszolt neki,csak is rám koncentrált,láthatta a szememben a csalódóttságot hiszen leült mellém az ágyra abban reménykedve,hogy megbeszélheti velünk ezt az egészet.Aha,ezt csak Ő gondolta így :)) mikor helyet foglalt mellettem az ágyon Én egyszerűen zsebre tett kézzel kisétáltam a szobából,otthagyva őket a síri csöndben.Ádám nagymamája az ágyon feküdt,elaludt.Nem akartam felkelteni úgyhogy szépen csöndben felvettem  a cipőmet és kiléptem a házból.

Abban a pillanatban nem gondolkoztam.Annyit tudtam,hogy nincs kedvem senkihez és semmihez csak egyedül szerettem volna lenni.Megvártam a haza fele tartó buszt,felszálltam rá majd a fülesemet a fülembe dugva elindítottam a kedvenc zenémet.

Kb 10 perc után rápillantottam a buszon lévő megállót jelző táblára és miután realizáltam,hogy lekéne szállnom, a fülesemet a fülemből idegesen kitépve konkrétan leestem a buszról.Lassan kezdtem el távolodni a megállótól.Minnél lassabban akartam hazaérni,hogy mikor hazaérek és esetlegesen kitörne belőlem a már nagyon készülődő zokogás Anyámnak ne kelljen semmiről sem beszélnem.

Mikor hazaértem idegesen becsaptam magam mögött a bejárati ajtót,a cipőmet lerángattam a lábamról majd beköszönve a szüleimnek a nappaliba felrohantam szélsebesen a szobámba.Éreztem,hogy kifog törni belőlem a zokogás úgyhogy a szobaajtómat magam mögött becsukva huppantam le az ágyamra majd ölembe vettem a laptopomat.Felnéztem a netre hátha találok valami érdekeset de semmi..:))

Anya tegnap este mondta,hogy ma délután kicsit pakolni fog de azt nem említette egy szóval sem,hogy az Én cuccaim között.Ugyanis mikor unottan hátra dőltem az ágyamon megpillantottam a szekrényem mellett lévő rég nem keresett gitáromat.Úgy voltam vele hogyha már Anya megtalálta akkor miért is ne,játszok rajta egy kicsit.Újrahangoltam majd sok szenvedés után végre találtam egy számot ami illett a mostani hangulatomhoz és el is tudtam gitározni.Mikor elkezdtem rajta játszani annyi emlék jött vissza...először csak a múltamból,majd már egészen eddig a napig egy csomó mindent ˝újra átéltem˝.Mire észbe kaptam a múlton rágódásból már kb 3x eljátszottam ugyanazt a számot.Na igen,ez lennék Én:) szeretek a múltamon gondolkozni és magamban átjátszani adott megtörtént eseményeket,aztán azon is rágódni egy kicsit,hogy ekkor és akkor mit csinálhattam volna jobban vagy máshogy :)).Mire ránéztem az órára már fél 10-et mutatott úgyhogy elterveztem,hogy elmegek fürdeni,már mondjuk idejee volt.Vagyiscsak mentem volna ha nem arra megyek ki a szobámból,hogy konkrétan egy egész sor áll a fürdő elött.A hugomról még nem is igazán meséltem...13 éves,Lili a neve,barna haj és szem,a fiúk a suliba már most futnak utána úgyhogy nemtudom mi lesz később.:) NA mindegy,a lényegre visszatérve...szóval mikor kiléptem a szobámból szembesültem vele,hogy nem az egyetlen vagyok aki fürdeni szeretne.A szüleim is a fürdő előtt várakoztak csak akkor még nemtudtam mire:)))

Szokás szerint a Hugom megint befoglalta a fürdőt.Kb ezt minden nap megcsinálja de ennyire sok ideig még soha nem volt bennt szóval már kezdtünk megijedni,főleg,hogy a víz folyamatosan csak folyt és folyt,a zene bennt üvöltött és a kérdéseinkre sem válaszolt...