Egy tragikus eset. Egy nehéz élet. Könnyekkel és veszélyekkel teli évek. Ez mind része volt Spencer Hastings eddigi életének. És akárhányszor próbálná elfelejteni, egy betűről eszébe jut az egész. A. Minden miatta történt. Miatta halt meg a számára...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
🇦 🇳 🇩 🇮 🇹 '🇸 🇭 🇴 🇹 🇱 🇮 🇰 🇪 🇭🇪🇱🇱
Nem tudta, hogy létezik e olyan reakció egy ilyen fajta hírre, amit lehet "jónak" nevezni. De biztos, hogy ő jobban vette a hírt, miszerint a világ tele van gyilkos vámpírokkal és vérfarkasokkal, mint remegő barátnője. Látta Aria-n, hogy inkább magányra vágyna, hogy feldolgozhassa azokat, amiket megtudott ezért sóhajtva magára hagyta a szobában, ahova bevitte, de aggodalma nem hagyott neki nyugtot, ezért az ajtó előtt megállt. A többiek hallhatták hogy kijött, mert Kol sétált felé lassan. Spencer még mindig haragudott rá, így nem igazán volt biztonság érzete. A felé közeledő alak pár méterre megállt.
- Hogy van? - szólalt meg. Spencer megforgatta a szemét.
- Mintha érdekelne. - rá sem nézett miközben mondta.
- Elnézést? - hallotta a hangjában, hogy meglepődött. A lány nagy levegőt véve, mérgesen felé fordult.
- Nézd Kol, vége van! Oké? Már nem kell kedvesnek lenned vagy úgy tenned, mintha érdekelne mi van.
- Én nem csak megjátszottam a kedvességet. - egyre dühösebb lett, az biztos.
- Ó, igen? Ezt a nyakamon lévő foltnak mond. - vágott vissza erősen. Kol nyitotta a száját, de mielőtt bármit mondhatott volna, Spencer mögött az ajtó kinyílt és egy igen feldúlt lány lépett ki rajta. Aria egyenesen Spencer-re nézett, aki rögtön felé fordult.
- Haza akarok menni. - mondta próbálva erősnek tűnni. Spencer bólintott átkarolta barátnőjét és megindult a kijárat felé. Senki nem szólt hozzájuk egy szót sem, amíg Spencer ki nem lépett Aria után az ajtón. Valaki megfogta a karját. Spencer megfordulva egy összezavarodott Kol-lal találta szembe magát.
- Mégis mit gondolsz hová mész?
- Elkísérem Aria-t. - választolt, mintha nem lenne egyértelmű.
- Tényleg azt hiszed, hogy engedünk elmenni? - kérdezte még mindig a karját fogva. Megjelentek mögötte a többiek is - Klaus kivételével.
- Igazán megható, hogy ennyire aggódsz, de tudok magamra vigyázni. - kirántotta a karját és indult volna tovább, de Kol elé termett.
- A biztonságod most már a mi biztonságunk is. - nézett a szemébe komolyan.
- Tényleg azt várod, hogy itt maradjak?! Két nap alatt kétszer is majdnem megöltetek, veszélybe került az egyik legjobb barátnőm és valaki konkrétan ivott belőlem! Szerinted valóban ez a legbiztonságosabb hely? - Spencer úgy nézett rá, mintha őrült lenne. Bár már nem tudta eldönteni kettejük közül ki is volt az őrült.
- Tetszik vagy sem, amíg ki nem találjuk hogyan legyél halhatatlan, addig mellettünk vagy a legnagyobb biztonságban. - mosolygott rá Kol. A mondatától a lány úgy lesokkolódott, hogy szinte fél percig meg sem szólalt. A vele szemben álló vámpír úgy gondolva, hogy megnyerte a szócsatát megfordult és elindult Aria után.
