Egy tragikus eset. Egy nehéz élet. Könnyekkel és veszélyekkel teli évek. Ez mind része volt Spencer Hastings eddigi életének. És akárhányszor próbálná elfelejteni, egy betűről eszébe jut az egész. A. Minden miatta történt. Miatta halt meg a számára...
A Mikaelson ház kihalt volt, amikor Kol és Spencer megjelentek egy szemvillanás alatt. Csak egy cipő közeledő hangját lehetett hallani és nem sokára megjelent a tulajdonos is, ahogy Freya lendületesen sietett feléjük.
- Végre téged is látni. - nézett szúrósan Kolra, aki csak nagy levegőt véve megforgatta a szemét.
- Most nem családi drámázni jöttem. Azért vagyok... vagyunk itt, hogy feltegyek pár kérdést. - pillantott Kol Spencer-re. Freya összevonta a szemöldökét és egy kis mosoly csúszott az arcára.
- Nahát! Ti. Egy helyiségben és Spencer nem akar minden létező nyelven elátkozni... ez fejlődés. - Spencer furán nézett a szőke boszira, Kol pedig fáradtan bámult rá.
- Ez most komoly. - fordult vele szembe teljesen Kol - Lehetséges, hogy Spencer beleegyezett abba, hogy hallhatatlan legyen és talán arra is van esély, hogy Spencer rájött, hogyan tegyük hallhatatlanná a halála nélkül. - darálta le gyorsan az infókat. Freya rögtön átváltott felelőségteljesebb tekintetre. De Spencer nem hagyta figyelmen kívül a gyanakvó villanást a szemében. Bár látszott, hogy a kíváncsiság nagyobb szerepet tölt ki az érzései között mégis a másiknak adott hangot. Keresztbe fonva a karját szigorúan a testvére mellett álló lányra nézett.
- És hogyan jött rá? - nézett Spencer-re, aki először nem tudta hogyan is reagáljon erre. Egy része teljesen megértette, hogy még mindig nem bíznak benne (bár Kol szinte mindent elmondott neki a múltjukról) hiszen az egész családjuk élete múlik rajta, de a másik része már kezd kiakadni. - Elvileg te csak pár napja tudsz a természetfeletti világról. - Freya hangsúlyára Spencer agya elborult. Hirtelen kegyetlen nyomás nehezedett a mellkasára és alig kapott levegőt. A szíve olyan erősen dobogott, hogy szinte érezte és másra nem tudott koncentrálni csakhogy kiadja magából azt a sok nyomást. Nagyot nyelve közelebb lépett a szőke boszorkányhoz még mindig kételkedve, hogy jó ötlet e az, amit készül megtenni.
- Tényleg csak pár napja tudok róla. - kezdte óvatos hangon, de Kol minden figyelmét felé fordította és egy olyan gondolat szökött át az agyán, hogy ez valószínűleg a vihar előtti csend. Közben Spencer egyre közelebb került Freya-hoz - És ez alatt a pár nap alatt majdnem kitörték a nyakamat, szinte megfojtottak, bezártak egy cellába, egy vámpír ivott belőlem, aminek a szíve utána a lábaim előtt hevert majd kiderült, hogy egy évtizedekkel ezelőtt élő boszorkány miatt létezem, majdnem meghalt a legjobb barátnőm, kényszeríteni akartak arra, hogy halhatatlan legyek és napok óta valaki figyeli miden lépésemet. - a monológ végére már hangosabb volt a hangja. Kol kicsit feszengve nézett rá, hiszen ennek szinte a feléért ő felelt. Freya állta a tekintetét bár rájött, hogy a gyanakvás kicsit túlzás volt. Spencer tekintete szinte őrült volt és amikor végre kiadott magából mindent mély levegőket véve próbált lenyugodni. Freya bólintott, majd nyelve egyet hátrébb lépett és már sokkal bizalmasabb volt a tekintete.
