She's the Light and I'm your Shadow

21. fejezet: Ami itt történik, az itt is marad

- Azt mondta, itt lesz valahol - nézett ki Niall az autó ablakán, de tekintve hogy odakint vaksötét volt, nem láthatott sokat. - Mit ír a GPS?

- 200 méter múlva jobbra - válaszoltam, és felemeltem a kezemet, hogy mögöttem ülve is lássa, körülbelül hol voltunk. - Elvileg ott még menni kell egyenesen, aztán megérkezünk a célhoz.

- Az jó, mert már elég kényelmetlen így utazni - mondta Alex, aki az autó kicsi térfogata miatt Niall ölében tudott csak helyet foglalni. - Bocsi, Niall, nem a te hibád, csak Louis autója kicsi.

- Igazad van, legközelebb jöhetünk a tiéddel - felelte mellőlem Louis, miközben indexelni kezdett, hogy lekanyarodjunk. A sötét miatt csak az autó fényszóróira támaszkodhattunk, épp ezért túl későn vettük észre, hogy az út amire ráfordultunk, nem volt kibetonozva. Louis már nem tudott időben lefékezni, és az egész autó egy nagyot zöttyent. - Nem azért, Niall, de hova is jövünk egészen pontosan? - kérdezte a szemöldökét ráncolva, kicsit bizalmatlanul Louis.

- Nagyon jó lesz, nyugi már! Igen, pont erre kell jönni, emlékszem! - lelkesedett fel, ahogy figyelte az autó előtt megvilágított földutat. 

- Srácok, lehet, hogy Niall csak egy Isten háta mögötti helyre akar vinni minket, hogy megöljön és eltemessen minket, hogy aztán a One Direction egész hírneve őt illesse - gondolkodott hangosan Liam, aki a hátsó sorban középen ült. 

- Ne már, Liam, hallottad az előbb Harryt, mindjárt ott vagyunk!

- Akkor minél hamarabb ki kell gondolnom az utolsó szavaimat - motyogta az orra alatt Liam, én pedig elnevettem magam rajta. Éreztem, ahogy Louis egy pillanatra rám kapta a pillantását, de azonnal visszanézett az útra, mert az még akkor se volt egészen biztonságos, amikor oda néztél, pláne nem akkor, amikor elvetted róla a tekinteted.

- Nézzétek, az ott mintha egy ház lenne! - mutatott előre Elise, aki Zayn ölében, Louis ülése mögött foglalt helyet.

- Mert az egy ház! - magyarázta Niall idegesen. - Ti tényleg ennyire nem bíztok bennem?

- Nem - érkezett a válasz egyszerre Louis-tól, Liamtől és Alextől, mire vigyorogva csóváltam meg a fejem.

- Niall, vedd már észre, hogy szórakoznak veled - szólalt meg Zayn is, sóhajtva egyet.

- Ebben az autóban mindenki imád téged, Niall, ezért ugratnak - tette hozzá Elise is, és a fiúra mosolygott.

- És nem tudnátok máshogy kifejezni a szereteteteket? - morgolódott.

- Nem.

- Kizárt.

- Így viccesebb - érkeztek a válaszok, amin megint elnevettem magamat. Imádtam ezt a csapatot.

Ahogy haladtunk tovább az úton, tényleg kirajzolódott egy közepes méretű ház a semmi közepén. Egy kisebb dombon állt, és a földút egyenesen odavezetett elé. Ahogy Louis leparkolt, Niall azonnal kinyitotta az ajtót, és miután Alex kipattant az öléből, ő is felállt, és kezében egy csörgő kulcscsomóval az ajtó felé indult. Eközben mi is kiszálltunk, és Liam, Zayn és Elise után én is követni akartam őket, hogy belülről is megnézzük a házat, de Louis ujjai óvatosan a karomra fonódtak, és visszatartottak. Mikor megtorpantam és hátranéztem, a másik keze a derekam köré fonódott és visszarántott.

Az egyensúlyomat elveszítettem, de ő megtartott és egy pillanattal később az autó oldalának szorított. Az arcomra automatikusan került fel a mosoly, és a szívem zakatolni kezdett. Beszívtam az illatát és megnedvesítettem az alsó ajkamat, ahogy vártam, hogy közelebb hajoljon. Már másfél hete játszottuk ezt, minden pillanatban, amikor egyedül maradtunk. Nagyon élveztem ezeket a pillanatokat. Az, hogy Zaynen kívül ezt mindenki előtt titkoltuk, olyan izgalmat ébresztett bennünk, ami még jobban feltüzelt minket. Viszont csókoknál, érintéseknél, és egymáshoz simulásnál, dörgölözésnél több sose történt. Bár készen álltam volna már rá, és szerintem Louis is, annyi tisztelet még volt bennünk Sky iránt, hogy ne vigyük ezt túl messzire.