Az utcán találtam | sasunaru ff. ✔︎

Az Utolsó Ajtó

Naruto szemszög:

- Biztos jó ötlet volt ott hagyni Sasukét? - kérdeztem kicsit félve Suigetsutól, aki csak legyintett egyet.

- Ne aggódj, nem lesz gond. - hangja nem volt valami meggyőző, ami aggódásra késztetett.
Már azt sem tudtam merre megyünk, vagy, hogy melyik emeleten járunk, csak követtem a többieket és mentem amerre a lábam vitt. Egyre inkább éreztem, hogy nem volt jó ötlet egyedül hagyni Sasuket, aki ilyenkor mindent meg tesz a szabadulás érdekében.

Gyorsítottam a tempón, majd a példámat követve a többiek is így tettek. Gyorsan végezni akartam már ezzel az üggyel, hogy újra Sasukevel lehessek, úgy, hogy nem kell félnünk semmitől és senkitől.

Néha egy-egy sarkon megálltunk, hallgatózni, de ahogy csak tudtunk úgy rohantunk a végállomásunk felé.

*      *      *

A gondolataim végig Sasuke körül forogtak, amíg el nem értük az utolsó ajtót...
Senki se őrizte, amit eléggé furcsálltam, de nem foglalkozott vele egyikünk se sokat.
Lassan oda lopakodtunk, majd Jugo, a tervek szerint haladva, intett nekünk, hogy készüljünk fel. Az jelre várva figyeltünk, hogy mikor kell berontanunk.
A szívem majd kiugrott a helyéről, egyszerre a félelemtől és az izgalomtól. Nem tudtam elképzelni mi fog odabent várni ránk, melyikünk ússza meg épp bőrrel. Vagy lesz-e olyan, hogy valamelyikünk meghal...
A gondolat foszlányt, gyorsan elhesegetve a fejemből, figyeltem továbbra is Jugora, aki az ajtónak dőlve hallgatózott.

Majd mikor úgy vélte senki se számít ránk, jelt adott. Hatalmas hévvel rúgtuk be az ajtókat, majd kaptuk elő a fegyvereinket. Mikor jobban szét néztünk láttuk, hogy csak egy ember van a szobában rajtunk kívül.
Hatalmasat csalódtunk, amikor nem Danzou fordult felénk a székében, hanem a helyettese, Hanzou. Sunyi, rossz előjelként ható arckifejezését látva megjobban megzavarodtunk, amit az arcunk is leírt. Halkan kezdett el szinte ördögien kacagni, majd végre meg szólalt.

- Szép, hogy idáig eljutottatok. - húzta gúnyos mosolyra a száját.

- Hol van Danzou? - fogta rá a fegyverét fenyegetően Jugo. Látszott az arcvonásain, hogy kezd elkattanni, pedig Sasuke figyelmeztetett, hogy annak sosincs jó vége.

- Az nektek teljesen mindegy. - kulcsolta össze a kezeit maga előtt, ahogy az asztalra könyökölt. Nem könnyítette meg a dolgunkat, és úgy tűnt nem is tervezte.

- Mondja már ki hol van! - kezdte felhúzni magát Suigetsu is, aki lazán rartva szegezte rá a fegyverét.

- Nem vagyok köteles elmondani nektek semmit. - játszadozott tovább, ami már engem is kezdett felidegesíteni.

- Csak annyit nyögjön már ki, hogy hol van az a fasz! - ordítottam rá hirtelen, amitől egy pillanatra leolvadt a vigyor az arcáról, de rögtön vissza is tért.

- Milyen kis heves valaki... - csak rá mordultam, mire ijedten kapta fel a fejét.
- Jó, jó. Elmondom. - adta meg magát két kezét maga előtt feltartva.
- Tudtuk, hogy először itt fogjátok keresni, az irodájában. Ezért egy kis helycserét hajtottunk végre. Így míg ti itt vagytok Danzou az emelet másik felén van. - vigyorodott el ravaszul, majd próbáltam fékezni magam, de az irányítást elveszítve magam felett egyenesen becélozva Őt, lőni készültem.

- Én a helyedben nem tenném. - levakarhatatlan vigyora mellé, még nevetni is elkezdett, ami még nagyobb késztetést táplált bennem, ahhoz, hogy lelőjjem.

- Má' miért nem?!

- Mert ti most duplán sétáltatok bele a csaptámba. - ekkor felfegyverzett őrök ugrottak elő a semmiből, lefogva minket, és a fegyvereinket elkobozva tőlünk.
- Ó, majd el felejtettem. - kezdett el kutakodni a zsebében, majd egy kis távirányító szerűséget húzott elő.
- Triplán sétáltatok bele a csapdámba. - nyomta meg az egyik gombot a feltartott távirányítón, majd az ajtó ahol bejöttünk, bezárult egy ólom burkot húzva maga köré.

- Nem ölhettek meg, mégha az őröket sikerül is. - kezdett bele gonoszul nevetve. - Mivel ha ki akartok jutni, akkor én vagyok a kulcs az ajtóhoz! - mutatott magára.
- Az ajtó ugyanis nem ezzel a kis irányítóval nyílik, hanem egy kóddal, amit csak is én tudok! - kitört belőle a hangos nevetés, amitől kirázott a hideg, de jelen pillanatban csakis a szabadulás volt a szemem előtt a cél.
Gondolkodnom kellett, de gyorsan.
Ilyen helyzetben mit kéne tennem? Sarokba vagyunk szorítva, nem sok mindent tehetek. Mit tenne Sasuke...?

- Sasuke... - suttogtam magam elé, amire a három társam lassan rám emelte kérdőn a tekintetét.
- Oi! Hanzou! - abba maradt a nevetés, majd megvetően nézett rám.
- Nem Sasuke kell nektek? - Jugoék egyre zavarosabb tekintettel bámultak rám.

- De... - mondta gyanakvóan méregetve engem. Ezzel akár sikerülhet innen kijutnunk...

- Akkor engedj ki és megmutatom hol van! - Karinnak hirtelen felcsillantak a szemei, pár pillanat múlva Jugonak és Suigetsunak is. Már Ők is rá jöttek mit tervezek.

- Honnan tudjam, hogy meg lehet mennetek bízni? - tette karba a kezét, össze ráncolva a szemöldökét. Elkellett tüntetnem benne minden gyanút és minden kétséget, ami nem ígérkezik egyszerűnek.

- Vigyél magaddal. Úgy sem ismerem az épületet, csak elvezetni tudlak hozzá. És ha nincs ott, akkor azonnal megölhetsz! - Karinék tágra nyílt szemekkel díjazták a vakmerőségem, Hanzou pedig elégedetten bólintott egyet.

Beütötte a kódot, majd azonnal nyílt is az ajtó. Csak remélni tudtam, hogy Sasuke ott van, mert akkor nyert ügyünk van. Minden perc lassúnak tűnt, amíg elnem értünk az ajtóig. Mintha vánszorogtunk volna, a szívem pedig majd kiugrott a helyéről.
Végül elérkeztünk az ajtóig.

- Engedjenek el. Meg akarom nézni, hogy bent van-e. - szóltam hátra az engem lefogó őrnek, amire Hanzou biccentett egyet és a kezeim már szabadok is voltak.
A fülem az ajtónak nyomtam, majd hallgatóztam. Az aggodalmam tovább fokozódott mikor nem hallottam semmit kiszúrődni a szobából, csak síri csöndet.

- Sasuke. - próbálkoztam tovább hátha bent van, majd egyszer csak meghallottam a halk hangját.
- Lépj el az ajtótól. - olyan halkan mondta amennyire csak lehetett, pont úgy, hogy csak én halljam.
A többiekkel együtt odébb álltunk, Hanzou pedig egy furcsálló arckifejezés után megindult az ajtó felé.

Az ajtó az egyik pillanatban a helyén volt, másikban pedig kiszakadt a helyéről, fejbe vágva Hanzout.
Miután az említett a földre került, az őrei is követték, ugyanis Sasuke egy fegyverrel a kezedben lépett ki a szobából, majd biztosította, hogy egyik ellenség se keljen fel soha többet.

- Sasuke! - kiáltottunk fel Karinnal teljesen egyszerre, amit a lány csak egy rosszalló pillantással díjazott.

- Meg mindig haragszom rátok, ugye tudjátok. - sétált oda hozzánk, ráncolva a szemöldökét, mindenkin végig nézve.
- Látom nélkülem semmire se mentek. - vetette oda nekünk gúnyosan, a tekintete pedig a földön elterülő hullákra vándorolt, majd vissza ránk.

- De honnan tudtad, hogy.... - nem tudtam befejezni, azonnal közbe vágott.

- Tudom, hogy semmit se értek nélkülem. - tette a mutató ujját a számra, hogy elhalgattasson, majd látva a sértődött arcunkat elnevette magát.
- Egyébként, meg nem jöttetek volna vissza, csak ha már megöltétek Danzout. És akkor azonnal kinyitottátok volna az ajtót, de Naruto nem tette meg. - vont vállat miután hosszasan elmagyarázta az egészet.
- De most nincs időnk, úgyhogy induljunk! - indult meg abba az irányba ahonnan az előbb jöttünk, mi pedig szorosan követtünk.

Sziasztok!
Remélem tetszett a rész 😁
Lehet, hogy most nehányótok fejében az jár, hogy Sasuke az előző részekben még alig tudott járni, és most miért olyan mint régen.
Azért, mert a vérveszteség miatt legyengült, de amíg a szobában kuporgott egy fokkal jobban lett, de még nem teljesen, persze ezt is titkolva Narutoék előtt.
Naon szívós ez a sasuke🤔

Na mindegy, köszönöm szépen, hogy elolvastad, nemsoká hozom a következő részt💕