𝐅𝐢𝐱 𝐔𝐬 | Lando Norris ✔️

8.

𝓛𝓪𝓷𝓭𝓸 𝓝𝓸𝓻𝓻𝓲𝓼

2021.február 5. Péntek

Annyira naivnak érzem magam, hogy azt szavakba sem tudom önteni. Azt hittem annál nem lesz rosszabb és kellemetlenebb érzés, hogy olyan ridegek leszünk a spanyol lánnyal egymással és úgy viselkedtünk, mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz - erre mi történik? Itt van a barátja, akivel állítólag boldogok. Ha ezt tudom, akkor tényleg lent maradtam volna és ott vártam volna meg George-ot. Nem voltam arra sem felkészülve, hogy Lilyvel találkozzak, nem hogy még pluszba a barátjával, aki egyből a megdöbbent lányhoz lépett és magához húzva megcsókolta. Tekintetem inkább a háttérben álló Carmenre és George-ra vezettem, akik ugyanúgy nem értették ezt az egészet - ez azért megnyugtató volt, hogy nem vagyok ezzel az értetlenséggel egyedül. Viszont láttam mindkettőjük tekintetéből, hogy sajnálják ezt az egészet, mert ha nem szervezkedtek volna, akkor nem kerültem volna abba a kellemetlen helyzetbe, hogy be kelljen mutatkoznom egy kézrázással a spanyol srácnak. Nem tűnt egyáltalán szimpatikus alaknak - már lehet csak azért sem, mert a spanyol lány vele van és nem velem, de ha egy teljesen ismeretlen alak lenne sem nyerné el a szimpátiámat. Olyan nem törődöm stílus és hatalmas lazaság  árad belőle, hogy én kezdem magam rosszul érezni mikor magától a hűtőhöz sétál és kivesz magának egy darab joghurtot. Én teljesen megértem, hogy a barátnője lakásában van és nem feszeng, mint mondjuk én, akkor sem gondolom úgy, hogy engedély nélkül kéne a hűtőből kivenni dolgokat - Carmen tekintetéből pedig pont az tükröződött, mint amire én csak gondoltam - ő ki merte mutatni, velem ellentétben, aki csak poker arccal szemlélte a dolgokat, de azt hiszem a brit pilótatársam barátnője helyretette a dolgokat, hisz odament Javierhez és kikapta a kezéből a barackos finomságot, a kanalat a mosogatóba tette, a nasit pedig vissza a helyére - még szerencse, hogy alig evett belőle két kanállal.

- George, a kocsimat a partnál hagytam, el tudnál vinni addig kocsival? - bátorkodtam megtörni a csendet csak, hogy hamarabb tudjak innen szabadulni, mert egyáltalán nem éreztem magam olyan jól. Zavart, hogy Javier annyira méreget - mintha tudna valamit és azért néz megvetően vagy csak ki akar valamit olvasni a testtartásomból és a beszédemből és ezzel akarja elérni, valószínű sikertelenül, hisz látszik rajta, hogy nem tud hova rakni engem és azt, hogy miért érkeztem a barátnőjével egyszerre. Böki a csőrét és féltékeny - bosszús tekintetéből ezt tudtam leszűrni és erős, határozott kézfogásából is mikor a brit barátommal elköszöntünk a többiektől.

- Morris! - direkt mondta rosszul a vezetéknevem, hallatszódott hangjából mégsem értettem a miértjét. Bonyolult nevem szerintem nincs és Lilyvel is úgy léptünk be a lakásba, mintha csak most futottunk volna össze - betegesen féltékeny egy srác, azt már most meg tudom erősíteni. Úgy csináltam, mintha lepergett volna rólam a nevem eltévesztése és érdeklődve fordultam vissza az ajtóból. - Köszi, hogy hazakisérted a barátnőmet! - úgy éreztem magam, mint akit most vágtak gyomorszájon. Tudta, hogy hatalmas szerencséje van Lilyvel és az, hogy ezt így levágta arra utal, hogy mégsem olyan buta srác, mint aminek elsőre tűnik - ravasz és biztos vagyok abba, hogy a spanyol lány ezzel meg meg fogja járni.

Intettem a három spanyolnak és amilyen csak gyorsan tudtam siettem a lépcsőn, nehogy még egy ilyesmi gúnyos megjegyzéssel odaszúrjon, ahol a legjobban fájna. 

Viszont a kocsiba beülve realizáltam teljesen, hogy ott volt a srác, akihez szaladt miután rájött a hazugságomra. Egyenesen el kellett volna mondanom ki vagyok és akkor lehet most én lennék ott a lánnyal és tölteném mellette az éjszakát - arcon csapott a valóság és ez pokoli érzés volt és jelen pillanatban úgy érzem, hogy megérdemlem ezt az egészet. Megérdemlem, hogy mással kell látnom és hogy boldog vele - mondjuk nem tűnt úgy, mint aki majd kicsattant az örömtől - pedig ennek úgy kellett volna lennie, nem? Lehet ezt már csak el szeretném magammal hitetni és könnyíteni a lelkemen, hogy mégsem hozott jó döntést azzal, mikor Javierrel jött össze, ennek ellenére sem érzem jól magam. Én nem tartom magam olyan embernek, aki más balszerencséjének tudna örülni.