𝐅𝐢𝐱 𝐔𝐬 | Lando Norris ✔️

12.

𝓛𝓪𝓷𝓭𝓸 𝓝𝓸𝓻𝓻𝓲𝓼

2021. Február 14. Vasárnap

Elárulva érzem magam - főleg  történtek után. Úgy éreztem a szülinapon, hogy minden rendben van és ezután már csak jobb lehet minden. Klappolt minden szombat estig - utána minden amit gondoltam hamuvá vált, mert Javier szépen felégetett mindent. Nem volt egyáltalán szimpatikus számomra, nem vettem róla tudomást, hisz így is zavart, hogy Lilyvel alkotott egy párt - ő viszont az első találkozásunkkor jól szemügyre vehetett engem és figyelt, még ha ezt én észre sem vettem. Elemezett engem, mert nem tudott hova rakni és aztán mikor összeállhatott neki a kép, a szakításuk után kihasználta a helyzetet és a gyengepontomra tapintott. Érezte, hogy nem vagyok biztos magamban - nem is voltam, ezért is kaptam fel annyira a vizet és minél hamarabb akartam otthagyni a két spanyol lány lakását. A legjobban attól féltem, hogy második leszek és egy B opció - ezt a lánnyal töltött idő elfeledtette velem, de a spanyol srác visszahozta és felerősítette a kételyeket bennem, hogy valaha lehet-e Lilynél az első helyen. Csalódtam és azt kívántam mikor végignéztem ahogy Javier elégedetten elvigyorodik és mintha mi sem történt volna indul le a lépcsőn - volt oka boldognak lenni és örülnie, hisz elérte a célját. Meginogtam és bogarat ültetett a fülembe, amit én csak jobban tápláltam. Elérte, hogy ne érezzem magamnak elsőnek, hisz mindig tőle futott a karjaim közé a lány. 2019 nyarán a szakításuk után ismerkedtünk meg és miután lelépett hozzá ment vissza, aztán mikor most szakítottak megint nálam kötött ki. Utáltam ezt az érzést, már csak a sportomból kiindulva, hisz utáltam mindig második maradni - ez mégis olyan szituáció volt, ahol akárhogy is próbáltam beleadni apait és anyait, egyszerűen alulmaradtam, ezért pedig mérges voltam nagyon magamra és a lányra is - annyira úgy jött ki a szitu, hogy második vagyok mindig és hiába mondogatta a lány, hogy ez nem igaz és hiába próbálta megmagyarázni Javier szavait, én mégis elengedtem a fülem mellett és inkább menekülni akartam, mert ez a helyzet hihetetlen fojtogató volt és csak jobban táplálta bennem a düht - ezért mondtam azt a lánynak amit, miközben semmi valóságalapja nem volt. Hogy is lett volna, hisz a Lily számomra a minden. Egyszerűen csak mérges voltam rá, Javierre és magamra.

Rá azért, mert ilyen helyzetbe kevert engem és nem volt őszinte, ahogy én sem - mégis úgy érzem a kettőnk esete teljesen más. 

Javierre, amiért ilyen hamar levágta a dolgokat és ezt kihasználva tett tönkre mindent - de tényleg jogosan tartom ezért felelősnek? 

Magamra vagyok a leginkább, amiért másfél éve nem voltam őszinte a lányhoz és azért is, amiért meg tudtam inogni ilyen hamar pár szótól, ami leginkább szabotálás céljából hagyta el a spanyol srác száját - de így egy nap elteltével mégis jogosnak érzem a kiakadásom és most nem tudnék a lány elé állni és leülni vele megbeszélni a dolgokat - leginkább dacból. Nem gondolom azt, hogy nekem kéne elé állnom. 

Egész nap ignoráltam minden telefonhívást, hisz úgy is tudtam nem fontos - Zakkel még kora reggel beszéltem a holnapi autó bemutatásával kapcsolatban - kizárásos alapon George, Carlos és talán még Isa neve szerepelhet a nem fogadott hívásaim között. Jogom volt ehhez és szükségem is volt arra, hogy ezen a napon rendbe tegyem magam és a holnapi bemutatóra száz százalékosan tudjak teljesíteni - habár olyan tétje nincs, mégsem nézhetek ki rosszul és minden részletre figyelnem kell, ezért a szüleimnek írtam egy sms-t, hogy "innentől nem leszek elérhető holnap estig, ettől függetlenül minden rendben van velem, nem kell aggódni csak a holnapra készülök." Hogy elhitték-e? Azokról az emberekről beszélünk, akik felneveltek, így biztosan tudom, hogy nem, de ismernek és tudják akkor mondok el dolgokat, ha készen állok rá - addig míg nem, nem éri meg erőltetni.