Corvusnak nagyon hiányzott a kabátja.
Ebédnél nem tudott kettesben maradni Johannával – éppen, hogy csak végeztek a levessel, a lány mardekáros kisbandája bukkant fel a kihalt griffendéles asztalnál.
– Black, Mason! – üvöltött feléjük Deneb Holloway. – Kviddicsmeccs van! Hadd győzzön a Mardekár, juhúú!
Daphne Greengrass a szemét forgatva kapta el az őrjöngő Holloway karját. Corvus Johanna felé fordult, aki rögtön elvigyorodott.
– Nyomás, Black, hallottad! Indulunk a pályára!
Nos, Corvus így került a hidegbe kedves bőrkabátja nélkül. Vacogva ült a lelátón Hermione, Ron és Ginny mellett (a mardekáros szurkolócsapat, alias Daphne és Deneb arrébb ültek le; bár Corvus szerint inkább egymással, mintsem a meccsel voltak elfoglalva), ugyanis semmi kedve nem volt seprűre ülni.
– Hogy vagytok Freddel? – kérdezte Hermionét, aki halvány mosollyal az arcán figyelte az ide-oda repkedő játékosokat. Három fogóval játszottak, hogy Harry, Charlie és Terence Higgs is kiélvezhesse a saját posztját. Terelőütővel a Weasley-ikrek, Hestia Carrow és Johanna hadonászott, Oliver a karikák előtt lebegett, Flora Carrow és a griffendél csapatának lányai a kvaffot dobálták egymásnak. Zagyva egy játék volt, de Corvus élvezte nézni, ahogy Johanna kipirult arccal, vidáman játszik a barátaival.
– Nos, jól, köszönjük – válaszolt mosolyogva a lány. – Igazán sokat sikerült szenvednünk, de most boldogok vagyunk.
– Örülök – mosolygott vissza Corvus. Hermione tapsolt, amikor Fred egy szépet passzolt a testvérének. Corvus hátrahajtotta a fejét, felbámult az égre, de mielőtt elmerülhetett volna az önsajnálatban, egy oldalt ácsorgó figura kizökkentette. Barrett?
– Mi a fenét keres itt? – bökött a fickóra Corvus. Hermione vállat vont.
– Pyxisszel beszéltek.
– Megfojtom – sziszegte Corvus, és épp indult volna, hogy véghez vigye a tervét, amikor megzavarták.
– Gitta! – kiáltott le az égből Oliver.
– Szünetet tartanak! – pattant fel Hermione, és a palánkhoz sietett, ahova Fred leszállt. Átölelték egymást, Fred vigyorogva hagyta, hogy Hermione dicsérje a játékát és megigazgassa a sálját.
Corvus mosolyogva állt fel, hogy hasonlóan tegyen Oliverrel.
– Ó, igazgasd meg a sapkád, csillagom! – mondta, és Oliver fejéhez nyúlt. – Nehogy megfázzon a fülecskéd.
– Neked nem fázott meg az agyad, Gitta? – nevetett Oliver, és homlokon csókolta a Corvust, akit erre kirázott a hideg.
– Nagyon ügyes vagy – terelte a témát. – Igazi tehetség!
– A délután a mienk, szívem – mondta Oliver, és leugrott a seprűjéről. – Este viszont Ackley-ékkel kinn leszünk. Nem baj?
– Hogy lenne baj? – sóhajtott Corvus megkönnyebbülten. Megölelte a barátját, és megpaskolta a hátát. – Viszont kicsit hideg van... nagy baj lenne, ha visszamennék?
Oliver felvonta a szemöldökét.
– Nekem mindegy. Találkozunk a könyvtárban?
Corvus kényszeredetten rámosolygott, majd viszlátot intett.
Komolyan, ez a szenvedés fog menni két héten keresztül?
YOU ARE READING
Balga bolgár, balga brit
FanfictionA pár hónapot felölelő történet folyamán Azura beleszeret egy kedves és vicces, ámde minden bizonnyal veszélyes fiúba; Sagitta szörnyű titkot fed fel a múltjáról; Corvust kétes eredetű megbízatással látják el, ami ráadásul a Johannától való elszakad...
