Semmi kedvem nem volt felkelni. Három nap múlva vissza kellett mennem az egyetemre, a karácsonyi hangulatnak vége szakadt, a szilveszter tovaszállt, egyedül feküdtem az ágyban, az orrom még mindig nem tisztult ki, és még a közérzetem sem állt helyre. Mintha minden ellenem dolgozott volna, hogy azt a kevés időt is nyomorúságossá tegye, amíg még itthon vagyok a párommal.
Nehezen ment, de végül megembereltem magam, hogy felüljek, miután a telefonom negyedére is rezegni kezdett. Odakint még mindig esett, és hirtelen abban reménykedtem, hogy hétvégén beüt majd egy hurrikán, és akkor nem kell elmennem innen.
Megdörzsöltem a szememet, majd körbenéztem a szobában. A szekrény nyitva maradt, Nicky pulóverei a földön hevertek, az akasztók pedig üresen lógtak a helyükön. Bármennyire is haragudtam rá, amiért megint kapkodva öltözött reggel, azzal a céllal fordultam ki az ágy szélére, hogy összeszedtem a ruhákat, ám amint az éjjeliszekrény felé fordultam, hirtelen megálltam.
Valaki egy lila cetlit ragasztott a lámpára, Nicky szedett-vedett betűit pedig ezer közül is megismertem volna.
Jó regelt, zserelmem <3 Remélek jó aluttál :)
Minél többször futottam át a szavakat, annál szélesebb lett a mosoly az arcomon. Az eddigi rosszkedvem szinte teljesen tovaszállt, ahogy újra és újra eszembe jutottak a régi üzengetéseink, amiket az alatt írtunk, miközben fokozatosan egymásba szerettünk.
Mára már az is csak boldog emlékként élt bennem, ahogy rávezettem Nickyt, mi miatt esik ilyen nehezére az írás és az olvasás. Akkor rosszul érezte magát, amiért diszlexiával diagnosztizálták, ám azóta megtanulta, hogy ez nem olyasmi, amit szégyellnie kell. Ő így született, én pedig ezzel az állapottal együtt szerettem. Még ekkor is megmelengette a szívemet minden elírás, amit a nekem szánt SMS-eiben találtam.
A fürdőszobába lépve újabb cetli fogadott, ami kicsit fel is húzott. Dühös lettem, amiért a tegnap lemosott tükörrel ragasztotta, a felirat azonban ismét elolvasztotta a szívemet.
Mais magyon zsép uagy <3
Még mindig szoknom kellett, hogy míg a korábbi kapcsolataimban azt mondták rám, dögös meg szexi vagyok, Nicky inkább a "szép" jelzővel illetett. Ő ezt ismerte, a másik kettőről nem is tudta, pontosan mire kellene mondania. És ha őszinte akartam lenni, egy "szép vagy", esetleg egy "gyönyörűen nézel ki" sokkal jobban esett, mintha vonzónak mondott volna.
Alig jöttünk csak össze, amikor Nicky felfedte előttem, hogy aszexuális, vagyis képtelen testi vonzalmat érezni mások iránt. Akkor megijedtem tőle, hónapokig görcsöltem, hogy máshogy kellene-e viselkednem vele, ám végül kiderült, hogy teljesen feleslegesen aggódtam.
Egyik alkalommal már nem bírtam a stresszt, amit magamra pakoltam. Addig ittam, mígnem Mike, Nicky egyik haverja, berakott a kádba és rám nyitotta a hideg vizet, aztán visszavitt a szobámba. Nicky utánam jött, én pedig megpróbáltam elmondani neki, miért viselkedtem komplett idióta módjára. Akkor elmagyarázta, hogy bár nem vonzódik úgy hozzám, a libidója ugyanúgy működik, vagyis ő is kívánja a szexet, csak nem egy másik ember látványától jön elő benne az inger. És ezt aznap éjjel demonstrálta is nekem.
Zuhanyzás után még mindig mosolyogva léptem a szekrényhez, hogy felöltözzek, odabent azonban újabb cetlire leltem az egyik pólón.
Eszt tegnaq vetem nekeb <3 Remélek örülzs neki
Óvatosan odébb tettem a papírt, majd a kezembe vettem a fehér pólót. Ismét boldogan elmosolyodtam, amint megláttam rajta a két fehér galambot, köztük a fekete fiókával. Ugyanazt a mintát, amit Nicky rajzolt nekem évekkel ezelőtt, és amit nem sokkal később magamra tetováltattam.
Ez volt a kedvencem a megannyi munkája közül, mert ezt direkt nekem készítette. A két nagy madár a szüleimet szimbolizálta, akik örökbe fogadtak és mindennél jobban szerettek, a kicsi pedig én voltam. Direkt kértem tőle, hogy a felnőttek üssenek el a fiókától, de látszódjon rajtuk, hogy egy család, és Nickynek sikerült is elérnie ezt.
A következő cetlit a szoba ajtaján találtam meg.
Mozsojogj, mert akor vagy igazin zsép <3
Én pedig még is tettem. Hirtelen eszembe jutott, amikor először mondta ezt nekem. A vérszerinti szüleim megint felbukkantak az életemben, én pedig visszaestem abba mély depresszióba, amibe eredetileg is ők taszítottak, és amiből Nicky már egyszer ki tudott rángatni. Borzasztóan éreztem magam, ahogy a pszichiátria étkezdéjében ültem, Nicky viszont mindent megtett, hogy fel tudjon vidítani, még ha akkor csak ideiglenesen sikerült is. És azóta is minden nap meg tudott mosolyogtatni valami aprósággal.
Az ötödik cetlit a hűtőben találtam meg, egy letakart tányéron, amire Nicky valamikor korábban egy tucat palacsintát és gyümölcsöket pakolt.
Jó étvágjat <3
Boldogan emeltem ki a tányért a hűtőből, a következő pillanatban pedig két kárt éreztem a váll köré tekeredni.
Mosolyogva fordultam meg, hogy abba a gyönyörű, barna szempárba nézzek, amibe olyannyira szerelmes voltam. Nicky egy cetlivel a homlokán állt előttem, amire egy ügyetlen szívecskét rajzolt, szája pedig szinte fültől fülig ért.
- Szeretlek - jelelt vigyorogva, majd közelebb lépett hozzám, hogy megcsókoljon.
Nála jobb embert nem is tudnék kívánni magam mellé.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
