Szerelem dallamai novellák

28. Nyugtató fürdő

Hat bolton rohantam át érte, de végül megtaláltam azt a fürdősót, amit Emily annyira szeretett. Úgy éreztem, még ennél is többet kellett volna szenvednem, hogy összeszedjem, valahol viszont örültem, hogy ilyen hamar meglett. Mire a feleségem este hazajött, mindent előkészítettem, hogy lehessen egy nyugodt estéje, hátha azzal kiengesztelhetem a hülyeségem után.

– Te mit csinálsz? – nézett rám a válla felett, miközben kisegítettem a kabátjából.

– Ha annyit mondok, hogy élvezni fogod, hiszel nekem? – Apró csókot nyomtam a halántékára, mire ő hirtelen egész testében megfeszült.

– Nem tudom, képes vagyok-e bármiben hinni neked.

– Tudom, és pont ezért szeretném, ha megbeszélnénk ezt a dolgot.

Legnagyobb örömömre bólintott, majd követett az emeleti fürdőszobába. Láttam az arcán, mennyire tetszett neki a levendulás illat, az égő gyertyák látványa, és a kádból felszálló gőz. Az utóbbi héten a hibám mellett a munkája is hatalmas adag stresszt pakolt a vállára, így azonnal tudtam, csak akkor fogok tudni beszélni vele, ha előbb segítek neki ellazulni.

A derekára tettem a kezem, ő azonban eltolt magától, nem akarta, hogy én vetkőztessem le. Még ki is vonult a fürdőből, hogy inkább a szobákban vegye le a ruháit, majd egy törölközőbe tekerve jött vissza. Értettem a célzást; amint megállt a kád mellett, én elfordultam, és addig vissza se néztem rá, amíg be nem mászott a kádba.

– Komolyan vettél...

– Örömet akartam szerezni neked – ültem le a kád szélére. – Még a sarkkörre is képes lennék kimenni, ha azt mondanád, szeretnél egy pingvint.

Meglepetten nézett rám zafírkék szemével, én pedig a füle mögé tűrtem egyik szőke tincsét. Na nem mintha útban lett volna, de szükségem volt egy kifogásra, hogy megérinthessem őt.

– Luke, én komolyan nem értelek – sóhajtott szomorúan. – Ha tényleg ennyire fontos neked a kapcsolatunk, miért kerested annyira egy másik nő társaságát?

– Félreérted az egészet – ingattam a fejem. – Sosem dobnálak el téged senkiért.

– Akkor mik voltak azok az üzenetek? Miért utaltál neki havonta? Miért mondta azt a másik nő, hogy abba kell hagynotok, mert mindketten házasok vagytok? És ha annyira félreértem, pontosan mit is kellett abbahagynotok?

– Az elejétől elmesélek mindent, de akkor hallgass végig, rendben?

Bizonytalanul bólintott, majd ahogy megpróbált elnyúlni a vízben, én a vállára tettem a kezemet, finoman masszírozni kezdtem. Ezúttal hagyta, hogy megérintsem, még bele is simult a tenyerembe.

– Emlékszel, hogy a gimi végeztével kidobtál?

– Miért hozod ezt fel? – húzta el a száját, mire lehajoltam, hogy nyomjak egy csókot a homlokára.

– Mert az vezetett mindehhez. Hónapokig össze voltam törve, de végül találtam valakit, aki valamennyire segített.

– Az a nő, akivel üzengettél?

– Nem. Mármint... – Próbáltam kitalálni, hogyan válaszolhatnék erre a legjobban, ám végül úgy döntöttem, képtelen vagyok megtartani a Chrisnek tett ígéretemet. – A szobatársam nyújtott társaságot, amíg magam alatt voltam.

– A szobatársad? – Elkerekedett szemmel húzódott el tőlem, hogy láthassa az arcomat, én azonban teljesen komolyan viszonoztam a pillantását. – Luke, ha most jut eszedbe elmondani, hogy meleg vagy...

– Nem vagyok az – szakítottam félbe enyhe sértettséggel. – Soha életemben nem vonzódtam férfiakhoz, de ő valamiért más volt. Nem tagadom, tápláltam iránta erősebb érzelmeket, és nagyon rosszulesett, amikor végül visszament ahhoz a lányhoz, akit gimi óta szeretett. De nem vagyok meleg.

– Nem azért mondom, mert lenéznélek, tudod. Csak nem esne a legjobban negyven évesen megtudni, hogy a férjem, a gyerekeim apja el akar hagyni, mert meleg.

– Em, nem akarlak elhagyni – ingattam a fejem. – Miután megtudtam, hogy visszaköltözött a környékre, elmentem vele párszor beszélgetni, de ennyi. Az utolsó alkalommal sokkal tovább öleltük egymást, mint barátok között normális lenne, és egy hajszál választott el minket egy csóktól, ezért megbeszéltük, hogy mivel mindketten szeretjük a feleségeinket, inkább maradunk az üzenetben beszélgetésnél. A pénzt pedig emiatt utaltam neki, mert neki nincs elég, hogy minden hónapban kifizesse a telefonszámlát, miután naponta majdnem harminc üzenetet küldtünk egymásnak fejenként.

– Miért nem a neten beszélgettek? – Félénken nyúlt a kezemért, én pedig azonnal mosolyogva nyomtam egy csókot az ujjaira. Már nem haragudott rám.

– Nem egy mai szellemű ember – vontam meg a vállamat. – Semmilyen közösségi platformon nincs fent, a lehető legbutább okostelefonja van, és előbb nyit ki harminc könyvet, mint felcsapná a Google-t.

– És megesküszöl, hogy csak ennyi történt?

– Felhívjam? Szeretnéd tőle is hallani?

– Személyesen jobb lenne – csúszott közelebb hozzám. – Úgyis szeretném megismerni a világ egyetlen férfiját, aki el tudta csavarni a fejedet.

– Már ismered.

– Ki az?

– Christian White.

– Eli barátjának az apja? – kerekedett el a szeme. – Már értem, miért azután kezdtetek el beszélgetni, hogy visszahoztuk Liamet.

– Amíg el nem mondtad, hol szállásoltad el a gyerekeket, fogalmam sem volt róla, hogy visszajött Floridába. Csak szerettem volna visszaszerezni a barátságunkat, de mostantól igyekezni fogunk, hogy ne találkozzunk kettesben.

Az arcomhoz nyúlt, finoman simogatott, én pedig hirtelen hálás lettem múltbéli önmagamnak, amiért reggel megborotválkoztam. Mire észbe kaptam, Emily ajkai az enyémekhez értek. Úgy csókolt, mintha be akarná pótolni az utóbbi egy hét minden kimaradt pillanatát.

– Nem akarsz te is lefürdeni? – hajolt el tőlem pirospozsgás arccal. – Mármint velem.

Szélesen mosolyogva álltam fel, majd elkezdtemledobni a ruháimat.