Beteg Játszma

I.🖤

Üdv a pokolban

Kín, szenvedés, fájdalom, harag, gyűlölet, megvetés, félelem. Minden napjaim fő érzelmei. Bárhova megyek, az emberek tekintetében ezekből valamennyi keveredik. A kedvencem az undor. Röhejes, amikor azt hiszik, hogy ezekkel a szánalmas tekintetekkel hatni tudnak rám. De van néhány nő, aki ezeknek ellenére, megközelít. Mindegyik egyforma és csak a pénzre mennek. Mindegyik teste ugyanolyan és nem kelt bennem semmi élvezetet. Utálom amikor ilyenek akarnak a közelemben lenni. Öt éves voltam, amikor először embert öltem. A nagybátyám akart megölni, hogy az ő fia vezethesse a maffiát, de nem járt sikerrel és helyettem ő vesztette életét az én kezeim által. Apám büszke volt rám, anyám semmit sem szólt. A nagybátyám felesége és fia undorodva nézett rám. Egyáltalán nem érdekelt. Ha érdekelne, nem tartanék ott ahol vagyok. Érzelmek nélkül veszem el mások életét és utánna nyugodtan, bűntudat és lelkiismeretfurdalás nélkül alszom. Senkinek sem kegyelmezek. Korea legnagyobb és legkegyetlenebb maffiáját vezetem, mert az apám betegség miatt visszavonult. A tv-ben mindig lehet rólunk hallani. A rendőrség is nyomoz utánnunk, de sikertelenül. Semmit se tudnak az embereimmel kapcsolatba hozni, mert aki hibát ejt, azt megölöm. Ilyen csak egyszer fordult elő, amikor az egyik idióta futni hagyott egy nőt. Másnapra a nő és az az idióta is holtan feküdt a rendőrség bonctermében.

Most is éppen az újoncok kiképzését nézem. Sajnálatukra a legjobb barátomat és egyben jobbkezemet, Min Yoongi-t kapták tanáruknak. Hiába alacsony termetű, akit megkap célpontként azt semmi és senki nem tudja megmenteni. Pár hónapja történt, hogy a célpontját a rendőrség próbálta megvédeni. Yoongi az őrsön ölte meg a célpontot. Feldarabolta és kivéreztette, majd a vérével egy üzenetet is hagyott a rendőröknek. "Üdv a pokolban!" Mindezt fényes nappal tette, rá öt percre meg már az ágyában szunyókált. Yoongi az az ember, akit nem érdemes felidegesíteni. Elvan a saját dolgával és nem foglalkozik senkivel. Sokan összesúgnak a háta mögött, hogy csak a barátságunk miatt tartom nayra őt, de a szemébe nem mernék mondani. Tudják, hogy Yoongi pillanatok alatt megölné őket. Ha pedig ne adj Isten, valaki felébreszti, az addig élt. Még én se zavarom alvás közben. A dolgát úgyis elvégzi.

A másik barátom Jung Hoseok. Na ő egy para srác. Mindenkivel kedves és mindig mosolyog, de piallanatok alatt vált át egy rideg és vérszomjas gyilkológéppé, ha a helyzet azt kívánja. Utánna pedig megint kedves és mosolyog, mintha semmi sem történt volna. Nem egyszer találtam rá úgy, hogy a célpontja holtteste mellett nevetve beszélgetett telefonon az édesanyjával.

A harmadik Kim Namjoon. Ő nagyon okos és profin beszél angolul, meg nagyon ügyetlen, de ez senkit ne tévesszen meg. Sosem téveszt célt, ha fegyvert kell használni és mindig a legjobb tervekkel áll elő. Az áldozatai minden lépéséről tud és úgy végez velük, hogy közben az áldozatai semmit sem vesznek észre belőle. Nem egyszer volt rá példa, hogy az áldozata saját magával végzett, mindezt úgy, ahogy Nam eltervezte.

- Mit gondolsz az újakról? -állt meg mellettem Yoongi.

- Még semmit. Képezd ki őket rendesen. -mondtam komoran.

- Amíg engem látsz, ezekből mind tökéletes maffiózók lesznek. -mondta büszkén kihúzva magát. - Hallottam, hogy Nam megint megcsinálta.

- Meg. Most megnézném a zsaruk képét. -eresztettem el egy halvány mosolyt. Namjoon újabb áldozatot ejtett. A héten ez már a negyedik ember, aki öngyilkos lett Nam jóvoltából.

- Emeld magasabbra a térded és vigyél több erőt abba a rúgásba!! -kiabált rá az egyik újoncra, aminek hála mindegyik összerezzent. - Még rúgni se tudnak rendesen. Így sosem aludhatok. Ha a végén kinyírom valamelyiket, nem vállalom a felelősséget.

- Ha megteszed, kétszer annyi munkát kapsz. -veregettem meg a vállát és otthagytam. Még morgott valamit az orra alatt, de azt már nem hallottam. Bementem az irodámba és belevetettem magam a papírmunkába. A maffia nem csak arról szól, hogy ölünk. Rengeteg papaírmunkával jár, ami mind rám hárul. Edzenem is kéne ma. Órákig eltartott, amíg átnéztem minden papírt, majd lementem az edzőterembe. Nem csalódtam Yoongiban, amikor még mindig edzette az újoncokat. Yoongi lusta, de ez nem jelenti azt, hogy hamar elfárad. Mosolyogva mentem egy bokszzsákhoz és kezdtem neki az edzésemnek. Yoongi laposakat pislogva, mégis árgus szemekkel figyelte az újoncok edzését. Később Namjoon és Hoseok is csatlakozott az edzéshez, majd Yoongi is. Amikor az egyik újonc leült, Yoongi idegbeteg módjára szelte át a távolságot és rántotta fel a srácot.

- Mit képzelsz magadról, hogy csak úgy leülsz!!? Folytasd az edzést, mert nagyon rád fér!! Így sosem leszel maffiózó!! -ezután gyomorszájon vágta a fiút, aki köhögve esett a padlóra. - Ez nektek is szólt!! Estig itt rohadtok, mert egyikőtök sem tud semmit!! Ma mind elfelejthetitek az ételt!! -én mondtam, hogy őt nem kell felhúzni. Nem szólok bele, ez az ő dolga. Mérgelődve ment vissza a bokszzsákhoz és kezdte el teljes erőbedobással püfölni. Ezután minden figyelmemet az edzésnek szenteltem. Amikor elégnek gondoltam, végignéztem a teremben. Namjoon és Hobi beszélgetnek, az újoncok edzenek, Suga forr a dühtől. Ha ez így megy tovább, tényleg megöli valamelyiket.

- Suga!! -szólítottam meg. Végben forgó szemekkel nézett rám, majd realizálta, hogy hogy szólítottam, ezért meghajolt. Nam és Hobi is így tett. - Hoseok átveszi az edzést, te menj pihenni!! Még a végén tényleg megölöd valamelyiket!!

- Értettem! -hajolt meg még egyszer, majd elhagyta a termet.

- Tartsd rajtuk a szemed. Még az hiányzik, hogy lazsáljanak. -néztem Hoseokra, aki csak bólintott. Intettem Nam-nak, hogy kövessen és elhagytam a termet. Az irodámba mentünk.

- Miről van szó, V? -kérdezte, miután kényelembe helyezte magát a kanapén.

- Nézz utánna mindegyik újoncnak. Nem akarom, hogy tégla szívárogjon be közénk. A zsaruk kétségbeesettek. Képesek ide küldeni az emberüket, mint újonc. -mondtam az asztalomra könyökölve. - És nézd meg Sugat, hogy alszik-e már. Ha igen, akkor ne ébreszd fel.

- Értettem. És még élni akarok. Öngyilkosság őt felébreszteni. -mondta elhúzva a száját. - Egyszer majdnem megölt, mert a reggeli kávéja előtt köszöntem neki. Van még valami más is?

- Nincs. Elmehetsz. -felállt és egy meghajlást követően elhagyta az irodámat. Nem szokásom, most mégis felmentem a világhálóra és nem bántam meg.

"Újabb öngyilkosság történt. A rendőrség tétlenül ál az újabb ügy előtt. Azt a döntést hozták, hogy a három elit zsarut, Jeon JungGuk-ot, Park JiMin-t és Kim SeokJin-t hívják az ügyek felbojgatása érdekében. Sokak szerint ez egy véleltlen, másik szerint egy sorozatgyilkos áll az ügy mögött. További hírekkel később jelentkezünk!"

Nevetve olvastam végig a cikket, majd a telefonomat lezárva dőltem hátra a székemben. Elit zsaruk, mi? Mutassunk nekik egy kis szórakozást.

Már estefelé járt, ezért elvettem a kabátomat és maszkot raktam, majd kiléptem az utcára. Egy bárba mentem, mert ott könnyű áldozatot találni. A tömegben megláttam egy szőke, alulöltözött bigét. Odamentem hozzá. Amikor a látószögébe kerültem csábosan rá mosolyogtam, közben azon voltam, hogy ne hányjam el magam. Undorítóak az ilyen nők. Pár percembe telt és már a nyakamon csüngött. Kivezettem a bárból és egy sikátorba vittem. A sok pia megtette a hatását, mert a világát se tudta. Kivettem a késem a zsebemből és a lábába szúrtam. Felüvöltött a fájdalomra. Szétfeszítettem a száját és kivágtam a nyelvét, majd levágtam az ujjait és a lábujjait. Levágtam róla minden ruhát és a karjait meg a lábait többször megvágtam, élvezettel figyelve a kiserkenő piros vérét. Ezután felvágtam a mellkasától a hasáig és néztem ahogy az élet kihal szemeiből. Miután végeztem vele, beteg vigyorral hagytam el a sikátort és hazamentem. Otthon levettem a kezemrőm a kesztyűket és a fürdőbe mentem. Miután letusoltam, lementem vacsorázni. Ezután mosolyogva aludtam el, tudva hogy a kis akcióm holnap már a hírekben lesz. Egy beteg szórakozás vette kezdetét, amiben Yoongiék is élvezettel vesznek majd részt.