Novellák // miniregények

Rehab pt. 2.

Másnap Dominik kihagyta a Celiával közös reggeli gyógytornát, hiszen a napja teli volt egyéni kezelésekkel, a délután folyamán pedig végre labdás gyakorlatokat végezhetett a fizioterapeutákkal egy ilyen alkalmakra fenntartott sportpályán. A kezelései jól haladtak és az elvégzett gyakorlatok sem okoztak neki már fájdalmakat, de tudta, hogy nem erőltetheti még ezt az egészet.

Úgy érezte, hogy a fél napnyi távolság Celiától jót tett neki olyan értelemben, hogy átgondolhatta mindazt, ami előző nap történt köztük, és bár nem jutott túlságosan nagy következtetésekre, azt azért mégis érezte, hogy hiányzott neki, hogy láthassa őt. Késő délután volt, mikor visszaérkezett a centrum központjába, ezek után pedig feltett szándéka volt megkeresni a nőt.

Nem szeretett volna semmilyen érzelmi kapcsolatba bonyolódni senkivel, főleg úgy nem, hogy még mindig hivatalosan kapcsolatban volt valaki mással, de egyszerűen nem tudott parancsolni magának. Úgy érezte, mintha 16 éves lenne, és muszáj volt kiszöknie, hogy találkozhasson azzal a lánnyal, aki elnyerte tetszését. Keserű mosollyal csóválta meg fejét ezen a gondolaton, miközben a főépület hallján át a hátsó kertbe sétált, hogy vethessen egy pillantást az ott tartózkodókra. Nem lepődött meg túlságosan, mikor Celiát nem találta odakint.

Celia nehézkesen, de mégis fáradhatatlanul rótta a köröket a Kneipp medencében. Folyamatosan az volt az érzése, hogy a kövek elcsúsznak a talpa alatt, ő pedig elvágódik, épp ezért görcsösen szorította a mellette lévő korlátot egész végig, miközben lassan újabb körbe kezdett.

- Kedvesem, ülj le pihenni kicsit. - figyelmeztette Elise, aki az egyik napozóágyról figyelte a nőt, miután ő maga megunta a medencében való körbe-körbe sétálást.

- Akkor többé nem állok fel, Elise. - nevetett fel Celia feszülten.

- Ugye tudod, hogy elfoglalt és sok kezelésre kell járnia? Az, hogy ma még nem láttátok egymást nem jelent semmit. - magyarázta az idős hölgy bölcsen, hiszen tudta nagyon jól mi zavarja Celiát. - Egyébként meg... ti fiatalok nem telefonon tartjátok a kapcsolatot?

A fiatal nő fáradt sóhajjal állt meg és emelte tekintetét Elise-re.

- De a reggeli tornán mindig ott volt eddig. - fakadt ki. - Hülyeség volt ez az egész amit tegnap csináltam, Elise! És nem, nem tudom semmilyen privát elérhetőségét. Különben is mit akarna tőlem? - kérdezte végül egy lemondó nevetés közepette.

Elise mindenttudóan végigmérte Celiát párszor.

- Történt esetleg valami, amit nem mondtál el, szívecském? - kérdezte végül csevegő hangon.

- Mire gondolsz? - Celia értetlenül ráncolta össze szemöldökeit.

- Nem tudom... esetleg a lelkén kívül mást is simogattál tegnap este? - mondta ki gondolatait mindenttudó pillantások közepette.

Celia lélegzete elakadt egy pillanatra.

- Elise! - kérte ki magának. - Megértem, hogy ilyeneket képzelsz rólam, de jelen pillanatban mozogni sem tudok, hogy gondolod hogy képes lennék szexelni valakivel? - szavai sebesen távoztak ajkai közül, Elise pedig szórakozottan elnevette magát, és egyáltalán nem hozta zavarba, hogy Celia nyíltan beszélt a szexről, hiszen éppen ez volt a célja az egész kérdéssel.

- Honnan tudnád, hogy tudsz-e rokkantan szexelni, ha még sosem próbáltad? - Elise helyett a kérdés magától Dominik Szoboszlaitól érkezett, aki magát nem zavartatva sétált be a wellness szekcióba.

Celiát annyira sokkolta és nem mellesleg megijesztette a háta mögött felcsendülő hang, hogy keze lehullott a korlátról, térdei pedig annyira megremegtek az abszurd szituációtól, hogy ő maga elcsúszott a medence padlóján lévő köveken és fájdalmasan esett hanyatt. Szemei kitágultak a fájdalomtól, az ijedtségtől azonban egy szó sem jött ki a torkán, csupán azt érezte, hogy szemeit elöntik a könnyek és hirtelen még émelyegni is kezdett.