16.rész

393 13 0
                                    

Egy darabig még az ágyam mellett ült, én meg próbáltam felébredni. Amikor már tudtam a világom, akkor felállok és felöltözöm. Jack végig nézi, ahogy felöltözöm, de nem zavar. Amikor megvoltam, Jack-hez fordulok, aki még mindig mosolyog.
- Mi az? Mit nézel így? - kérdem Jack-et egy mosoly keretében.
- Vannak híreim. Jó híreim! - ahogy kimondta felállt, oda jön hozzám, és átkarolja a derekam.
- Akkor mesélj!
- Az egyetem elengedte a jelenlétit, így csak a feladatokat fogja kiküldeni, és mellé majd videós magyarázatot.
- Szóval ez azt jelenti, hogy ugyan úgy fogsz dolgozni, mint eddig, meg tudunk majd találkozni? - kérdem kicsit meglepődve. Na erre a nem számítottam.
- Pontosan. És ennek látom, hogy örülsz. - mondja mosolyogva. Egy hatalmas puszit adtam a szájára. Még egy kis ideig néztük egymást, utána kimentünk a konyhába enni. Reggelizés közben beszélgettünk egy csomót erről. Ezután bemegyünk a szobámba, én elővettem a tanulni valót. Jack próbált segíteni, amibe csak tud. A tanulás után megint elkértem a házit. Majd csak lesz valakinek ideje, hogy elküldje. Megebédeltünk sorozat nézés közben. Ahogy végeztünk az ebéddel bemegyünk a szobámba, majd folytattuk a sorozatot összebújva. A nap így hamar eltelt. A nap végén anya bejön köszönni.
- Sziasztok! Csak megszeretném kérdezni, hogy minden oké? - kérdi anyám kedves hangon.
- Persze. - mondom egy lágy mosoly keretében.
- Na akkor én most nem zavarok! - ezzel a mozdulattal elhagyja a szobám. Jack-ek szembe fordulok, majd felvetek egy fél mosolyt, amit egyből viszonoz. Annyira szerelmes vagyok a mosolyába, hogy csak na! De szerintem ez kölcsönös.
- Van olyan ember, akinek nem tesz jót az idő, és van, akinek igen. - kezd bele Jack. - Te az utóbiba tartozol. Emlékszem, hogy milyen voltál kiskorodba. És eleinte a suliba néztem is, hogy ez te vagy, de most már biztos, hogy te vagy. - mondja, miközben ugyan úgy mosolyog.
- Hát te az előbibe tartozol!- nevetem el magam. Ő egyből a szemöldökét összeráncolja, majd elneveti magát. -Meg az idő múlása! - itt megsimogatom a kopasz fejét. Ő csak közelebb húz magához. Egy jó nagyot beleszippantok a pólójába. Egy darabig még fekszünk egymás mellett, majd arra eszmélek, hogy bealudtam. Reggel arra kelek fel, hogy hátulról Jack erősen ölel. Lassan megfordulok, hogy szembe legyek vele. Ő csak mosolyog. Én vissza mosolygok. Hozzá bújok, hogy érezzem az illatát. Nem szólunk egymáshoz, csak össze bújva vagyunk egymás mellett most. Félve felpillantok rá, ő lassan lehajol, és forrón megcsókol. Jól eső csókját megszakítom, mert érzem, hogy már éhes. Én is éhes vagyok, szóval lassan elválok karjaitól, felállok, felöltözök. Jack követi a példámat. A szobámat elhagyjuk, és a konyhába vesszük az irányt. Megcsináljuk együtt a reggelit, majd leülünk az asztalhoz enni. Ezzel teltek a napjaink. Felkeltünk, ettünk, tanultunk és sorozatoztunk.
Eljött a vasárnap. Utolsó nap itthon. Ma Jack haza ment, mert még akadt pár dolga. Én addig lelkileg felkészültem a sulira. Ez egész napos teendő volt. A nap végén gyorsan lefürödtem, majd elmegyek aludni, de Jack nélkül. Mondta Jack, hogy majd holnap reggel felvesz itt a ház előtt, mert kell egy kis idő, hogy külön legyünk, mert már kezdett egy kicsit elegünk lenni a másikból. Jó értelemben.
Hétfő reggel van, és szokásosan az ébresztőm keltett. Felöltöztem, de most egy picit rosszabb kedvel, mert még mindig hiányzik Jessica. Kimegyek a konyhába elkészíteni pár dolgot a sulira. Már csak arra leszek figyelmes, hogy egy fekete autó fordul meg a ház előtt. Lassan kinyitja az ajtaját. Jack megérkezett. Behívom egy kicsit, hogy üljön le, de nem nagyon akart bejönni. Ő már menni akart iskolába. Itt látszik, hogy szereti azt, amit csinál, és már hiányzik neki. Ezt tudomásul veszem. Egész nap a helyemen ültem, csak tesin hagytam el a helyem. Jack látja rajtam, hogy még mindig nem vagyok százas.

A tesi tanárral [BEFEJEZETT] Donde viven las historias. Descúbrelo ahora