A tesi tanárral [BEFEJEZETT]

3.rész

Vártunk egy darabig, hogy bemehessünk és megkapjuk a híreket. 10 perc múlva be is hívtak.
- Sajnos el van törve a keze. Be kell gipszelni. Maga az apja? - mondta az orvos Jack-re nézve.
- Nem. A barátja vagyok. - mondta Jack, miközben megfogja a vállam.
Ott volt a kezemnek a rögtenje. Eléggé rossz volt látni, hogy el van törve a kezem. Szépen be gipszelték. Ki mentünk a kórházból. Beszállunk a kocsiba, Jack rám néz. Morcos arcot vág, de tudom, hogy ebből hülyülés lesz.
- Vissza kéne menni a suliba. Arra a kis időre. - tudattam a tényt.
- Majd holnap vissza mész. Most haza viszlek. Anyádnak elmondod, hogy szerencsétlen voltál. Elmondhatod neki azt is, hogy én vittelek be.
- Oké. - mosolyogtam. Mielőtt el indultunk volna, Jack adott egy puszit. Haza vitt. Bementem a házba. Anya egyből kérdezte, hogy mi történt velem. Szépen elmondtam azt, amit Jack mondott. Nem nagyon örült, hogy balf*sz voltam és eltört a kezem.
- Hétvégén bográcsoznánk amúgy. És Jack-et is meghívjuk. Vagyis már üzentünk neki csak még nem válaszolt. Örülnél, ha eljönne? - kérdi anya nyugodt hangon. Félek, de jó lenne, ha itt lenne.
- Persze. - mondom boldogan. Bemegyek a szobámba. Látom, hogy Jack írt ezzel kapcsolatban. Írtam neki, hogy nyugodtan jöhet. Elmondtam, hogy miről beszéltem anyával. Bele egyezett ő is. Vissza írt a szüleimnek. Anya bejött.
- Jack most írt vissza, hogy elfogadta.
- De jó! - kezdem megjátszani azt, hogy mintha nem tudtam volna, hogy elfogadta. Anya kimegy a szobámból. Elő veszem a tanulni valót. Már csak a holnapi napot kell kibírni. Utána Jack csakis az enyém. Bár anyáék még nem tudják, hogy mi van köztem és Jack között. Se a tesóm. Írtam Jack-nek, hogy lenne-e kedve találkozni, de most az egyszer vissza utasított. Mivel holnap suli van, így nem szökhetek ki. Párszor már kilógtam vele az este. Tudja, hogy mire vagyok képes. De azért mégis meg kell ismernie. Hiszen járunk. Nem csak haverként tekint rám, hanem az egyetlen emberre, akiért küzdeni kell. Nem sokkal később, hogy írtam neki, bealudtam. Reggel arra kelek fel, hogy valaki mondja a nevemet idegesen és próbál felkelteni. Nehezen kinyitom a szemem. Jack ott ül az ágyam szélén.
- Mi a baj? - kérdem kómásan.
- Elaludtál. Próbálj meg gyorsan elkészülni. 10 perced van rá. Ha én nem lennék elkéstél volna a suliból.- mondja egy fél mosolyt felvetve. Én is mosolygok. Gyorsan kipattantam az ágyból és próbáltam kihozni valamit magamból. Jack előtt már öltöztem párszor, de nyilván kiskoromban. El fordultam amikor öltöztem. Nem nagyon sikerült felöltözni törött kézzel, így meg kellett kérni Jack-et, hogy segítsen. Láttam rajta, hogy örömmel segít, de így mégse.
- Mi a baj? - kérdem lassan meg fordulva. Már fel voltam öltözve.
- Nem megy. Szeretlek, de mást kell megkérned, hogy segítsen. Bocsi.
- Tényleg nincs komolyabb baj?
- Nincs. - mosolyog egyet, majd ad egy puszit. - Na jó! Menjünk, mert el fogunk késni. Jó?
- Jó. Menjünk. - mondom határozottan. Felvettem a cuccom, ami a suliba kell, majd elindultunk. Kicsit késve, ahogy szoktunk menni. Beérve a suliba, az igazgató várt. Az volt az oka, hogy túl sokat vagyunk együtt. Azzal az érvvel magyarázta meg Jack, hogy az apámnak az egyik ismerőse, ami igaz is. És én is alátámasztottam.
- Akkor szó sincs róla, hogy járnak?! - kérdi az igazgató úr.
- Így van. Ő csak a haverom lánya.- mondja Jack, majd lenéz rám.
- Ő meg csak az apám haverja.-  mondom majd felnézek Jack-re.
- Jó! Mehetnek!- mondja az igazgató. Jack-el elmegyünk. Amikor nem lát az igazgató elkezdünk nevetni. A nap olyan gyorsan eltelt, hogy csak na. Jack a kocsijánál várt. Egy hosszú ölelést adott. Beszálunk a kocsiba, majd elmegyünk haza.