Nem vagyok meleg (BEFEJEZETT)

Untitled Part 11

Seya szemszöge

Eddig egész jól tartottam magam, elkerültem a bensőségesebb kontaktot vele, aztán megjelentek barátaim, és mi lett az eredménye? Teljes káosz a szívemben. Rájöttem, hogy nem vágyom másra csak mellette ébredni minden reggel, mint ma. Boldog voltam amikor kinyitottam a szemem, és megéreztem kezét derekam körül. Talán kicsit közelebb is bújtam hozzá, s aztán hallottam a kattanást. Ariss lefotózott, és oda lett a meghitt hangulat. Barátaim felettünk állva néztek minket, ezzel elűzve a boldogság illúzióját. Majd amit utána kaptam...kérdések, szemforgatások, vádak. Teljesen elkeserítettek. Mint például, hogy mi van velünk, miért nem tudok elég tökös lenni ahhoz, hogy elcsábítsam, és hogy túl gyáva vagyok, mert lehetnék rámenősebb is.

Kikészítettek, és most érzem, hogy az alkohol mámorába szeretnék menekülni, hogy ne tudjak gondolkodni. Bár a mai ágyas jelenet is kicsit durvábbra sikerült mint amit a szívem kibír, hisz mikor felém fordult kis híján levegőt se kaptam közelségétől. Már-már megbolondulok tőle, viszont határozottságot színlelve esdekeltem, hogy forduljon el a gép felé. Szóval nem történt semmi, ám elég nehéz volt vissza fogni magam, de mint tudjuk ő nem meleg, sajnálatomra. Kissé rosszul is esik, hogy amíg én itt beszélgetek Rennel, ő a házigazda lányával iszogat, és kacérkodik.

- Valami baj van?- érdeklődik a velem szemben álló férfi, figyelmemet újra maga felé terelve.

- Semmi Ren, ne haragudj, csak elgondolkodtam. – szégyenkeztem, mert nem tudtam mit mondott az imént.

- Ennyire unalmas társaság vagyok – simított rá karomra tekintetem keresve.

- Dehogy is! Csak késő van és fáradt vagyok, ugyanakkor jó lenne iszogatni még veled. - fogom meg kezét, melyet nem húzott el, sőt ujjaival végig simítva tartotta enyémet.

- Seya – ijedek meg a mellettem álló hangjára.

- Öm..álmos vagyok, nem megyünk vissza a szobába? –néz le kezünkre ajkait harapdálva Shon.

- Menj nyugodtan, lassan én is követlek! – bazsalygok rá bátorítóan, bár látom, hogy arcán nem őszinte a mosoly. Mi történ? Részeg, és már csak a grimaszolás megy neki?

- Azt szeretném, hogy velem gyere – nyúl karom alá, hogy odébb húzzon – Meg kell beszélnünk pár dolgot.

- Jövök már ne rángass, kérlek!- rántom ki kezem, ő pedig mérgesen megindult.

Nem térek napirendre rajta, talán jobb ha hagyok pár méter távolságot amilyen dühös most.

- Mi van vele? – teszem fel költői kérdésemet, és Ren is érdeklődőbbé válik.

- Ő a barátod?

- Nem, a főnököm. Ne haragudj, majd beszélünk. – Ezzel Shon után siettem, aki ekkor lépett be a házba tétovázva vissza-vissza nézve rám.

- Megmagyaráznád miért vagy ilyen bunkó velem? És miért hozol mások előtt kellemetlen helyzetbe? – csaptam be magam mögött az ajtót.

- Mert. – látszik rajta, hogy erősen gondolkodik, de gyorsan lezárta mondandóját.

- Mert? – érdeklődök karba tett kézzel.

- Ide dolgozni jöttünk, nem pasizgatni! – bukik ki belőle.

- Ó, várj, az más ha te flörtölsz Leilával? - szorítottam hátam mögé dühtől remegő kezeimet.

- Nem, de én nem tettem ilyet – habogott, mégis határozottnak próbált maradni. Látszott rajta, hogy kezd lenyugodni.

- Mi bajod?

- Semmi, ne haragudj amiért elrángattalak. – ült az ágya szélére kiskutya szemeivel figyelve következő reakciómat.

Tetszett ez a nézése, mintha könyörgött volna megbocsájtásomért.

Nagyot nyelve léptem oda hozzá, majd átgondolva inkább leültem vele szembe az ágyam szélére. Szívem torkomba dobogott következő gondolatomtól, amit meg akartam tenni. – Emlékszel még a játékunkra? Kérhetek tőled bármit!

- Igen. Lehet egy kívánságod. – és újra megemelte hangját, szemében a méreg áramlott szét – Ha most azt kéred, hogy visszamehess Ren-hez enyelegni..

- Nem! –szakítottam félbe fantáziáját, majd jobb alsó ajkam mosolyra húztam – Bár még az is lehet, ha nem teljesíted.

- Mondd már mit akarsz! – vetette hátra ágyán magát.

- Aludj velem. - hangzott válaszom.

- De..- ült fel újra némi félelem csillogott szemében.

- Semmi de, csak alvás, nem arra kértelek, hogy dugj meg. - Bár az se lenne rossz megoldás, viszont ezeket az ötleteket el kell hessegetnem. Úgy se egyezne bele, már most meg van rémülve, látszik az arcán. - Na?

- Csak alvás?

- Igen, én sem duglak meg! - húztam fel rosszallóan szemöldököm. Egyébként is alul szeretek lenni jobbára, ezt azért még nem kötöm az orrára.

- J- Jó.. de még mindig kicsi az ágy.

- Összebújunk, ahogy tegnap este is. Mint két jó barát vagy testvér, nevezd ahogy akarod.

- Ezt azért csinálod, hogy zavarba tudj hozni?

- Mondjuk. – Egyeztem bele, bár valójában csak érezni akartam a közeleségét, izmos testének érintését.

- Akkor menjünk fürödni? – puhatolózott, s látványosan nyelt egyet.

Felállva ágyamról lassan közelítettem felé, de nem mozdult, még mindig velem szemben ült. Lábai közé helyeztem térdem, éppen annyira, hogy ne bántsam ékességét, ahogy hajolok közelebb hozzá. Furcsa mód nem ellenkezett. Csak dőlt hátrébb. Már könyökére támaszkodott, s én kezeimre két oldalán. Csupán fél centi volt ajkaink között, de megálltam – Két órája fürödtünk – mondtam halkan párnácskáira, s mivel féltem, hogy megcsókolom fülébe suttogtam tovább – Vagy mégis szexelni akarsz? S végül lágyan megharaptam fülcimpáját.

Ekkor érezve az izgalmat hosszomon gyorsan felálltam az ágyról, hátat fordítva neki ökölbe szorítva kezem, hogy le tudjak csillapodni. Haboztam, mit tehetek meg és mit nem. Semmi értelme nem lenne annak ha most megerőszakolnám, de halkan mögülem hallottam válaszát. – Nem..