A mostoha tesóm haverja / A haverom mostoha tesója

11. fejezet - Melegszik a levegő

Reggel a telefonom hangos csörgésére keltem fel. Mikor állítottam én be ébresztőt? A kezembe vettem a készüléket és láttam, hogy Leo hív. Awww egyem meg. 
- Hol a francban vagy? Már itt vagyunk mind a sulinál de te sehol sem vagy. - hallottam a kétségbe esett hangját amin muszáj volt mosolyognom. 
- Nyugalom tökmag. Itthon vagyok. - 
- Akkor vonszold ide magad mert bár nekem ez az első napom neked a második heted, úgyhogy csipkedd magad. -
- Jól van na. Azért felöltözhetek vagy boxerben óhajtasz látni? - 
- Cs-csak gyere. -  dadogott aztán lerakta. 

Vigyorogva tettem le a telefont és másztam ki az ágyamból nagy nehezen. A szekrényem előtt megállva túrtam a hajamba és kivettem egy atlétát, meg egy szakadt nadrágot. Ezeket fel véve a kezembe kaptam a bőrkabátom és a táskám aztán rohanni kezdtem a suli felé. 

A kapuban már vártak a srácok és egy aggódó tekintetű mégis ideges Leoval akadt össze a tekintetem. Csakhogy amint meglátott az arca felvett egy pirosos színt és elfordította a kis fejét. 
- Cső haver. Hosszú volt az éjszaka? - kérdezte Mark a tegnapi beszélgetésünkre utalva. 
- Nem teljesen. Csak szeretek aludni. - mondtam egy fél mosollyal és Leo felé sandítottam aki időközben felszívódott. Na találjátok ki, ki miatt. Aki Oliviára tippelt az jól gondolta. 

- Szia Leo. Hogy van a fejed? - kérdezte aggódva a csaj. 
- Most már jobban, ha leszámítjuk azt a fejfájást amit Markék okoznak nekem. - kuncogott a törpe. 
- Ezt hallottam. - szólt Mark. 
- Tudom. - mosolygott Leo és elindultak be az épületbe. Ösztönösen mentem utánuk amin Mark és Will jót kuncogott. 

Beérve a jól megszokott tekintetek futottak végig a testemen amit már egy hét után nagyon kezdek unni. Értem én, hogy eddig a fél sulit lefektetettük de most már csak Leot akarom az ágyamba és az életembe, szóval az összes szexhiányos csaj keressen mást. 
- Szünetben ütközünk öcsi. - szorongatta meg Mark szegény Leot.  
- Aha biztos. - motyogott és felém sandított, mire én megnyaltam az ajkam a fejem elfordítva mintha nem látnám. Egy halvány mosoly jelent meg az arcán aztán bement az osztálytermébe Oliviával az oldalán. 

Mi a srácokkal a saját termünk felé vettük az irányt. 
- Téged nem idegesít ez a sok tekintet? - kérdeztem Markot mikor már a 10. csaj mért végig mindkettőnket. Will annyira nem volt benne a "fektessük meg a suli összes csaját" dologban így őt nem nézték. 
- De, nagyon. Viszont ez várható volt. - 
- Igaz, de baszki ez már tényleg sok. - 
- Megmondtam nektek srácok az elején, hogy ennek nem lesz jó vége. - mondta Will anyáskodva.
- Mikor lettél te az anyánk? - kérdezte Mark.
- Nem lettem, de jó érzés kimondani, hogy igazam volt. - vigyorgott idétlenül. 

Bementünk a termünkbe ahol, rögtön odajöttek a legtöbben Leoról kérdezősködni. 
- Az öcsém, ennyit kell tudnotok, most pedig mindenki fogja be mert még az első óra sem telt el már fáj a fejem. - fogta a fejét Mark színészkedve. - Ha most kiborítotok akkor mindenki az ablakon át fog távozni. - mondta komolyan. Persze Will és én tudtuk, hogy csak azért mondja ezt mert nincs kedve magyarázkodni olyanoknak akiket csak azért érdekli ki Leo, mert köze van hozzánk. Barmok. 

Leo

Amint bementünk a terembe minden szem rám szegeződött ami nem volt a legfelemelőbb érzés így megböktem Olit. Értette a célzást és erősen meglökött a hátsó padsor felé. Csoda, hogy nem taknyoltam el. 

- Nagyon kedves vagy. - súgtam neki amikor leültünk mire ő csak rám vigyorgott. - Úgy emlékszem azt mondtad, hogy ribancként viselkedsz, de most teljesen más vagy. - 
- Igen ez igaz. Tudod, kicsit hatottál rám és miután a bátyám szakított a barátnőjével felszabadultam. Nincs értelme tovább színészkednem. - vont vállat mosolyogva. - Ééés most már megszerezhetem azt aki tetszik. - mondta és álmodozó szemekkel hátra dőlt a székében. 
- Neked tetszik valaki és én erről nem tudok? Elmondod egyszerűen, vagy saját módszerrel szedjem ki belőled? -