𝐅𝐄𝐊𝐄𝐓𝐄𝐇𝐎𝐋𝐋Ó - 𝐦𝐚𝐫𝐯𝐞𝐥 𝐟𝐟

S4 - Wakanda

WAKANDA 

A szemüvegemet levéve néztem ki a helikopter ablakán. 

-Későn jöttünk -mondtam ki rezzenéstelenül. 

Az óriási zöld füves részt Wakanda katonái, A Bosszúállók és mindenféle idegen lények lepték be. 

-Egyelőre annak örülök, hogy megtaláltalak - mondta Strange. 

-Nem tudtam, hogy tudsz helikoptert vezetni - néztem rá. 

-Szükségük van rád, Raven - szólt rám ércesen. 

-Nem harcolok, Strange. 

-Barnes odalent van - mondta. -Meg akarják ölni. 

-Tessék? - kérdeztem döbbenten, odakapva a fejemet, keresve a fém kezű férfit szemeimmel. 

- Fegyverek mögötted, ha az erődet választod, pedig szívesen kiraklak - mondta azonnal, Én pedig hátranyúlva ragadtam meg a gépfegyvert azonnal. - Okos választás - mondta, Én pedig a helikopter ajtaját felrántva hagytam, hogy ereimben szétterjedjen a düh, agyamat elöntse a sötét köd, s a fegyvert kibiztosítva nyitottam tüzet azonnal. 

Rég volt kezeim közt fegyver, talán utoljára mikor még a Hydra tartott fogva. De azóta sok dolog történt. Loki meghalt. Thanos támad. Az élet tönkrement. 

Újratöltve a fegyvert indítottam újra tüzet, majd miután az összes töltényem elfogyott, kicsatolva az övemet dobtam le a fegyvert. 

-Mit csinálsz? - meredt rám döbbenten Strange. 

-Megyek - szálltam ki az ülésből. 

-Raven, megőrültél? Gyere vissza, azonnal! Ki ne merj ugo... - kezdett el üvölteni, de Én a helikopterből kiugorva hunytam le szemeimet. 

Talán most azt gondolod, túlságosan elszabadult a pokol. De tudod mit? Igazad van. Egyetlen cél hajtott - Thanos megölése. Egy cél, megannyi ember számára. Hogy Thanos halott legyen. Hogy megbosszuljuk mind azt, amit eddig tett. Mindent. Loki halála megrázott mindenkit. A többi pedig már csak hab volt az amúgy elég elrontott tortánkon. 

Erőm segítségével biztonságos földetérést biztosítottam magamnak - majd vérben forgó szemekkel indultam meg heves pulzussal, dühvel megtelve James Buchanan Barnes felé, aki fegyverével próbálta pusztítani köré gyülemlő ellenségeinket. Aztán, a lila fény felvillant, Én pedig erőm segítségével takarítottam el a mocskot Barnes körül, ezzel együtt az összes lényt, mely megpróbálta megölni. Döbbenten akadt meg, lenézve a két méteres körzetben eldőlő szörny szerűségekre, míg Én próbáltam mérgemet visszafojtani. Döbbenten fordult meg, majd meredt rám, mint aki nem is hisz szemének. 

- Raven - szakadt ki belőle. 

-Buck - sűrítettem meg lépteimet. 

-Neked világít a szemed - meredt rám döbbenten. 

-Tessék? 

-Lila a szemed! Clintnek igaza volt! - mosolyodott el szórakozottan, Én pedig megkönnyebbülten vetődtem karjaiba. 

-Oh istenem, hiányoztál! - szakadt ki belőlem, szorosan átölelve, Ő pedig mit sem habozva csókolt meg. 

-Hé, ha nem zavarna, éppen az életünkért küzdünk! - szólt elvigyorodva Feketpárduc. 

-Elnézést - szakadtam el azonnal. - Már megyek is. 

-Hé - ragadta meg a kezem Barnes szigorúan. -Vigyázz magadra. 

-Te is - meredtem rá, elrántva csuklómat. -Ne halj meg. 

-Nem terveztem - villantott egy félmosolyt, Én pedig erőm segítségével reppentem fel azonnal, körbenézve a terepen, majd azonnal szálltam is le, kisegítve a Wakandai harcoló katonákat.  

Hosszú, fárasztó harcnak néztünk elébe, hiába fogytak ellenségeink, mindig jöttek újabbak. Hol nyerésre álltunk, hol vesztésre, hol veszélyben voltunk, hol taroltunk - mint például... 

Orromhoz kapva a kezemet görnyedtem össze fájdalmasan felnyögve. 

- Ennyi. Vége - mondta unottan felém lépkedve. -Meghalsz. 

-Rohadj meg - dünnyögtem összekaparva magam. 

-Nem is tudom, melyik lenne rosszabb, ha a barátod végig nézné, vagy úgy, hogy tudja, nem segíthetett rajtad? - ragadta meg hajamat, így fájdalmasan felkiáltva néztem szemeibe. 

-Hagyd ki ebből - vigyorodtam el azonnal gúnyosan. 

- Véged, Te haszontalan, agy mosott Hydra katona - hajolt közelebb hozzám, Én pedig megpróbálva erőmet használni szipogtam egyet, ám azonnal csattant is arcomon erős keze, így elfojtva sikkantásom borultam újra a földre. Aztán, Ő utánam. Csak, Ő holtan. 

-Jól vagy? - bukott térdre azonnal Bucky, megragadva arcomat, ölébe húzva. - Raven? 

- Istenem, mikor lesz már vége - markoltam fém karjába. 

-Menj az épületbe. Neked ennyi bőven elé...

-Nem - kapartam fel magam azonnal. 

-Raven - segített fel, ám Én félkézzel, erőm segítségével kapcsoltam le két ránk vadászó lényt. 

-Jól vagyok - mondtam. 

-Tessék - nyomta a kezembe fegyverét, majd hátáról levéve a másikat nézett rám. -Azt hiszem, sok megbeszélni valónk lesz. 

-Minden bizonnyal - biccentettem otthagyva, lépteimet megsűrítve a harcoló Natasha felé, ki éppen Thanos egy gyermekével harcolt, és térden csúszva nyitottam tüzet azonnal, megölve a kék hajú nőt, ki holtan borult a szőke rövid hajú barátnőmre. 

-Ez undorító - nyöszörgött felkönyökölve, Én pedig boldogan segítettem fel. 

-Új a hajad - mondtam. 

-Igen. Milyen? 

-Csinos vagy. Bruce ha meglátja... - vigyorodtam, újratöltve a fegyvert, de ekkor az ég besötétült, s mennydörgések sokasága zavarta meg a harcot. 

-Most jön a kedvenc részem - nézett fel Steve az égre lihegve, még is mosolyogva. És mindenki tudta, hogy mi jön. Vagy is, hogy kicsoda. 

Thor Odinson.