Egy kvibli lány naplója -Tekergők kora

37. Remus haragja

Ez előtt a könyv előtt még sosem próbálkoztam fanfiction írásával. De tekintve, hogy óriási HP fan vagyok, ezt nem hagyhattam ki. Mindig is a Tekergők kora ihletett meg legjobban, mert szerintem az ő életük egy kimerítehetetlen történetforrás. (Remélem erre egyszer Hollywood is rájön és készítenek valami ütős filmet belőlük. ;) ) Nagyon jó élmény volt, nekem is mint írónak belecsöppenni a világukba, élveztem minden percét, remélem ti is! Bízom benne, hogy jól vissza tudtam adni ezt a kort, a szereplőket és, hogy Ariah karakterét is bele tudtátok illeszteni a Varázsvilágba. Nagyon szépen köszönöm a rengeteg támogatást, pozitív kommentet és ☆-ot! Köszönöm a lelkes olvasó közönséget!
Most pedig következzen az a megígért ráadás, ami végleg lezárja a könyvet.

Remus szemszöge

Remust életében először csak a harag vezérelte. Nem érdekelte senki és semmi, amikor dühtől kipirult arccal berontott a Potter házba.
Amint magához tért rögvest seprűre szállt és a Térképet használva azonnal felkutatta barátait. Tele volt aggódással és félelemmel! Araiah képes volt otthagyni őt kábán, hogy bajba sodorja magát amiatt a semmirekellő öccse miatt?! Ez több volt, mint amennyit Remus el tudott viselni!
Berontott a ház nappalijába és kis híján felrúgott egy széket. Zihált, szemei pirosak voltak, haja pedig kócos.
- Remus! - pattant fel valaki a kanapéról riadtan. Sirius volt az. Barátja arcát meglátva kissé elborzadt - Veled meg mi történt?
- Azonnal velem kell jönnöd! - fújtatta Remus - Most!
- Mi történt?
- Ki van itt?! - szalad be két másik ember a szobába. James és Lily voltak azok.
- Remus?!
- Mi történt a fejeddel? - ugrott Remus mellé Lily, de a fiú ellépett mellőle
- Semmiség! Sirius, most azonnal meg kell keresnünk Ariaht!
- Miért, mi a baj?
- Ma reggel váratlanul betoppant hozzánk Regulus. Valamivel átmosta Ariah agyát, hogy el lehet pusztítani Voldemortot és magával vitte, hogy segítsen neki. Engem pedig kiütött az a nyavalyás manó! - fújtatott.
Lily, James és Sirius értetlenül össze néztek. Látták, hogy barátjuk nincs épp a helyzet magaslatán.
- Szóval azt mondod, hogy Ariah bajban van?
- IGEN AZT! - kiáltja ingerülten Remus.
- Mondták, hogy hova mennek? - kérdezte James.
- Azt nem!
- De azt mondod Sipor is velük volt? - kérdezte Sirius.
- Igen! - felelte egyre türelmetlenebbül Remus.
- Rendben van! - állt mellé Sirius - Akkor irány a Black ház!

A négy barát hoppanálva érkezett meg a fekete kúria elé. Nem sok időt vesztegettek! Ariah minden bizonnyal nagy bajban lehetett és szüksége volt a segítségükre! Tudták, hogy Ariah valamiért görcsösen ragaszkodott ahhoz, hogy egyszer összeforrassza testvéreit és ezért képes volt bármit megtenni. Akár még az életét is kockára tenni.
Remus minden tagja reszketett. Ariah a lefontosabb személy volt az életében! És most semmit nem tudott róla. Már a lehető legrosszabb forgatókönyv is lejátszódott a fejében és ahányszor próbálta elűzni ezeket a rémes gondolatokat, azok annál erőszakosabban tolakodtak az elméjébe. Mi van, ha már elkéstek? Mi van, ha már megtörtént a baj? Mi van, ha már sosem lesz alkalma megkérnie a lány kezét?
A Black ház első pillanatra üresnek tűnt. James bezárta mögöttük az ajtót, de nem vártak egy percet sem. Sirius sietős léptekkel benézett az összes földszinti helységbe;
- Sipor! - kiáltott.
Semmi válasz.
Sirius felszaladt az emeletre, Remus és a többiek szorosan a nyomában. Mikor a szalonhoz értek megtorpantak. Egy manó állt a helység közepén, nekik háttal. Mozdulatlan volt.
- Sipor?! - szólt rá Sirius.
A manó összerezzent és hirtelen mintha el akart volna rejteni valamit a kezéből. Megfordult. Szemei vörösek voltak és nagyon zaklatottnak tűnt.
- Hol van Ariah és Regulus? - förmedt rá Sirius. A szeme szikrákat szórt.
A manó szaporán vette a levegőt és nem mert Sirius szemébe nézni. A kezében görcsösen szorongatott valamit, de arra a fényes medálra senki sem figyelt. Még Remus sem.
- Áruld el! - kiáltotta el magát Sirius.
- Az öccsét megölték - nyögte ki nagy nehezen a manó, rekedtes hangon.
- Hogy mi?!
- És Ariah? - lépett elő rögvest Remus. Szíve olyan hevesen kalapált, mint még soha.
- Már halott volt, amikor a barlangban találtam - felelte lekezelő stílusban a manó.
- Hazudsz! - lépett oda hozzá Remus és nyakánál fogva felkapta. Sipor fulladozni kezdett.
- Remus! - sikkantott Lily.
- Hol van Ariah?! - ismételte meg a kérdést.
- Meg...meghalt - préselte ki a szavakat Sipor.
Remus arca eltorzult és a földre dobta a manót. Kiviharzott a szobából, ki a Black házból és mikor becsapta maga mögött az ajtót a nagyvilágba üvöltött. Mérgesen az ajtóba rúgott, fel-alá járkált és a haját tépte. Azt gondolta, ennek így nem lehet vége! Nem lehet, hogy ilyen korán elveszítse azt, akit szeret!
Nem akarta elhinni, de szíve mélyén tudta, hogy megtörtént! A kezére pillantott, ahol bőr szíjakba rejtve az a kicsi holdkő lapult, aminek a párját Ariahnak adta évekkel ezelőtt. A kis kő, most olyan sápadtnak tűnt, mint még soha. Mérgesen letépte a karjáról és az ablaknak vágta.
Az üveg összetört, ahogy Remus lelke is.