NINCS KIVÉTEL | NEGAN

I.

A harmadéves osztály lány része, hatalmas lassúsággal és unalommal vette át szinte alig használt felszerelésüket. Arról beszéltek, hogy vajon ki lesz az új tanár, és hogy vajon mennyire fogja őket kifárasztani. Az előző tanár már megszokta, hogy a lányok nem élvezték annyira az óráit, mint egyes fiúk.

A fiúkat is megfogta az új tanár gondolata, bár talán nem fogalalkoztatta őket annyira, mint a lányokat. Őket inkább az érdekelte jobban, hogy mi lesz az edzésükkel, amit a régi tanár tartott, heti négy-öt alkalommal.

A hatalmas tornacsarnokban állva várta az osztály az új tanár megérkezését. Mindeközben a terem másik felében egy másik osztály futotta a köröket, Mrs. Clarkson-nal. Így már biztosra tudták, hogy nem ő lesz a tanáruk.

Darlene Alderson mellkasa előtt összefont karokkal állt egyhelyben, és figyelte, ahogy a fiúk rendetlenkedtek, néha-néha mosolyra húzva ajkát. Míg néhány lány unottan forgatta szemét, néhányan pedig izgatottan pillantottak minden percben az ajtó felé.

Körülbelül nyolc perc tellhetett el az órából, mikor nyílt az ajtó, és egy magas, negyvenes éveiben járó férfi lépett be rajta, arcát sötét borosta borította. Egy szürke melegítőnadrágot és egy fekete pólót viselt. Tudni illik, Darlene volt a legkisebb, így ő állt a sor végén, ő is pillantotta meg legutoljára a férfit.

Amint az osztály elé ért, a lányok többsége elpirult, vagy hatalmas mosolyra húzták ajkaikat. A fiúk is összesúgta, esetleg lepacsiztak.

Igen.

Mr. Smitht szinte mindenki ismerte a suliban. Mindig minden osztály őt akarta megkapni, a lányok azért, mert jól néz ki, a fiúk pedig azért, mert szimplán jófej.

Sok más osztály mesélte már, hogy Mr. Smith be szokott állni kosarazni hozzájuk, és le szokott alázni mindenkit. A vesztek csapatnak nyílván mindig járt valami büntetés, de ebben Mr. Smithnek sosem volt része, mert mindig a győztes csapat tagja volt.

- Sziasztok! - nézett végig a tornasoron, és már csak a nézésétől képes lett volna néhány lány elájulni. - Mr. Smith vagyok, ha még nem ismernétek. Én leszek az új testnevelés tanárotok, és ha minden igaz, az iskola csapatának edzője is. - mérte végig a fiúkat.

Darlene szúrós szemekkel meresztett a férfira, csak akkor tűnödött el azon, hogy mi is lesz vele.

- A mai órára nem készültem semmi komollyal, de a többi órán nem leszek ilyen kegyelmes. - poénkodott, amin egy jó pár fiú elnevette magát, a lányok pedig ajkukba harapva méregették Mr. Smitht.

Miután mindenki elfoglalta magát az órán valamilyen sporttevékenységgel, a lányok főként Mr. Smithről beszéltek. A fiúk kosaraztak, de természetesen voltak, akik csak a padon ülve várták az óra végét.

Az óra vége előtt öt perccel kiengedte őket Mr. Smith, hogy időben át tudjanak öltözni. A lány öltözőben egyeseknek be nem állt a szájuk az újdonsült tanárukról, de volt aki, inkább csak minél hamarabb szabadulni akart az öltözőből. Ezzel Darlene sem volt másképp.

___

A rá következő nap elég lazának bizonyult, nem volt egy dolgozat sem, és a tanárok sem kötekedtek a diákokkal. Minden szinte túl jónak tűnt, de csak addig míg el nem következett a délután.

Délután volt az első olyan edzés ideje, mikor nem Mr. Jackson fogadta a fiúkat a pályán. A fiúk felszerelésben álltak a füves pálya szélén, néhány bemelegítő gyakorlatot végezve vártak.

- Sziasztok, fiúk. - ütötte meg fülüket a mély férfi hang, és hátra fordulva megpillanthatták a hanghoz tartozó személyt. - Néhányótok már tudja, hogy én leszek az új edzőtök, de aki lemaradt volna erről az infóról, Mr. Smith vagyok. - nézett végig a fiúkon. - Mára nem terveztem semmi komolyat. Meg szeretném nézni, hogy hogy játszottok, hogy a későbbiekben annak megfelelően fejlesszük azt, amiben esetleg gyengeséget látok. - rakta fekete melegítőnadrágja zsebeibe kezeiet.

A pályára felállt a csapat, első sorban végzősök, és harmadévesek voltak a pályán. Mr. Smith végig a pálya széléről szemlélte az eseményeket, jobb kezével allát támasztva, míg bal karját mellkasa előtt tartotta. Nagyon koncentrált, szemöldökét szúrósan összehúzta.

- Rendben, sikerült nagyjából kielemeznem a módszereiteket, de azért néhány hibára is felfigyeltem. - eresztette le végül mindkét karját teste mellé - Ezt már majd csak a következő edzésen részletezem. Holnap találkozunk. - köszönte el, majd megvárta, míg mindenki visszament az öltözőbe, hogy aztán ő is visszamehessen az irodájába.

____

A következő nap igen hosszadalmasnak bizonyult, rengeteg tahó ember, piszkálódó tanár, és unalmas órák követték egymást. Az edzés egy úgy mond kikapcsolódás volt egy ilyen nap után.

- A mai napon külön fogjuk az offense és defense játékosok technikáit fejleszteni.  - járkált a fiúk között Mr. Smith. - A támadók álljanak ide, - mutatott maga elé, - a védők pedig oda. - mutatott a pálya másik felére.

A védők ütközéseket gyakoroltak és egyéb kemény feladatokat. A támadók inkább erőnléti és gyorsasági feladatokat kaptak.

- Nem veszed le a sisakod? - pillantott a legalacsonyabb felé az edző - Ezen az órán nem lesz szükséged rá. - a kis termetű csak gyorsan megrázta fejét, és ismét a feladatokra koncentrált. Mr. Smith nem nézte jó szemmel a szófogadatlanságát, de már csak még kíváncsibb lett a képpeségeire.

Mikor az alacsony került sorra, iszonyat gyorsasággal futott végig a pályán, és szögdelt végig az ugróiskolán. Biztosra tudom mondani, hogy a többi játékost bőven maga mögött hagyta.

Mr. Smith még mindig komly tekintettel méregette a legkisebbet, ahogy egyik – nála jóval magasabb – társával beszélgetett, valószínűleg valami viccen nevetve, a sisaktól ugyan is nem látszódott teljesen az arca.

- Mi a neve?  - kérdezte az edző az egyik gyerektől, miközben a kicsi felé bökött fejével.
- Da.. - kezdte egyből mondani a magas fiú, de nem fejezte be, csak hebegett-habogott. - Izé.. Daniel. -  nézett el az edző tekintetétől a fiú.

- Daniel? - kérdezett vissza Mr. Smith, majd a tőle jóval távolabb álló alacsony termetű gyerekre nézett. A fiú, akitől kérdezte, vállat vonva bólintott. Mr. Smith annyiba is hagyta a fiú faggatását, inkább ment a védőkhöz, hogy segítse feladataikat.

___

Néhány héttel később már kezdtek Mr. Smith-hez szokni és az edző is a csapathoz. Kezdte kiismerni a gyengeségeiket és erősségeiket is. Olyan taktikákat mutatott nekik, amiknek hatalmas hasznát tudták venni. És a meccs egyre csak közeledett.

A pénteki edzés után Mr. Smith beült egyik munkatársával – és egyben jó barátjával egy kocsmába. Beszéltek sportról, de komolyabb témák is szóba kerültek.

- Hallottad, hogy kirúgtak egy tanárt a szomszéd gumnáziumból? - kérdezte Turner. Mr. Smith fejét rázva jelezte, hogy nem hallott róla. - Ismét egy tanár-diák kapcsolat. - nevette el magát a férfi, de ez csak felháborította Mr. Smitht.

- Nem értem az ilyen embereket. Értem én, hogy valaki a fiatalabbra bukik, de egy diák? - forgatta szemeit - Szánalmas. - ivott a söréből egy kortyot - Sose tudnék egy diákomra se olyan szemmel tekinteni. És mélyen elítélem azokat, akik az ellenkezőjét gondolják. - háborodott fel mégjobban, és hogy oltsák a feszültséget, Turner felhozott inkább egy másik témát.