Mi van, ha kiderül, hogy főszereplőnknek kapcsolata volt az ellenséggel, még az apokalipszis előtt. Vajon mi fog történni, mikor Darlene Alderson ismét találkozik egykori testnevelés tanárával, Negan Smith-szel. És mi lesz akkor, mikor a többiek is...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
*meccs napja*
- Ez egy szar lesz. - húzta fel cipőjét az egyik elkapó az öltözőben, és fejét rázva motyogott orra alatt.
- Ezt a csapatot nem tudjuk legyőzni. - jelentette ki egy nagydarab védő.
- Fejezzétek már be, baszki! - kiabálta el magát a csapat irányítója, Jason - Ha így álltok hozzá, nem is fog sikerülni. Ő nem izgul - bökött fejével a folyosó végén álló, a pálya felé néző alacsony termetre. - Ő nem izgul, mert tudja, hogy képes rá. - mérgelődött a magas fiú.
- Mr. Smith úgy se fogja pályára küldeni. - frogatta szemeit egy másik védő - Szerintem nem túlságosan szimpatizál vele.
- De ilyen nincs. - vágott szavába az irányító. - Azt akarom, hogy mindenki legyen olyan magabiztos, mint ő. Jobbak vagyunk náluk. - meg sem várta, hogy válaszoljanak neki, elindult az apró gyerek után, ki, a pályára.
Valóban egy erős csapat volt az ellenfél. Ezt mindnyájan tudták, de Mr. Smith új taktikáinak köszönhetően volt esély a győzelemre.
Csatakiálltás, és pénzfeldobás után jött az első támadás, amit a mieink kezdhettek. Mint azt a védő is mondta, Mr. Smith nem küldte fel a pályára a legkisebbet, pedig a csapat egésze tudta, ő a legnagyobb reményük.
Miután még a negyedik támadásnál sem álltak nyerésre, Mr. Smith egyre feszültebb lett, fel-alá járkált, és ökölbe szorított kézzel idegeskedett.
Az edző odasétált a kispadon ülő játékoshoz. - Daniel, te jössz. - a fiú hatalmas meglepettséggel nézett fel sisakja alól az edzőre, de nem vesztegetve sok időt, szaladt is a pálya szélére, hogy a kővetkező védés után, ő következhessen.
Kezét lóbálta teste mellett, aprókat ugrált, lába nem is hagyta el a talajt, fejét jobbra-balra forgatta. Mr. Smith összeszorított fogakkal nézte a fiút, ő volt a csapat utolsó reménye.
Bizonyítani akart. A lelátón ülő diákoknak, tanároknak, szülőknek, a csapatának. Mr. Smith-nek.
A kis termetű futó, csak úgy hozta a pontokat, és egyenlítéskor az egész csapatszellem felerősödött. Mr. Smith sem ült már, egyre lelkesebben járkált és kiabált.
Hatalmas győzelmet arattak, a futójuknak köszönhetően. Két védő vállukra kapva ünnepelték a győzelmet.
- Daniel! - szólította meg az edző - Szép volt.
Csak ennyit mondott, de ez akkor melegséggel töltötte el a futó szívét, mint más még sose.
Ezt követően Mr. Smith sokkal jobban odafigyelt Danielre, és minél jobban szerette volna kideríteni, hogy ki áll a sisak mögött. Az összes fiút alaposan megfigyelte, akiket csak tanít, de nem lelt rá az apró fiúra.
