Érzelmek vihara (Sebastian Vettel Fanfiction) - Javított kiadás 2021

4. rész

Nagyon hamar sikerült beilleszkednünk az új környezetbe, a Vettel család azonnal befogadott minket. Miát imádja mindenki, és ő is imádja szállásadóinkat.

5 napja dolgozom már, Mia az ismerkedős bölcsis napon, pénteken nagyon jól érezte magát, de aztán amikor hétfő reggel ott kellett hagynom és mennem kellett munkába, nagyon nehezen viselte. Úgy sírt és kapaszkodott belém ahogy eddig még sosem tette. Borzasztó volt, de nem tehettem mást ott kellett hagynom, mert pénzt kellett keresnem. A bölcsis nénik szerencsére nagyon kedvesek voltak és biztosítottak arról, hogy napközben informálnak majd a lányom hogyléte felől és igyekeznek megnyugtatni őt. A munkaidőm reggel kilenctől ötig tart, Georg szerencsémre megígérte, hogy igyekszik engem csak délelőttre tenni, de majd néha be kell ugranom a délutánra is.

A Vettel családdal nagyon jól kijövünk, bár csak pár napja ismerjük őket, de nagyon kedves emberek. Heike a belvárosba jár dolgozni, de minden reggel készít reggelit a családnak, nekünk is Miával. Ha valaki csak betéved a házba és nem ismeri a családot, azt gondolhatja mi is családtagok vagyunk.

- Jó reggelt! - köszöntem boldogan mikor szombat reggel lementem a konyhába, azegyik kivételes alkalom, hogy szombaton nem dolgozom, Georg ezt a hétvégétmindenkinek kiadta, úgyhogy nem dolgozunk.
- Szervusz! - tett elém Heike egy nagy bögre teát, Norbert mellettem olvasta azújságot miközben a reggelire várt.
- Mia merre van? - kérdeztem.
- Melanieval és Fabival kimentek Seb elé Mannheimbe.
- Akkor már értem ezt a nagy sürgés forgást. - nagy főzőcskézésben volt Heike.- Szívesen velük mentem volna. - szomorodtam el.

  -Megeszem a reggelit és segítenijövök Heike. – mikor végeztem a pirítósommal és a kávémmal felrohantam,felöltöztem és megcsináltam az ágyunkat, majd visszamentem a konyhába. - Itt isvagyok, mondd mit csináljak?
- A csokitortát megcsinálnád? - kérdezte. - Ez a fiam kedvence.
- És nem lesz baj ha nem te csinálod?
- Dehogy baj, egyébként Mia szerint a te csokitortád a legjobb. - mosolygott.
- Miának is az a kedvence, csak azért mondja. - szabadkoztam. - És mikor jönnek?
- Szerintem már nemsokára, elég korán elindultak. - Norbert, Heike és énjókedvűen beszélgettünk, aztán egyszer csak hallottuk, hogy megáll egy autó afeljárón, mindannyian letettük amivel foglalatoskodtunk és kisiettünk. Akocsiból egy magas szőke hajú, kék szemű fiú szállt ki és szinte futott szüleikarjába, látszik rajtuk mennyire szeretik egymást, sejtettem, hogy nagyonösszetartó család, de azt nem gondoltam volna, hogy világutazó fiúknak isennyire fontos a családja. Szép jelenet volt, aztán megláttam az én kishercegnőmet a szája tiszta csoki volt, vigyorogva futott felém.
- Szia! Hát te meg hogy nézel ki? - kacagtam.
- Seb nem bírta ki, hogy ne menjünk be a cukrászdába, az ő bűne. - mosolygottMel.
- Te vagy Tiffani igaz? - nyújtotta a kezét felém. - Seb vagyok, hallottam,hogy ti foglaltátok el a szobám.

- Hát .... igen. .... de .... – meglepett ezzel a megjegyzésével.

- Seb vett nekem coki tojtát, neki isz az a kedvence. – toppant közbe mosolyogva Mia így nem reagált rá a fiú.
- Na gyertek beljebb, gyere kisfiam, nemsokára kész az ebéd. - terelt be bennünket Heike.
- Gyere megmosakodunk. - indultam Miával az emeleti fürdőszobába.
- Seeeb. - ugrott Mia a nyakába.
- Ha szeretnéd átköltözünk Steph szobájába, nem gond. - léptem hozzá, ő az ágyon ült Mia az ölébe kucorodott.
- Nem kell, majd alszom Fabinál. Látom már berendezkedtél. - mutatott a játékmackókra és babákra amik átvették az autók és egyéb fiús holmik helyét.
- A holmidat elpakoltam Mia elől, itt vannak a felső szekrényben. - nyitottam ki a szekrény ajtaját. - Elég drágának tűnnek és mivel állandóan velük játszott féltem, hogy tönkreteszi őket, így kipakoltam azt a 'sok' játékát ami van. - magyarázkodtam.
- Ugyan mi bajuk eshetne, amúgy Fabi is szokott velük játszani.
- Gyertek ebédelni! - jött be Fabi. - Seb kijössz holnap a meccsünkre? - nézett bátyjára.
- Naná, mikor lesz?
- Háromkor.
- Fabii én isz mehetek? - nézett rá kérlelően Mia.
- Ez jó ötlet, Tiff mi lenne ha ti is jönnétek és szólnánk Melnek is? - lelkesült be.
- Ha Mel is megy akkor rendben van. - közben leértünk a konyhába, ahol Mel már megterített, Norbert az asztalnál ült, Heike pedig pakolta az ételeket az asztalra. Beültettem Miát az etetőbe, majd mindannyian elfoglaltuk helyünket az asztal körül és jóízűen megebédeltünk.

- Anya ez a legjobb csokitorta amit eddig ettem. - hízelgett édesanyjának Seb.
- Tiffani sütötte. - meglepetten nézett rám, majd Heike felvilágosította. - Tiffani remekül főz, a Bruchsee-ben dolgozik.
- Az a környék egyik legjobb helye. - mondta Seb.
- Kéjek méd. - tolta a torta felé tányérját Mia.
- Majd holnap jó? - néztem rá komolyan. - Ma már eleget ettél.
- Naaa, légyszi, ana. - próbált győzködni, de hajthatatlan voltam.
- Gyere menjünk játszani. - hívta Fabi.
- Ana eljakta az ajutókat. - biggyesztette le a száját. - Nem tudunk vejük játszani.
- Nekem is vannak autóim, igaz nem olyanok mint Sebé.- kézen fogta a kislányt és elindultak az emeletre, Heike utánuk szólt, hogy legyenek óvatosak, segítettünk Melanieval elpakolni az ebéd maradványait, Seb és az apukája az asztalnál ültek, a beszélgetés nem maradt abba.
- Victoria miért nem jött veled? - kérdezte Norbert Sebtől.
- Sok most a munkája, és kicsit összekaptunk. - nézett szomorúan.
- Sejtettem. - sóhajtott Heike. - Tudod kicsim, hogy kedvelem Victoriát, de igazán kereshetnél magad mellé olyas valakit akit megérdemelnél, akivel boldog lehetsz.