Érzelmek vihara (Sebastian Vettel Fanfiction) - Javított kiadás 2021

36. rész

A tökéletes boldogságunk február első napjaiban véget ért. Seb február 6-án elutazott Spanyolországba, nagyon nehezen ment a búcsúzás, tényleg együtt töltöttük addig az egész napjainkat, nem csak nekem és Miának volt nehét, láttam Seben is, hogy szívesebben maradna velünk, pedig tudom, hogy nagyon szereti a versenyzést. 

- Holnap megnézzük apát a tévében, jó? - kérdeztem a mellettem ülő lánykámtól, aki erre lelkesen bólogatott, Norberttől tudtam meg, hogy itt Németországban minden Forma 1-el kapcsolatos programot lead a TV.
- Ana .... Stephanie kisbabája az én kistesóóm jesz?? - kérdezte komolyan, a szülők néhány napot nemrég Stephaniéknál töltöttek és nagy boldogan újságolták hazaérve, hogy nagyszülők lesznek. Mia pedig azóta nagyon sokat emlegeti a babát. 
- Nem Mia, a pici a te unokatestvéred lesz. - mosolyogva nézett rám Heike és Mel, mellettünk ültek a nappali kanapéján.
- És nekem nem jesz kistesóóm? - kérdezte, amivel igazán meglepett.
- Szeretnél? - néztem rá majd a jelenlévőkre somolyogva.
- Iggennn.
- Hát ez nem csak rajtam múlik .... majd megbeszéljük apával, rendben? - mintha érezte volna, hogy szóba került, elkezdett csörögni a telefonom, a kijelzőn Seb neve villogott.
- Szia! ... Te is nekünk! ... Itt ül mellettem ... alig várja, hogy hazagyere ... és - mosolyogtam az említettre. - van egy kérdése ... igen,de erre csak te válaszolhatsz. ... Jó, menj csak, majd még beszélünk, mi is szeretünk, szia!
- Mit mondott? - kérdezte Heike.
- Mindenkit puszil, és hiányzunk neki.
- Ana ... éhes vadok. - olyan édes volt ahogyan ezt mondta majd elnyomott egy ásítást.
- Gyere a nagyi ad neked vacsorát. - pattant fel szinte azonnal Heike, és a Miával együtt a konyhába sétált.
- Aztán megfürdünk. - jelentettem ki, bár szerintem ezt már egyikük sem hallotta.
- Olyan szép kis család vagytok hárman. - somolygott Mel. - Annyira boldognak tűntök.
- Nagyon szeretem a bátyád.
- Igen az látszik és az is, ő mennyire szeret ... Miáért meg az első perctől odáig van ... ahogy mindenki.
- Mel annyira szeretlek ám téged is – mellé ültem és átöleltem a nyakát. - olyan vagy nekem mint a kis hugicám.
- Én is szeretlek Tiff.
- Segítesz megfürdetni Miát?
- Persze.
- És alszol velünk?
- Csajos nap? - elnevettük magunkat ezen a kis párbeszéden, valóban olyan volt a kapcsolatom Mellel mintha testvérek lennénk, amolyan bizalmas féle lett számomra ez alatt az idő alatt. Mire Heike megetette Miát, Norbert is hazaért, még játszottak kicsit, közben Fabi is előkerült, valamelyik barátjánál volt, aztán olyan fél kilenc körül megfürdettük Miát, nagyon örült, hogy Mel velünk alszik, ilyenkor sokáig fent maradt. Ha Seb itthon van mindig a mellkasához bújik, nekem nem hagyva helyet és pillanatokon belül alszik is, Mellel viszont még csacsognak, rágcsálnak.
- Na jó, most már ideje aludni. - parancsolóan néztem a lányokra. Mia elhelyezkedett köztünk, majd hozzám bújt s igaz nem egyhamar, de elaludt.