Érzelmek vihara (Sebastian Vettel Fanfiction) - Javított kiadás 2021

13. rész

- Ana, ana. - futott be hozzám a konyhába Mia. - Hazajött Seb.
- Hogy? - megtöröltem kezem és szinte futottam Mia után az utcára, s valóban ott állt Seb, éppen pakolt ki az autóból.
- Seeeb. - rohant elé Mia.
- Szia kis hercegnő. - guggolt elé, majd karjaiba kapta azonnal. - Nagyon hiányoztál.
- Te is neki. - mosolyogtam a kis jeleneten. - Szia! - én is kaptam egy ölelést és két puszit.
- Anyáék? - nézett körbe az üres lakáson.
- Fabi és Mel suliban, a szüleid pedig dolgoznak. - válaszoltam.
- És te, hogy hogy itthon vagy ilyenkor?
- Ez hosszú Seb, majd elmesélem. Nem vagy éhes? - kérdeztem. - Nemsokára kész az ebéd.
- Addig felpakolok. - elindult az emeletre Miával a nyomában. Úgy fél óra múlva készen lettem az ebéddel, már meg is terítettem, ők pedig épp jókor jöttek lefele. - Na elmeséled mi történt? - kérdezte a nappaliban, Mia édesen aludt a kanapén, jól kipárnáztam nehogy leessen, nekünk pedig volt időnk beszélgetni.
- Kirúgtak, bár Georg, a főnököm, tudta, hogy pici lányom van és biztosított, hogy ez nem gond, mégis túl sokat hiányoztam, vagy kértem, hogy előbb eljöhessek. - mondtam szomorúan.
- Akarod, hogy beszéljek vele? Ismerem, talán tudok segíteni.
- Nem, Seb, - ingattam a fejem. – a bölcsi sem jött be Miának. Azt hittem majd megszokja, úgy tűnt, de miután te elmentél egyre rosszabb lett a helyzet. Utálta a bölcsit és a végén már én is magamat amiért ott hagyom.
- Sajnálom.
- Hm. - rántottam vállat. - Talán jobb is így, most többet tudok Miával lenni, anyukádék nagyon aranyosak, bár szeretnék munkát találni, de nem sürgetnek, azt mondják ne erőltessem a bölcsit. – eresztettem meg egy mosolyt. - És veled mi van? Sajnálom, hogy nem nyertél.
- Néztétek a futamot?
- Mindkettőt. Mia végig kiabálta a rajtot, mindig tudta melyik a te kocsid.
- Kis angyal. - mosolygott, aztán arca elkomorult. - Victoria szörnyen féltékeny .... rátok.
- Ránk? - teljesen meglepett amit mondott.
- Azon is összevesztünk, hogy most hazajöttem. - vigasztalásképpen kezére fektettem enyémet. - Azzal fenyegetőzött, hogy beadja a válókeresetet ha hazajövök.
- Megmondtad neki, hogy .... nincs köztünk semmi?
- Nem hitte el, azzal vádol, hogy megcsaltam veled.
- Mi? Seb annyira sajnálom. - kezdtem magam megint nagyon rosszul érezni. – Remélem megmondtad neki, hogy ez butaság.
- Igen, - sóhajtott. – szeretem őt, de egyre inkább azt érzem, hogy nem fog működni sokáig ez a házasság. Sosem leszünk igazán boldogok együtt, neki a karrierje a legfontosabb, nekem pedig a családom. Persze imádom a versenyzést, de nagyon szeretnék apa lenni.