,, Francba..." kezdett ébredezni Mei. ,, Most tényleg leütött?" elmélkedett a történteken. ,, Oké az ágy legalább viszonylag kényelmes. Fertőtlenítő szag, egyenlő kórház. Ha az élet kegyes hozzám, akkor Konohában vagyok." Lassan elkezdte kinyitni a szemeit, de a fény megakadályozta.
- Kakashi sensei. Ébredezik.- hallott meg egy lány hangot.
,, Oké, nevemet tudom, koromat, tudom, honnan jöttem nem tudom. Minden meg van. Kezdődhet a színészkedés." Hirtelen ült fel, mintha rosszat álmodott volna, ami meglepte a kis csapatot aki a teremben volt.
- Hé, hé nyugi.- lépett oda hozzá egy nővér. Mei ijedten nézett szét, majd hirtelen fájdalom nyílalt a fejébe és a vállán lévő átok billog is bizseregni kezdett. A fejéhez kapott, és fájdalmasan felszisszent.- Minden rendben?- adott egy pohár vizet neki a nő.
- Jól vagyok.- suttogta. ,, Valamelyikük lesz az."- Hol vagyok?- döntötte aranyosan oldalra a fejét.
- Konohában drágám.- simított végig a lány haján. Mei szíve szerint közölte volna, hogy vegye le róla a kezét, egy perce ismeri csak.
- Mire emlékszel?- tette fel a kérdést egy ezüst tüsi hajú maszkos férfi.
- Nem tudom. Valami harc volt, aztán itt ébredtem.- vonta meg a vállát.
- A közeledben nem voltak harcra utaló nyomok. Bár igaz te egészen össze voltál karcolva.-
- Nem is a közelben volt. Ha jól emlékszem Felhőrejtek mellett. Vagyis... oda vezényeltek ki engem és a társam.- tettetett gondolkodást.
- Kezdenek visszajönni az emlékeid?- vett elő egy kunait az ezüst hajú.
- Nem.- vonta meg a vállát.
- Hogy hívnak?- kérdezte egy szőke, kócos hajú srác, kinek arcán ,,macskabajszok" díszelegtek.
- A nevem Mei. Örvendek.- mosolyodott el angyalian. Tisztában volt a gyermeki bájával. Ezzel a világot is szét hazudhatja nyugodtan. A hajcsatjáért nyúlt, hogy megigazítsa, de a kis csecse-becse nem volt a helyén.- Öhm...- lepődött meg.- A hajcsatom...- bámult maga elé szomorkásan.
- Itt van drága.- vette le a polcról a keresett tárgyat.
- Nori nem adhatod neki oda.- szólt a nőre a férfi.
- Egy hajcsat Kakashi. Egy hajcsat. Nem ezzel fogja lemészárolni a falut, ha egyáltalán lennének ilyen szándékai. De nézz csak rá. Zabálni való. Tessék csak.- adta a kezébe.
- Köszönöm szépen. Sokat jelent nekem.- kezdte el a hajába ügyeskedni.
- Az egy... Uchiha szimbólum?- kérdezte egy sötétkék hajú fiú.
- Uchiha?- nézett oda a másik lány is.- Jé tényleg.-
- Na emiatt a rejtély miatt küldött minket a Hokage.- A DNS-e is megegyezik az Uchiháékkal. Sasuke?- a fiú lefagyva nézte a lányt, de nem szólt semmit. Nem akarta elhinni.
- Ez nem megdöbbentő.- dőlt az ágy táblájának Mei.- Uchiha vagyok.- vonta meg a vállát.- A pólóm hátulja.- mutatott a kiterített ruhákra.- Szerintem ott is elég egyértelmű a minta... Amúgy... a katanám hol van? Nagyon fontos számomra, még apukámé volt. A frontról ez az utolsó emlékem. Valamint akartam még valamit kérdezni...- tűnődött.
- A katanád egyenlőre nálunk lesz. Amint a vezetőség megbizonyosodik, hogy nem vagy ártalmas ránk nézve, visszakaphatod.-
- Értem. Ja emlékszem!- csillantak fel a szemei Meinek.
![](https://img.wattpad.com/cover/296118007-288-k571463.jpg)
YOU ARE READING
Beavatlan (Uchiha Mei) (Átírás alatt)
FanfictionAz igaz barátság nem egy könnyű dolog. Főleg nem, ha az ember shinobi, hiszen bármikor bárkit elveszthet. A barátságnak van definíciója? Hiszen mindenkinek mást jelent. Uchiha Meinek a családot. Ott az otthona ahol a barátai. Viszont mi sülne ki bel...