Beavatlan (Uchiha Mei) (Átírás alatt)

Nem hinni

- Vigyázz magatokra.- bólintott Honda. Az út két óráig tartott. Mei gyakorlatilag hulla volt amikor meglátták a rejtekhely kapuját. Kabuto fogadta őket, és elküldte a lányt, hogy jelentsen.

- Hogy nézel ki?!- szidta meg a fiatalabb Uchihat, utalva a véres és össze vert kinézetére.
-Gyertek.- Ahogyan elindultak, Mei elesett és úgy is maradt. A szemüveges sétált oda hozzá, amikor már egy perc után se mozdult. - Minden rendben?- guggolt le a fejéhez.

- Nem tudok megmozdulni.- nyöszörgött a lány. A fiú megrázta fejét, ezt követően, pedig felvette a földön fekvőt.

- Sasuke! Kövess!- indult el egy irányba. - Elkísérlek Orochimaru mesterhez, de utána nekem mennem kell, hogy rendbe szedjem a húgod.- tizenöt perc múlva a hatalmas ajtóhoz értek.

- Á, hát vissza tértetek. Mei... hogy nézel ki? Mint akit egy kutya szájából húztak ki.- sétált oda tanítványához. - Többiek?-

- Még nem tértek vissza...- mondta fájdalmasan.

- Értem. Kabuto. Menj gyógyítsd meg Meit. Sasuke, kérlek kövess.- a szemüveges fiú, elvitte a lányt az egyik gyengélkedői szobába ahol elkezdte a gyógyítását.

- Mei... legközelebb légy óvatosabb. Nem akarok minden egyes küldetésed után, veled cseszekedni. Nekem is meg van a saját dolgom.- törölgette az alvat vért a lány arcáról. Mei az egyik orvosi ágyon ült.
- Vigyázhatnál jobban is. Rengeteg erős technikád van, de kénének mellé olyanok amik nem emésztenek fel ennyi chakrát. Amúgy is. Kivel harcoltál?-

- A másoló ninjával...- felelte bátortalanul, majd lesütötte szemeit.

- Hogy mi?! Neked teljesen elment az eszed?! Mindegy is... örülnünk kéne, hogy egyáltalán még életben vagy. - ragasztotta le végül a lány arcát. - Fáj még valamid?-

- Nem...-

- Rendben. Akkor vissza viszlek a szobádba.- vette újra fel. Amikor beértek a lány szobájába, Kabuto letette az ágyra. - Pihend ki magad. Majd hozok valami kaját. - majd kiment. Egyedül hagyva a lányt a gondolataival. Azzal a tömérdek gondolattal, amikbe belefáradt és elaludt. Két egész napig, az álmok világában járt.

A hét éves kislány egy homályos helyen tért magához. Utolsó emléke az volt, hogy valaki betört a házukba. - ANYA!- ült fel hirtelen.

- Shhhh.... semmi baj.- csitította egy fehér hajú fiú.

- Hol vannak anyáék?- kérdezte szipogva Mei.

- Hát... Izé...- tűnődött. - Messze?-

- Miért?- nézett ijedten.

- Valami olyasmi a helyzet, hogy elraboltak...-

- He?! De én haza akarok menni!- sírta el magát a lány.

- Nem mehetsz. Rád itt van szükség.- nézett komolyan a srác.- Na, na ne sírj már. Tessék ez asszem a tiéd.- nyújtotta át a plüss nyuszit. Mei erőszakosan tépte ki a plüsst a fiú kezei közül és magához szorította. - Hé!-

- Haza akarok menni!- sírt továbbra is.

- Hidd el. Itt jobb. Erősebbé válhatsz! Az emberek tisztelni fognak a hatalmad miatt!- szorította meg a kislány kezét. Meit ez se hatotta meg. - A Mester által értelmet nyer az életed. Ez a te sorsod.-

- Csak nem rólam van szó?- sétált be Orochimaru.

- Mester!- hajolt meg hevesen Kimimarot.

- Látom felébredtél, Uchiha Mei.- mosolygott a felnőtt.