Hogyan idegesíts fel egy kaszást || KuroKen || (fordítás)

4. fejezet

    - Kuroo, azzal semmire nem fogsz jutni, ha csak itt ülsz egy sarokban és duzzogsz. – Akaashi keresztbe fonta a karjait maga előtt.

    - Inkább itt maradok, mint hogy lássam őt. Még csak ránézni is mérgessé tesz, mármint, kicsoda ő, hogy megszökjön a haláltól? Hogy megszökjön tőlem? – Kuroo még közelebb kúszott a falhoz, és szorosan a mellkasához szorította a lábait, nagyon mérges volt.

    - Kuroo, figyelj, talán nem tudod még, hogy mivel van dolgod, de valamit tenned kell. Talán eddig csak rosszul próbálkoztál? Vagy talán van valamiféle akadály ami megakadályoz attól, hogy megölhesd őt? – javasolta Akaashi, ugyanakkor, még ő maga sem tudta mit tegyen. Az egyetlen alkalom amikor valaha is problémája volt azzal, hogy megöljön valakit, akkor volt amikor a célpontja egy elkötelezett pap volt, akit egy arkangyal védelmezett.

Kuroo hirtelen felugrott, és kitágult szemekkel nézett Akaashira.

    - Akaashi... te egy zseni vagy! Én erre miért nem gondoltam?! – egy mosoly jelent meg az arcán, majd a szoba másik végébe elhajított kaszája után indult.

    - Várj, miért is? – kérdezte Akaashi összezavarodottan.

    - Csak össze kell barátkoznom vele. És amikor már megbízik bennem, megölöm! Haver, csodálatos vagy. Nyugodtan vegyél akármit amit csak akarsz a Grimbucks-ból egy hónapig, én fizetek. – Kuroo gyorsan megölelte a barátját, majd vissza is ment a Földre.

Ez alkalommal egy bolthoz közeli parkolóban találta magát.

    - Mi a fasz? – mondta egy hang, majd Kuroo megfordult. Egy hajléktalan csávó volt mögötte, aki két parkoló helyre állt tőle, és úgy nézett rá mintha valami isten lenne.

    - Mit akarsz? – Kuroo felemelte az egyik szemöldökét, mielőtt eszébe jutott, hogy a kaszája még mindig teljesen látszódott, mielőtt elrejthette volna azt a varázslatos kaszás erejével.

    - H-hogy kerültél ide csak úgy a semmiből? – kérdezte a csávó, de Kuroo ahelyett, hogy válaszolt volna neki, csak közelebb sétált hozzá, és berakott pár dollárt a poharába.

    - Figyelj, nem ismerlek, de majd megkérem az egyik barátomat, hogy foglalkozzon veled. – rámosolygott, majd elindult a kis vegyesbolt felé. Kenma biztosan ott van bent.

És igaza volt.

Kenma éppen két külömböző fajta tészta konzervet tanulmányozott, és körülbelül 10 perc után sikerült is kiválasztania egy lasagna-sat, miközben valami olyasmit mondott, hogy „csak várj míg be nem raklak a sütőbe, rossz fiú”.

    - Kenma, jó újra látni téged. – mondta Kuroo, amikor már sikerült végleg eldöntenie, hogy megkezdi a mesteri tervét.

    - Oh, szia Mr. Kaszás, mi is a neved? – Kenma ránézett, mielőtt még valamilyen nagyon furcsa arckifejezést vágott.

    - Kuroo. A nevem Kuroo. Mindegy, mit veszel? – Kuroo odasétált hozzá és megnézte, hogy mi van a kosarában.

Egy konzerv tészta „Bitch lasagna”, egy vekni kenyér, torta keverék, joghurt, és egy csomó gumicukor. Na és ezekből mit is lehet főzni egyáltalán?

    - Még én sem tudom. Csak próbálok valahogy túlélni a következő fizetésemig. Ettél már valaha vegán szendvicset? Figyelj, semmi bajom sincs a vegákkal, de annak a szendvicsnek olyan íze volt mintha levelekbe haraptam volna bele, amit két kenyér közé tettek. – mesélte Kenma felháborodottan, miközben levett egy konzerv babot a polcról és bele rakta a kosarába.

    - Főztél te már valaha is egy normális vacsorát? – sóhajtott fel hangosan Kuroo.

    - Miért főznék? Fél úton vagyok attól, hogy kidobajanak az egyetemről, úgy hogy még a nagyapám is több pénzt keres azzal, hogy egész nap otthon ül és fidjet spinner-t pörget, mint én. – mondta Kenma aki ekkor ment át abba a részlegbe, ahol az italok voltak.

    - Oh sátán, majd én csinálok neked valamit. Meglepő, hogy ilyen sovány vagy ahhoz képest, hogy csak is olyan kajákat eszel amit egyszerűen csak fel kell melegítened. – Kuroo elvette tőle a kosarat, és bejárta körülbelül majdnem az összes részleget, miközben Kenma kínosan kullogott utánna.

Mit is csinálhatott volna ő, egy magányos egyetemista fiú, a zöldség részlegen, ahol már évek óta nem is járt? Basszus, még azt is elfelejtette, hogy hogy néz ki egy káposzta.

    - Vegyünk valamit inni is? Tudod, semmi furcsa nincs abban, ha két fiú együtt iszogat. – ajánlotta Kuroo, majd kacsintott egyet, és nem, nincsenek olyan szándékai.

    - Miért ne. Egyszer az egyik barátom és a barátja együtt ittak, másnap reggel pedig a tanárja házában ébredt fel és egy szőrme ruha volt rajta. – mondta Kenma miközben még mindig a káposztát csodálta.

    - Hogy lehet egyáltalán ilyen részegnek lenni? Az egyetlen alkalom amikor valaha egy kicsit is részeg lettem akkor volt, amikor én és a barátom Akaashi az Őfelsége születésnapján ittunk, és az Atlanti óceán közepén ébredtünk fel, egy bálnán pihenve. – mondta Kuroo, miközben levett egy üveg sört az egyik polcról.

    - Oh, az jó. Tuti baromi jó éjszakád lehetett. Ez emlékeztet engem arra, amikor egy pali pucéran gördeszkázott az utcán. A rendőrség elkapta, de megszökött tőlük, azóta pedig senki sem látta. – nevetett fel Kenma miközben berakott egy doboz ananász levet a kosarába.

Kuroo csak lefagyva állt előtte, mert... tudta, hogy ki volt az az „eltűnt pucér gördeszkás”.

Ő volt az.

A bevásárlás Kenmával sokkal viccesebb volt, mint azt várta, még főzött is nekik egy jó kis pörköltöt is, amikor visszaértek Kenma házába. Kuroo annyira jól érezte magát, hogy meg is feletkezett az eredeti tervéről, és most először, volt egy hangulatos éjszakája.