Árnylány

11. Árny a múltból

Jutka letette a vizsgáit. Egészen szép eredménnyel, pedig volt dolga elég. A tanulás mellett Imola lelkét is szinte naponta istápolta, közben pedig javában dolgozott a szakdolgozatán. Ez, és az ide-oda ingázás fárasztó lehetett a számára, mert estefelé sokszor kidőlt Iván ágyán. Bár talán most már helyesebb lett volna a közös ágyuknak hívni, mivel az utóbbi időben szinte csak a látszat kedvéért járt be a kollégiumba. Noémi aggódott is érte. Nem az Ivánnal való összeköltözés miatt, hanem az állandósuló fáradtsága okán. Hosszú idő óta csak egyszer találkoztak négyesben, hiszen hármuknak készülniük kellett a vizsgáikra. Azon egy alkalom során viszont Noémi nem mulasztotta el, hogy egy-két percre félrevonja Ivánt, és szóljon neki a barátnője érdekében.

Iván pedig akkor a sarkára állt, és a vizsgák után azonnal elcipelte magával Jutkát egy wellness hétvégére, figyelmen kívül hagyva a tiltakozását. Legalább lazítottak egy kicsit. Szemmel látható volt, ahogy a lány megkönnyebbült, mikor a terhek egy része lekerült a válláról. Rejtély, hogy eddig hogyan bírta. Abban a pár napban egy kicsit elengedhette magát, és kisimult az arca, nem felhőzték folyamatosan a gondok. Végre volt egy kis idejük egymásra is, így Jutka már nem viccelődhetett folyton azzal, hogy a telített vizsgaidőszak a legjobb fogamzásgátló.

Odahaza várták őket a szokásos hétköznapok, ha ugyan az ő esetükben bármit is szokványosnak lehetett tekinteni. Az irodalmi életük is új színfolttal gazdagodott. A Writer's Heaven olvasóközönségéből valaki felvetette, hogy írhatnának újra közös történeteket Y-nal. Így született meg egy rendszertelenül frissülő novellafüzér, amelyben mindenféle vicces kis jeleneteket mutattak be egy kicsit problémás párkapcsolatból, váltott szemszögből megírva egy-egy történetet.

Az olvasók egyszerűen zabálták ezt a hülyeséget. Imádták a szerzőpáros csipkelődő, egymásnak is folyamatosan „alánarráló" stílusát. Ők meg lubickoltak, mint hal a vízben. Most először dolgoztak együtt és össze. Kiderült, hogy félelmetesen jól működik köztük a társszerzői kémia. Ugyanúgy ugratták egymást az írásaikban, akár a valóságban. Nem létezett olyan őrült ötlet, amire a másikuk ne tudott volna rálicitálni. Egyre több kommentben firtatták, hogy ők ketten a való életben is egy párt alkotnak-e. Mikor Iván végre bevallotta ezt, valósággal „felrobbant" a kommentszekció.

Az biztos, hogy nemcsak az olvasók, hanem ők is élvezték a közös írást, és jók is voltak együtt. Jutka nem túlzott a győri kirándulásuk során: valóban piszkosul jól rögtönzött, és szinte bármilyen stílusban tudott írni. Ivánnak meg főleg a világépítés, a történetszálak bonyolítása volt az erőssége. Ketten együtt pedig ütős kombót alkottak.

***

Február közepére Iván kapott két meghívót. Az egyik kollégája passzolta le neki, akinek pont ütközött a külföldi családi sítúrájával. Valami zenés-táncos rendezvényre szólt. Jutka morgott is miatta eleget, hogy nem ér rá, utál bulizni, meg egy ruhát is vennie kellene hozzá, amihez nincs kedve.

- Kérj kölcsön egy ruhát valamelyik barátnődtől - vetette fel Iván.

- Melyiktől a kettő közül? - füstölgött a lány. - Noémi magasabb nálam, Imola alacsonyabb, és mindketten jóval erősebbek mellben is. Ha bármelyikük cucca jó rám, én felkötöm magam, mert igencsak gnóm lennék.

- Akkor vegyél egy újat.

- Pocsékoljam hülyeségekre a pénzem?

- Fizess az én kártyámmal. Tudod a kódot.

- Nem költöm el a pénzedet!

- Akkor menjek veled a boltba, és fizessek én?

- Az ugyanaz lenne.