Árnylány

16. Összefonódások

- Tudom, hülye kérdés, de hogy viseled?

- Tényleg hülye kérdés - felelte Imola Jutkának, miközben próbált leülni a kanapéra a nagy pocakjával. - Mintha éjjel-nappal egy görögdinnyét próbálnék egyensúlyozni. Szerencsére már csak néhány hetet kell kibírnom. Aztán minimum egy évig nem alszom, slampos leszek, mint egy túlexponált tehén, és agyoncsapom, aki csak ki meri ejteni előttem a szex szót.

- Kifessem a lábkörmeidet?

- Minek? Úgyse látom a hasamtól.

- A záróvonalat sem látják sokan, mégis fel van festve - bölcselkedett Jutka.

- Kifestheted, ha akarod - vont vállat engedékenyen Imola.

Amennyire csak tudott, kényelmesen elhelyezkedett, és nézte, ahogy Jutka munkához lát. Furcsa módon egyik korábbi barátnője sem jött el hozzá, hogy ezt az apró kis hülyeséget felajánlja. Nem mintha akkora dolog lenne, vagy bármi értelme volna, csak maga a gesztus, a törődés. Mégis, újra meg újra az lepi meg ilyenekkel, akit alig egy éve ismer, és nem is túl mély ismeretséggel. Ő figyel oda rá, ő van itt, amikor szüksége van valamire. Nélküle nem is tudja, mit csinált volna az elején. Fogalma sincs, hogy miért teszi. Nem rokonok, nem is olyan közeli barátnők. Egyszerűen csak jólesik. Nem akart Jutka terhére lenni, de ő csak annyit mondott erre, hogy eszébe se jusson ilyen hülyeségeken agyalni. Amióta Laci ideköltözött, a lány egy kicsit ritkábban járt át, de hetente kétszer így is jött, és legalább kétnaponta beszéltek telefonon.

- Hogy megy az álláskeresés? - törte meg a csendet Imola.

- Szarul - felelte Jutka, és csalódottság csengett a hangjában. - Válaszra sem méltatnak, be sem hívnak állásinterjúra. Azt hittem, könnyebb lesz.

- Sajnálom.

- Hát még én! Ha ez így megy tovább, jelentkezni fogok egy gyorsétterembe.

- A diplomáddal?

- Egyetem mellett is sokan dolgoznak ott, hogy kiegészítsék az ösztöndíjukat.

- De ez most más.

- Igen, főállás lenne. Nem akarok Iván nyakán élősködni - mondta Jutka szomorkásan. - Nem akarok eltartott lenni a kapcsolatunkban. Egyenrangú fél akarok lenni.

- Nem tudnál valamit csinálni mégis a jelentkezéseiddel?

- De, tudnék - nevetett fel örömtelenül a másik lány. - De azt nem akarom.

Nem mondta, hogy mit és miért nem akar, Imola meg nem akarta faggatni. Majd elmondja, ha akarja. A barátnője nem olyan kis lelkizős, mint ő. Jutka erős lány, aki elboldogul az életben. Néha irigyelte az erejéért.

- És te hogy bírod itthon? - terelte másra a szót Jutka.

- Unatkozom - felelte Imola engedelmesen. - A doki nem enged már dolgozni. Laci este jár haza. Egyedül vagyok. Teszek-veszek, de egyre nehezebb. Nem akarok hülye sorozatokat nézni.

- Akkor mit csinálsz?

- Ki fogsz nevetni.

- Miért nevetnélek ki?

- Olvasok.

- Miért lenne nevetséges az olvasás? - értetlenkedett a barátnője.

- A neten.

- Mi ezzel a probléma?

- Az, hogy nem egy ilyen „Hogyan szüljünk minizseni gyereket" oldalt. Hanem amolyan regényféleséget. Romantikusakat. Egy netes írói oldalon.