Shophia èlete bonyolult. Fiatalon megerőszakolták ès már benne van a fèlelem. Iskolai bántásokat is kapott rengeteget. Sok mindenen ment keresztül az èvek során. Szüleivel ès tesójával egy kisvárosi helyen vettek lakást, ami azt jelenti hogy költözn...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Érezted már azt hogy el akarsz menekülni a problémáid elől, de valami vissza tart? Vagy hogy rengeteg stressz van rajtad? Vagy hogy a múltadtól félsz és nem akarsz egy új fejezetet nyitni?
Na mert én ezt érzem. De ne szaladjunk annyira előre. Elmesélem hogy én valójában ki vagyok. Shophia vagyok és 17 éves. Szüleimmel élek és van egy bátyám aki 25 éves. A múltamról nem igazán szeretek beszélni. 12 éves lehettem amikor egy majdnem áldozata lettem az erőszaknak. Az utcán korom sötétbe jöttem haza a barátnőmtől és magával rángatott az a pasas. Nagyon rossz emlék volt, de szerencse rám találtak a szüleim. Azóta már nem igazán félek annyira. Orvosokhoz jártam és különböző pszichológusokhoz akik segítettek ebben. Sport az életem egyik legfontosabb része. Szabad időmben a szabadba futok a környéken de ha az időmbe betudom szorítani akkor edzőterembe megyek le kikapcsolódni. Szüleim is sportolnak főleg apa. Így az elszántság bennem is megvan.
Most pedig költözünk és egy új fejezet kezdődik. Barátaimat sajnos itt kellett hogy hagyjam bár nem sok volt. Sose voltam az a fajta akinek ezer megannyi barátai voltak. Egy volt akivel az élet nagy dolgait meglehetett beszélni, és ez számított a legjobban. Új életet kezdeni nem egyszerű. Talán a legnehezebb egy teljesen más környezetben. De így volt rendjén ez a döntés anyáék szemszögéből. Adottak a munkalehetőségek, nekem pedig egy utolsó évem alkalmából egy olyan gimnázium ami jó egyetemeket kínál nekünk fel.
Apa egy saját céggel rendelkezik amiben James segít. James az egyetlen testvérem mégis jól kijövünk egymással. Felnőtt férfi létére mégis tudott néha gyerekesen viselkedni. Anya pedig könyvelő. Papírok és számok megannyi társaságába tölti a napjait. Mindig is arra törekedtek, hogy jól neveltek legyünk és minden gondok mellett egymás mellett legyünk és támogassuk egymást. Hisz ez a család feladata nemigaz?
Talán itt az ideje egy új fejezet nyitni és ismerkedni, barátkozni és megnyílni. Habár az utolsó nem az én terem.
****
Reggel az ébresztőm hangjára keltem fel nagy nehezen. Kikeltem az ágyból majd a szekrényemhez lépve elővettem azt a ruhát amit fel veszek. Mivel kocsival fogunk menni így kényelmesbe kéne lennem. Egy átlátszó hálós fekete felsőn és egy szakadt egyszerű farmernacira esett a választásom. Sose viszem túlzás, de valahogy mégis szeretek igényes és csinos lenni. A szőke hajam kifésültem majd neki láttam a sminkemnek. Csak egy szempillaspirált használtam és a szemem alatti karikákra pedig korrektort raktam. Megsem lepődöm, hogy karikásak a szemeim. A vaníliás parfümömmel befújtam magam majd felvettem a vállamra a táskám. Még egy utolsó pillantást vettem a szobámba és a sminkes cuccommal lementem. A szekrénybe pedig csak pár ruhát hagytam ami nem fontos. Tegnap már összepakoltunk sok dolgot. Leérve a konyhába apa a másik dobozos nagy kocsiba pakolta a maradék dobozokat. A bútorokat nem vittük magunkat mivel azt mi is megtudjuk venni. A ház anyáék szerint nagyon jó és nagy lesz a szobám. Anya épp csinálta gyorsba a reggelit nekem és a bátyámnak.
