Shophia èlete bonyolult. Fiatalon megerőszakolták ès már benne van a fèlelem. Iskolai bántásokat is kapott rengeteget. Sok mindenen ment keresztül az èvek során. Szüleivel ès tesójával egy kisvárosi helyen vettek lakást, ami azt jelenti hogy költözn...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝐄𝐥𝐣𝐨̈𝐭𝐭 𝐚𝐳 𝐞𝐠𝐲𝐞𝐭𝐞𝐦𝐢 jelentkezés ideje. Hihetetlen belegondolni, hogy végzős éveimet élem. A hokizás az életem. Mindig is örömmel űztem ezt a sportot már kis korom óta. Amennyire csak tudtam minden erőmet beleöltem teljesen abba amit imádtam csinálni. Anya halála után sajnos az anyagiakkal küzdöttünk. Apa hihetetlenül sokat túlórázott ami az egészsége rovására is ment. Manapság már dolgozni szoktak a velünk egykorúak és az alternatív megoldásokat keresik. Ahogyan én is tettem. Csapatkapitányi címem megkaptam már hónapokkal ezelőtt, ami azt jelentette, hogy minden győzelemnél kaptam érte a fizetést illetve az edzőnk. A bevétel egy felét jótékonysági célokra fordítottam, a többi részét pedig mai napig gyűjtöm mind egyetemre és persze magunkra. Hármonkra. Szabadidőmben pedig az edzés és a hokizás mellett hétvégente bevállalok egy-két autószerelést Mason apjánál. Faterja a helyi legjobb autószerelője. Nem csoda, hiszen a két keze és a cégje olyan eredményeket érnek el, hogy még a polgármesterünk is hozzá viszi. Ami pedig az egyetemet illeti. Sokat kell ezen gondolkoznom, mint amit hittem. Erősem fura kijelenteni, de nem voltam buta. Jegyeim a sport mellett megtudtam tartani, de leginkább feljavítani. Ettől nincs semmi féle félelmem.
Reggel tudom le az edzőtermi edzéseimet így a további napom szabadnak minősül. Hétvégénk általában szabad, de a mai hétvége különleges. Meccsünk bár nem lesz ma, de a jövőhónapban lesz egy meccsünk ahol a legerősebb csapattal fogunk játszani. Sokat jelent nekem.
Laptopom előtt ülve válaszolva e-mailekre kezdtem el a jelentkezésemet leadni az egyetemekre. Hajamba túrok és a plafont bámulom. Minden más lett mióta anya itt hagyott minket. Álmatlan éjszakák, nehéz és rossz döntések, nehéz napok és még csak a javát soróltam fel. Ajtómon kopogására voltam figyelmes.
-Lassan ebéd! Segítesz megteríteni?-dugta be a fejét Mia. Elképesztően talpraesett lett az elmúlt időszakban, amellett amilyen makacs és önfejő tud lenni. Apa ma is túlórázik így ő maradt a házban egyedül nőként aki főz. A főzés ami nálam ha megindul, ehetetlen lesz.
-Megírok még egy bejelentkezést és segítek.-kotortam elő a falzsebemből a cigisdobozom és a gyújtóm. Mia beljebb lépett és leült az ágyamra. Tudtam jól, hogy nem szereti ha bagózom és azt is tudta jól hogy ideges vagyok. Stresszes. Mérges. Dühös. Sose cigizem, kivéve ha ideges vagyok.
-Ideges vagy igaz?
-Hihetetlen, hogy anya halála után minden olyan nehéz. Képtelen vagyok dönteni. Az életem a hoki, de mégis érdekel az orvosi. Majd ott van a "de" szócska hisz filléreket kell fizetni érte.-vettem a számba a cigarettát és gyújtottam meg idegesen. A nikotin azonnal átáramlott a testembe amit megéreztem azonnal.
-Ezért vagyunk itt egymásnak. Mindig azt mondta anya nekünk, hogy azt csináljuk, amit igazán akarunk. Ami boldoggá tesz. Ha pedig téged az orvosi tesz boldoggá támogatunk ebben. Amilyen borotvaéles eszed van, úgy fog menni is. Az életben mindig lesznek akadályok, de ezekből szerzünk tapasztalatokat. Add be. Nem veszítesz semmit ezzel.-fogta meg az alkalom ezzel támogatva engem. Amilyen fiatal olyan érett is. Köszönhető anyának és apának akik még ha némi szigorral, de igazán jól felnevelték a húgomat. A számból kifújva a füstgomolyagot becsuktam a szemem egy pillanatra. Talán tényleg meg kellene próbálnom.
