A kék ég árnyalata sötétedéskor (TXT fanfiction)

Az első délután

- Helló, itt Hyuka telefonja - integetett a barátjától kölcsönkapott készüléknek Yeonjun. - Az enyém bizonytalan ideig idegen kezekbe került... vagyis igazából holnap reggel visszakapom, szóval majd akkor feltöltöm a videót, amit a diri irodájában vettem fel.
- Lehetne, hogy nem rakod fel TikTokra a szenvedésünket? - kérdezte ekkor Taehyun mérgesen, mire Yeonjun úgy fordult, hogy ő is benne legyen a képben.
- Pedig pont erre készültem. Tudjátok, a sulink igazgatója nem igazán rajongott a trófeával elért sikerünknek, szóval most egy hónapig minden délután ilyeneket kell takarítanunk - vett a kezébe egy kisebb, arany színűre festett kupát. - Ez valami sakkversenyről van... elég uncsi. De legalább nem egyedül vagyok - derült fel ismét az arca, és nekilátott bemutatni a társait. - Ez itt Huening, őt már ismeritek - karolta át a legjobb barátja vállát, aki eddig az első vitrinjükben talált okleveleket olvasgatta. - A kis morgós ott Taehyun... - Yeonjun ügyesen elhajolt a felé dobott törlőrongy elől, ami így a mellettük lévő vízzel teli felmosóvödörben kötött ki. - Ő igazából nem tudom, miért vállalta magára a büntetésünket, mert a vitrin kulcsát meg ő lopta el - mutatta meg Beomgyut is, aki épp az egyik serleg oldalához hajolva nézegette az eltorzuló tükörképét. - Nyugi, néha mi sem értjük, mi jár a fejében. És akkor Beomgyu volt az utolsó, mert ő itt hivatalosan csak vigyázna ránk - lépett legutoljára Soobin mellé, aki a kamera miatt zavartan folytatta tovább a szekrény tetejének portalanítását. - Én beszéltem rá, hogy bébicsőszködés helyett segítsen nekünk, mert olyan jó vagyok meggyőzésben. Igaz, Soobin?
- Igen - mondta lesütött szemmel a fiú, ezzel a szándékán kívül lehetőséget adva Yeonjunnak arra, hogy egy villámgyors puszit nyomjon az arcára, mindezt még mindig mutatva a videóban.
- Szóval ez a kis csapatunk. Nem lesz túl izgalmas ez az egy hónap, de azért mindent meg fogok mutatni nektek, mert olyan nagylelkű vagyok, hogy még munka közben is gyártani fogom a tartalmat. Na csá! - állította meg a majdnem egy percet elérő felvételt, ami pár gombnyomással később már fent is volt az interneten, hogy a világon bárki megnézhesse.

- Kibohóckodtad magad? Mert akkor akár csinálhatnád is, amit kell - nyomott a fiú kezébe egy rongyot Taehyun. - Eddig is utáltam a TikTokereket, de most hogy élőben is látok egyet ebből a meglehetősen primitív állatfajból, úgy érzem, az utálat ide kevés.
- Megtisztel, hogy így gondolkodsz rólam - veregette meg a fekete ruhás vállát Yeonjun. - Most már én is elmondhatom, hogy mennyire nem bírom az olyan embereket, akik keménynek és félelmetesnek mutatják magukat, de közben az első szembejövő Beomgyuért ellágyul a szívük.
- Mi a faszról beszélsz? - nézett rá az eddiginél is ellenségesebben Taehyun.
- Mi másért lennél itt? - húzta kötekedő félmosolyra a száját a másik. - Nyílvánvalóan tetszik, ahogy olyan szerencsétlenül próbálja felhívni magára a figyelmed.
- Mint te Soobinnal? - kérdezte a fiú fintorogva. - Hidd el, sose fog egy olyan takonnyal járni, mint amilyen te vagy.
- Nem is akarok járni vele - nevetett fel Yeonjun, továbbra is tartva a képzelt fölényét. - Egy kis játék viszont mindig belefér.
- Undorító vagy - fordult el tőle Taehyun, hogy visszarakja a már megtörölgetett trófeákat a helyükre. - Beomgyu, add azt ide - vette ki a fiú kezéből az utolsót, aki ezt láthatóan nehezményezte, mivel így nem maradt miben bámulnia a tükörképét. - Na, ne nézz már ilyen szánalmasan, mindenki látja, hogy szép vagy.
- Nem vagyok - ütötte meg Taehyun karját rövid hallgatás után Beomgyu, majd a fiú idegességét lemásolva karba fonta a kezét és tüntetőleg elfordult tőle.

- Uraim, tegyük félre az ellentéteinket - szólalt fel Huening Kai, tőle szokatlanul komoly arcot felvéve. - Mindannyiunknak ugyanaz a célja, vagyis hogy minél hamarabb eltűnhessünk a suliból, és ne okozzunk még ennél is nagyobb felfordulást. Javaslom, hogy térjünk át a következő szekrényhez, és próbáljuk meg nem eltörni a tartalmát.
- Vagy magát a szekrényt - tette hozzá Soobin halkan. - Üvegből van, arra is vigyáznunk kell.
- Rendben - sóhajtott Yeonjun, és felvette a földről a vizesvödrüket, hogy pár ajtóval odébb vigye a folyosón, ahol a következő vitrin is állt. Taehyun gondosan bezárta az előzőt a hozzá kölcsönkapott kulccsal, és már kereste is elő a zsebéből következőt, aminek a színes címkével ráragasztott száma egyezett az aktuális záréval. Eközben egy pillantást sem vetett Yeonjunra, ez volt az ő féle konfliktus megoldás, így aznap talán már nem kellett kettejük miatt aggódnia se Kainak, se Soobinnak, aki eddig elég gyatrán teljesítette a rábízott feladatokat.
- Leveszed nekem az egyiket onnan felülről? - kérte meg őt az időközben mellé somfordált Yeonjun.
- Felérsz odáig te is - utasította vissza Soobin a lehetőséget.
- Igen, de gondoltam ha már befogtalak segíteni, akkor segíthetnél is nekem - magyarázta a fiú, igyekezve okosnak látszani.
- Ha megígéred, hogy mostantól nem puszilsz meg, amikor kamerázol, akkor leveszem - jelentette ki a magasabb, Yeonjun erre azonban már nem válaszolt, hanem csak levette magának, amit akart.
- Mi baja itt mindenkinek a videóimmal? Nekem ez az, amit tanulás helyett szeretek csinálni. És nem láttok engem cikizni valakit, aki sportol vagy mondjuk szemeket rajzol a füzete szélére. Pedig az szerintem elég creepy.
- Csak annyi, hogy kellékeknek használsz minket hozzá - mondta Beomgyu, de a hangszínéből egy kicsit sem tűnt úgy, mintha ez őt zavarná.
- Igen, nagyjából - hagyta annyiban a dolgot Soobin, és arrébb lépett, hogy Yeonjuntól távolabb folytassa a takarítást.