A templom rabja - Jikook ✓

(2)

Jimin:

Azon a napon kaptam még egy feladatot. A gyónást. Az eddigi, tanulmányaim és tapasztalataim alapján cselekedtem. Aláírtam a titoktartási szerződést és feloldottam az embereket a bűneik alól. Természetesen megpróbáltam mélyebbre vinni a hangszínemet, hogy komolyan vegyenek. Aztán a titokzatos fiú következett. Biztos vagyok benne, hogy nem hisz Istenben és bűnei átláthatatlanok, mégis beült mellém a falap túloldalára. Mikor megszólalt mély hangján, megremegtem, és a hangom sem maradt magabiztos. Nem értem mi történik.

Nehezen, de sikerült feltennem neki a kérdést. - Miért szeretnél megbocsátást kapni?

- Megtetszett egy ifjú pap. Sajnos érinthetetlen ezért nem közeledhetek felé.

- Ez nem számít bűnnek, amíg ahhoz az ifjúhoz nem közeledsz. Neki nem lehet több egy kapcsolatban, mint barátság. - válaszoltam ezt neki, mivel tudtam, hogy rólam beszél.

- Majd meglátjuk. - mélyítette el még jobban a hangját, mire valami furcsa történt a reverendám alatt.

- Ne haragudjon, de nekem most mennem kell! - siettem ki onnan bibliámat magam előtt tartva, mint mindig, csak most azért, hogy takarja azt a problémát. Milyen szentségsértés! Meg fogok bűnhődni emiatt.

Megkértem Jint, hogy fejezze be helyettem, hogy vissza mehessek a kolostorba megnyugodni. Nem tudom mit kell csinálni ilyenkor, ezért arra gondoltam, hogyha nyugodt körülmények között leszek, majd csillapodik.

Ez a tervem nem sikerült, mert mikor beléptem az "otthonomba" egyből belefutottam a nevén nem nevezett atyába, akinek azonnal feltűnt mit rejtegetek.

- Hogy képzeled azt, hogy így beállítasz Isten házába? Tudtam, hogy nem lett volna szabad egy fiatalt befogadni. - dühöngött, majd a karomnál fogva kezdett el húzni egy irányba.

Nem ellenkeztem, tudtam, hogy ez nem megengedett amit tettem. Már kezdem megszokni az atya viselkedését velem szemben. Bár valószínű, hogy a fájdalmat nem fogom tudni.

Bevitt egy szobába és levetette velem a reverendámat, mivel a közepén végig gombok helyezkednek el, és egy darabig ki kell gombolni, hogy ki lehessen bújni belőle. Ezt megtettem körübelül az ötödikig, de elfogyott a türelme és könnyedén leejtette rólam a ruhát, vékony testalkatom miatt. Nem az a szép vékony, hanem konkrétan csontsovány. A ruha alatt csak egy alsó volt rajtam, ami már nem dudorodott annyira mint a fekete hajú közelében, de még látszódott. Ezt meglátva ismét dührohama lett és az utolsó ruhadarabom leszedése után, szó szerint bedobott a szobában található dézsába, amiben hideg víz volt. Bevertem a fejemet, és a hátamat is, ami alap esetben nem fájt volna de a régi és friss sebhelyek miatt is borzalmas volt. Többször lenyomott a víz alá, nem csoda, hogy a fulladozástól a kicsi énemnek már nem volt kedve állnia. Majd egyszerűen fogta a ruháimat, kiment és rámzárta az ajtót.

Órákkal később talált meg Jin, a fal mellett kuporodva teljesen átfázva. Gyorsan hozott nekem törölközőt és meleg ruhát. Utána, bár nincs megengedve az ő szobájában aludtam, az ő ágyában, hozzábújva. Másra nem volt szükségem.