A templom rabja - Jikook ✓

(6)

Jin:

Egy fél percig sem szabadott volna egyedül hagynom! A sebei miatt nagyon nehéz volt neki járni és szinte sehol nem tudtam megtámasztani, hogy segítsek neki. Nem tehettem mást, taxit hívtam. Vagyis csak leintettem egyet, mivel nem volt nálam a telefonom. Nekem sem egy ultra modern, de Jiminnek még ezt sem engedték. Viszont az életmódom miatt, nem tarthatok magamnál pénzt, hogy ne tudjam elszórni. Csak reménykedhettem, hogy a sofőr megértő lesz. Szerencsénkre miután látta Jimin állapotát, csak annyit kérdezett, hogy biztos ne a kórházba vigyen minket. Jungkook szerencsére otthon volt, de teljesen lesokkolódott, amikor meglátta a félájult fiút.

- Mi történt vele?

- Nem tudom pontosan, de több helyen sérült meg. - mondtam és átadtam neki.

- Maradj ébren! - kérte Jimintől, miközben óvatosan a derekánál támasztotta, míg a kisebb a nyakába kapaszkodott.

- Tisztítsd ki kérlek a sebeit! Addig kimosom a ruháját, hogy ne legyen probléma. - így a nappaliban kibújtattuk a jelenlegi helyzetben nem túl kényelmes reverendájából.

A kapcsolatuk elején azért feltettem Jungkooktól Jimint, mert aggódtam, hogy megrontaná. De most látom rajta, hogy több benne az aggodalom mint a vágy.

Jungkook:

Borzasztóan megijedtem Chim félájult lényét és véres hátát meglátva. És akkor még nem tudtam, hogy lejjebb mi történt vele. Arra csak akkor jöttem rá, amikor a fürdőszobában levettem róla az alsóját is, hogy beültethessem a kádba.

- Nem tudok ülni! - nyöszörögte.

- Miért? - kérdeztem értetlenül, miközben elfordítottam az oldalára. Ebben a helyzetben viszonylag kényelmes volt neki. - Megnézhetem?

Finoman bólintott egyet, így az engedélyével széthúztam a puha fenekét, ami most borzalmasan nézett ki, amiatt a szörnyeteg miatt.

- Kérlek, mondd el mit tett veled! Tudnom kell!

- Az ujja, meg nem tudom mi annak az eszköznek a neve.- sóhajtott.

- Korbács?

- Valószínűleg akkor az. - mondta lemondóan.

- Lehet, hogy a víz most egy kicsit kellemetlen lesz. De biztos, hogy csak az ujja volt?

- Igen, mi más lehetett volna?

- Semmi. - kis ártatlanom. Óvatosan kezdtem kitisztítani a sebeit a langyos hőmérsékletű vízzel. - Fáj még?

- Így már nem annyira. - tolta picit a fenekét a kezembe. Nyelnem kellett egyet. - Fürdesz velem?

- Nem lehet Jimin-sshi.

- Miért nem? - támaszkodott fel a kád szélére, hogy körülbelül egy magasságba legyünk.

- Nekem is van olyanom mint neked és megijednél tőle. - próbáltam a lehető legfinomabban válaszolni.

- Nem fogok! Légyszi! Egyébként is, ha olyan mint az enyém, miért félnék tőle? - kérdezte boci szemekkel, miközben oldalra döntötte a fejét.

- Mert nagyobb a tiédnél kicsim.

- Ha fürdesz velem, megcsókollak! - alkudott, ezért gyorsan az ajkaiért hajoltam, de elfordult.

10 perccel később:

- Elégedett vagy? - kérdeztem tőle, amikor meggyőzött és beültem mellé a vízzel feltöltött kádba. Viszont az alsómat nem voltam hajlandó levenni.

- Igen. - válaszolt, miközben bújt hozzám.

- Ígértél valamit! - emlékeztettem, mire felém fordult és szájon puszilt. - Jobban vagy már?

- Mivel, hogy itt vagy velem, igen.

- Nem akarom, hogy mégegyszer ez történjen veled, vagy valami rosszabb!

- De nem fog változni. Azt mondta ez a dolgom. - továbbra is ez a legnagyobb hülyeség amit valaha hallottam.

- Chim ez nem normális! Nem engedlek vissza oda!

- Vissza kell mennem! A szüleim, Jin és az Atya miatt is.

- Kérlek ne tedd ezt velem! Ami neked fáj az nekem is! Tudod, hogy fontos vagy nekem!

Belegondolva, magam is meglepődök, milyen komoly témáról tudok beszélni, miközben meztelenül, konkrétan pont a a lényegen ül.

- Végeztem a mosással. Jimin jobban van? - jött be Jin - Megzavartam valamit?!

- Gyere be, csak Chim meztelen.

- Jobban vagy? - térdelt le most ő a kád mellé.

- Igen, Jungkooknak hála. - mosolygott rám.

- Vissza akar menni oda. Nem tudnád lebeszélni róla esetleg? - kértem.

- Gondolom az elvei nem engedik. - majd az említett felé fordult - Nem kell visszajönnöd, maradhatsz Jungkookkal.

- De felesküdtem.

- Nem számít, még fiatal vagy. - még én is tudom, hogy ez nem így működik, de Jin ügyesen próbálkozik.

- Azt sem tudom mit kezdenék, nincs semmilyen végzettségem.

- Eltartanálak. - tettem a kezemet a hátára.

- Teher lennék Kooknak.

- Meg tudnád hálálni. - fenébe a perverzségemmel.

- Mivel? - kezem lejjebb csúszott.

- JeonGguk, nem merészeld! - szólt rám Jin.

- Itt akarod hagyni velem, tudod, hogy be fog következni.

- De ne okozz fájdalmat neki!

- Miről van szó? - értetlenkedett a téma tárgya.

- Meglátod picúr, ha itt maradsz velem. Jin, kérlek, bízz bennem!

- Legyen.